Te mikor dugod ágyba a gyerekeket? Minden nap ugyanabban az időben? Esetleg hagyod néha, hogy egy kicsit tovább ébren maradjanak?
Megmondom őszintén, nálunk a gyerek akkor alszik el, amikor én. Ez általában 9 óra körül van – plusz – mínusz fél óra. Ezen meg lehet rökönyödni, de higgyétek el, a születése napjától képtelenség volt elaltatni este 9 előtt, és ezt vegyétek nyugodtan szó szerint. Azon a napon, amikor megszületett, sem aludt el este 9 előtt, de még az első héten sem, amikor hazavittük. Rettenetesen keveset aludt az első fél évben, de végül szépen hozta az „előírt” alvási időt. Voltak hamvában holt próbálkozásaink este 8 körül – cserébe hajnal 5-től délelőtt 10-ig volt ébren, vagy pedig hajnal 2 és 4 között szórakoztatott. Vessetek rám követ, de nekem ez egyáltalán nem volt így jó.
A fektetés időpontja tehát 3,5 éve nem változott. Mondhatni tehát, hogy ebben legalább jó és következetes vagyok. Hogy miért? Nos, egy 2017-es tanulmány kimutatta, hogy érdemes mindig ugyanabban az időpontban ágyba parancsolni a gyerkőcöket, mert a kiszámíthatatlan elalvási idő szeszélyessé és nehezebben kezelhetővé teszi őket.
A kutatást több mint 10 000, 3 és 7 év közötti gyermeken végezték el Nagy-Britanniában. A kutatók szerencsére arra nem térnek ki, hogy pontosan mikor illene álomra hajtania a fejét a csemetének, arra viszont igen, hogy az eltérő esti rutin milyen hatást gyakorolhat a fejlődő szervezetre.
Nem elég, hogy a viselkedésben jelentkező zavarok, és az önfegyelemre való csökkent képesség megnehezíti a családok életét, de a rendszertelenség miatt a gyermekek hajlamosabbá válnak az elhízásra is. Sőt! Alacsonyabb önbecsüléssel rendelkeznek, ráadásul a matematikai képességeik is alulmaradnak a többiekéhez képest.
Az alvás rendszertelensége mellett vizsgálták a képernyő előtt eltöltött időt is, és egyáltalán nem meglepő módon azoknál a gyerekeknél mutatkozik a legnagyobb mértékű viselkedési probléma, akiknek az életében mindkét faktor (rendszertelen alvás, sok képernyőidő) jelen van. Az utóbbi negatív hatásait sajnos én is tapasztalom. Elég néhány betegséggel, bezárva töltött nap, amikor akaratlanul is több (sokkal több) időt tölt a fiam a képernyő előtt. Rögtön több a verekedős játék, a koordinálatlan „őrjöngés” és a csillapíthatatlan mozgás iránti vágy. Nagyon mérges vagyok rá, de őszintén!? Baromira megértem, hogy miért viselkedik úgy, ahogy.
Jó hír, hogy ez az állapot visszafordítható! Sok idő a szabadban, kevés a tévé vagy a tablet előtt, minden nap ugyanaz az esti rutin és a gyerekek – ha nem is kezes báránnyá -, de sokkal könnyebben kezelhetővé válnak.
És hogy mennyit és milyen elosztásban kellene aludnia a gyerekeknek? Itt egy táblázat, mutasd meg neki! És magadnak is! 🙂
Szóval, ha legközelebb félálomban rápislantasz az órádra, és látod, hogy a gyerekeknek mindjárt pizsamaosztás, akkor végy erőt magadon, és csináld végig az esti rutint, mert nem csak az ő egészségüket véded ezzel, de a sajátodat is! Mikor máskor jutna időd ugyanis egy kicsit magaddal is foglalkozni?