Olyan elfoglaltságot találni hétvégére, ami gyakorlatilag korhatár nélkül tényleg mindenkinek, de mindenkinek ajánlható, még a programokkal zsúfolt Budapesten is óriási kihívás. A csavar a dologban az, amit ma sokféle szóval illetnek, de nevezzük most egyszerűen technológiának. Ehhez ugyanis valamilyen viszonyulása mindenkinek van, és ezt helyezi középpontba az április 26-27-i „A Jövő Utcája” interaktív, utcai kiállítás.
Be lehetne úgy állítani a jövőt és a digitális cuccokat mint a fiatalok, meg a különböző, ábécé végi generációk ügyét, de az igazság az, hogy a múlt században született szülők és a valóban idős generáció is megélik valamilyen módon ezeket a ma zajló, sokszor extrémnek tűnő vagy éppen tényleg extrém változásokat. A srácok a színtiszta kíváncsiságot képviselik, és villámgyorsan magukévá tesznek minden újdonságot, a másik végletben pedig a félelemmel vegyes, óvatos érdeklődés bizonytalankodik. Közöny és középszer ebben a témában nincs, és amikor a kiállítás előző éveiből előkerülnek képek, azok egyértelműen illusztrálják a fentieket.
„A Jövő Utcája” szervezői tulajdonképpen egy tanösvényt hoznak létre, amin végighaladva különböző témakörökben mutatják meg magukat a különféle vívmányok és technológiák. Amikre kár rásütni, hogy mindez a jövő, inkább az a helytálló, hogy mindez a jövőnek az a része, amit a mai ismereteink szerint látunk belőle és már így-vagy úgy, használunk is.
A tematika a kölyköktől indul az EPAM eKids sátrából és nincs az a nagyi, aki ne lenne boldog, ha egy ovis unoka kíváncsisága mögé bújva okosodhat ki, hogyan kell ArTec robotokat építeni. De azt is nehéz elképzelni, hogy ne akarná kipróbálni bárki, hogyan tud a saját agyhullámaival a magasba repíteni egy labdát. Miközben jediset játszik a család, körben mindenféle fajta robotok grasszálnak és még egy digitálisan készülő karikatúrára is szert tehet, aki nem veszi magát túl komolyan.
Ott van aztán az YXPO sátor, ahol a középiskolás korosztály agytrösztjei által kitalált innovációk sorakoznak; hazugságvizsgáló, nyomtató, ami palacsintát nyomtat, pókrobotok, okos gitárpedál, de felesleges sorolni, mert úgyis látni kell. Külön szuper, hogy nem afféle „budapesti nagymenők megmutatják magukat” esemény ez, mert olyan klassz vidéki kezdeményezések is bemutatkozhatnak, mint a Nyíregyházi Digitális Közösségi Alkotóműhely, akik sok egyéb mellett elképesztő VR cuccokkal, robotkarral érkeznek és nemcsak nézni lehet ezeket, hanem minden ki is próbálható.
Egyébként ez az egész interaktív kiállításra igaz, épp ez a lényege, hogy amiről mindenhol olvasol, amiről mindenki beszél, az most itt van, kézzel fogható, a jövő a jelenbe kerül és mindenki számára kipróbálható. Csak ez a módja ugyanis a félelmek legyőzésének; amit ismersz, attól nem félsz, amit tudsz alkalmazni a saját életedben, azt használni is fogod.
Az okosváros, a csillagászat és a fenntarthatóság mind olyan téma, ami dedikált szekciót kapott a „tanösvényen”. Ez utóbbi keretében például egy olyan közösségépítő platform, a „Miutcánk” mutatkozik be, amivel könnyedén megismerhetjük a környezetünkben élőket és felismerhetjük a jó szomszédságban rejlő lehetőségeket. A csillagászathoz érkezve, a meteoritsimogató, a naptávcső és a kihelyezett planetárium megint csupa olyan dolog, amit ki kell próbálni. Az okosváros részleg korántsem csak az autókról szól, de persze, hogy az nem maradhat ki; a jövő Formula 1-es autójának képében.
Ezen a ponton érkezünk el oda, hogy gyakorlatilag felsorolhatatlan a programok és bemutatók sokasága. Ellenben van rá két nap és egy nagyon könnyen és gyorsan elérhető helyszín, hogy aki a jövő hétvégére programot keres, az elugorjon pár órára „A Jövő Utcájába”.
A Jövő Utcája kiállítás, Corvin sétány, 2019. április 26-27.