Amikor tömeges szenvedéssel találkozom, lebénulok, megnémulok és a tehetetlenségtől úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt vad. A hajléktalan kérdés ezt váltja ki belőlem, ezért sokáig kerültem a témát, mint a pestist.
Aztán pár hete nem maradt más választásom, mint farkasszemet nézni vele. A férjem műhelyt épít, de égen-földön nem találtunk kőművest, aki segítene a betonozásban. Végül apósom egyik reggel beállított három hajléktalannal, akiket ismer, támogat. Kiderült, hogy egyikük szakképzett kőműves. Mi biztosítottunk szállást, meleg ételt, pénzt, ők pedig dolgoztak, mint a kisangyal. Elkészült az alap, elmentek, de én azóta sem tudom kiverni őket a fejemből. A tömegnek hirtelen arca, neve, tekintete, becsülete lett.
A gyerekeim azóta sokszor kérdezik, hogy hova mentek a bácsik. Tudják, hogy nincs otthonuk, de nem értik, miért, ahogy én magam sem. Ebből a közös értetlenségból született a következő esti mese, ami nekem segített szavakba önteni az elmondhtatatlant.
-
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három legény. Erősek voltak, bátrak, fiatalok, elindultak hát szerencsét próbálni. De szerencse helyett három szörnnyel találkoztak: Faggyal, Éhséggel és Magánnyal. Fagy mindent megdermeszt, Éhség a gyomrokat mardossa, Magánytól pedig szomorúság költözik a szívekbe.
-
Nem tudtak elbújni előlük?
-
Nem tudtak, mert elvesztették az otthonukat.
-
Miért vesztettek el?
-
Mindhárom másért. Egyikük beteg lett, nem tudott dolgozni, másikuk összeveszett a családjával, a harmadik pedig kölcsönadta otthonát egy barátjának és sosem kapta vissza. A sorsuk nehézre fordult. Az utcán aludtak és másoktól kértek pénzt, hogy ehessenek. A három szörny teljes erővel lecsapott rájuk, dermesztette, mardosta, szomorította őket, de a három legény állta a sarat, nem adták fel.
-
Győztek?
-
A harc sokáig tartott. Hol győztek, hol vesztettek. Tudod, a három szörnyet csak a három tündér segítségével lehet legyőzni. Őket úgy hívják, hogy Otthon, Étel és Család.
-
Furcsa nevük van. Furcsa, de szép. Segítettek?
-
Egyszer igen, másszor nem. A tündéreknek sok a dolga, néha nekik is pihenni kell, olyankor nem tudnak azonnal jönni.
-
A szörnyek is elfáradnak?
-
A szörnyek megijednek. A tündérek segítőitől, a három bátor lovagtól félnek legjobban.
-
Őket hogy hívják?
-
Türelem, Kitartás és Segítőkészség. Ha meglátják a három daliát, azonnal menekülőre fogják.
-
És mi történt a három legénnyel?
-
Sok küzdelem és szenvedés után végül mindhármuk élete jobbra fordult.
-
Hurrá! Győztek a jók! Végül mindig ők győznek, ugye?
-
Minél több segítőjük akad, annál biztosabban győznek. Bárki válhat lovaggá. Te is, én is.
-
Még a lányok is?
-
Persze. Csak türelem kell hozzá, kitartás és segítőkészség.
-
Megpróbálom.
-
Holnap kezdheted. Mert a lovaggá váláshoz először is alvásra van szükség. Szép álmokat!
Utószó: a hajléktalanok kérhetik, hogy állandó lakcím helyett település szintű lakcímük lehessen. Ezzel elvileg lehetővé válik a munkavállalás, gyakorlatilag azonban a munkáltatók nem szívesen foglalkoztatnak ilyen lakcímmel rendelkezőket. A kör bezárult. A bácsik tavasszal újra jönnek.