„Ha nem ismered fel a szexuális zaklatást, védekezni sem tudsz ellene – gyerekeknek szóló kiadványt készített a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány és az Európa Tanács.” Megdöbbentő, de a gyerekek mintegy felével a szülei egyáltalán nem beszélgetnek a szexualitásról. Így nem csoda, hogy azt sem ismerik fel, ha valaki nem megfelelően közeledik feléjük, és arról, hogy ebben az esetben mi a teendő, fogalmuk sincsen.
Ez már bűncselekmény?
A kiadvány elsősorban a tini korosztály számára készült, a számukra ismerős élethelyzeteket mutatja be beszélgetések formájában. Hogy egy srác már többet akar a barátnőjétől, de ő még nem áll készen erre. Néhányan az osztályból egy új srácnak kamuprofilt hoztak létre, ráadásul kellemetlen fotókat küldtek szét róla. Kirúgtak egy tanárt, mert úgy hírlik fogdosta az egyik diáklányt (vagy össze is jöttek?).
Mind-mind ismerős szituáció lehet nekünk és gyermekeink számára is, így érdemes akár együtt átfutni ezt a néhány oldalas kis PDF-et, mert komoly beszélgetés is kerekedhet belőle. Sőt! Az a célja, hogy komolyan beszélgessünk el gyermekeinkkel a szexuális zaklatásról és arról, hogy ebben az esetben mi a teendő.
Meséld el neki!
Nyugodtan elmesélhetjük, ha gyerekkorunkban történt velünk is hasonló eset, és megoszthatjuk velük akkori érzéseinket is. El mertük mondani a szüleinknek? Ha igen, ők támogattak bennünket? Ha nem, milyen érzés volt? Mi esett volna jól nekünk? Milyen feltételek kellettek volna ahhoz, hogy merjünk beszélni az esetről? Figyeltek ránk egyáltalán a szüleink? Milyen jelei voltak annak, hogy bántottak bennünket? Számos kérdés felmerülhet, merjünk őszintén beszélni erről még akkor is, ha nekünk fájdalmas: a gyermekünknek mutathatunk példát vagy megoldást arra az esetre, ha vele is hasonló szörnyűség történne.
Nem elég tizenéves korban elkezdeni!
Érdekes, hogy a legtöbb helyen az 5-6 éves korosztályt emlegetik, mint javasolt életkort, amikor érdemes elkezdeni a beszélgetést gyermekeinkkel a szexualitásról, ugyanakkor már előbb, óvodás vagy akár bölcsődés korban elkezdhetjük magyarázni nekik a fehérneműszabályt, miszerint a fehérnemű alatti területeket senki nem fogdoshatja, érintheti meg az ő engedélyük nélkül.
A kicsi gyerekeknek még természetes a meztelenség, és minden testrészt egyformának tartanak, de már kicsi korban tanítjuk őket arra, hogy mik a férfi és mik a női jellegzetességek, így ezek a minibeszélgetések is jó alkalmat biztosítanak arra, hogy megjegyezzük: ezek a testrészek nagyon fontosak, és csak a saját gazdájuk engedélyével lehet megérinteni őket.
Ugyanilyen fontosnak tartom azt is, hogy a fiúknak (és persze a lányoknak is) már ebben a korban kezdjük el tanítani, hogy puszit csak akkor adhatunk, ha a másik fél is szeretné. Ugyanez igaz az ölelésre, vagy bármilyen fizikális közeledésre. Meg kell tanulniuk tisztelni a másik ember testét és annak határait, mert például hiába legjobb barát két fiúcska, ha az egyiknek éppen rossz a kedve, nem biztos, hogy ölelésre, vagy puszikra vágyik.
Te is tartsd be a határokat!
Nem elég beszélni a másik testének és határainak tiszteletéről: meg is kell mutatni hogyan kell ezt tenni. Ha játszotok, és ő nem szeretne ölelést kapni, vagy kellemetlen számára egy csiklandozás, vagy dögönyözés, akkor azonnal hagyjuk abba. Ha nagyon vágyunk mégis az ölelésre, vagy egy puszira, akkor mondjuk el, hogy egész nap nagyon hiányzott nekünk, szívesen megölelnénk, ha ő is szeretné, és várjuk meg, amíg engedélyt kapunk. Talán furcsának hangzik, hogy a gyerektől kér engedélyt a szülő a fizikai kontaktushoz, de a tanulás és a tudatosulás szempontjából ez nagyon is fontos mozzanat!
Fő a bizalom!
És persze a legfontosabb, hogy a gyerekünk merje feltenni a kérdéseit, és merje bevallani, ha valami rossz dolog történik vele. Ehhez nélkülözhetetlen az otthoni meghitt, bizalomra épülő légkör, amihez pedig az kell, hogy a gyerek tényleg mindent megoszthasson velünk anélkül, hogy a szeretetünk elveszítésétől kellene tartania.
A hiánypótló kiadvány az alapítvány oldalán elérhető és ingyenesen letölthető.