Van az a mondat, amit az ember soha nem szeretne hallani a gyermeke szájából, pláne nem akkor, amikor a gyerek még csak 3,5 – 4 éves. De persze eljön a napja, amikor nekünk szegezik a legkegyetlenebb kérdést: „Meg fogok halni?” És azt hiszem, a válaszadásra elég nehéz felkészülni.
Gyerekként nagyon sokáig haragudtam a szüleimre, amiért a világra hoztak csak azért, hogy meghaljak. Milyen baromság ez az egész? Igazságtalanság! Nem akarok meghalni! Tulajdonképp azóta sem változott a hozzáállásom a halál témájával kapcsolatban. Rettegek, félek a bekövetkeztétől, és nem telik el nap, hogy ne gondolnék rá. Talán a fiam is ebből érzett meg valamit, talán csak életkori sajátosság, amikor a gyerekeknél felmerül a halál témaköre.
Nem fogok hazudni
Azt hiszem, genetikailag képtelen vagyok a hazugságra, így azon a bizonyos nagyon hosszú autóúton azt válaszoltam a fiamnak, hogy igen kisfiam, mind meghalunk. Mondanom sem kell, hogy keserves sírásban tört ki, és izzasztó fél óra vette kezdetét. Mivel régebben (egy nagyon kedves barátnőm minden hitemet eltörlő telefonhívásáig) a reinkarnáció elkötelezett híve voltam, és láttam, hogy ez a végleges feketeség nem valószínű, hogy megfelelő válasz egy ekkorka gyereknek, gyorsan tovább szőttem a történetet. Elmeséltem neki, hogy halálunk után átalakulunk és bármi lehet belőlünk. Akár valamilyen állat, vagy növény. „De én újra ez akarok lenni!” – mondta ő szipogva. Megnyugtattam, hogy megkeressük majd egymást újra – apa, anya, Tipli (a kutyánk) és ő, és újra egy család leszünk majd. Ettől kissé megnyugodott, de két perc múlva ismét sírni kezdett, és kezdődött minden elölről, míg álomba nem sírta magát. A férjem menet közben elvesztette a türelmét és kifakadt: „Soha nem halunk meg kisfiam!” – de ezt a fiunk nem kajálta be. Amiért kicsit szomorú is vagyok, de inkább megkönnyebbültem, mert bár átmenetileg jó megoldás lehet a hazugság, hosszú távon rombolja a bizalmat. Értelemszerűen nem volt még időnk értekezni a férjemmel erről a témáról és arról, hogy mit fogunk mondani ebben a helyzetben. Szerinte túlfilozofálom egy 4-évessel, szerintem meg hazudni disznóság.
Az angyalok és miegymás
Miután sikeresen megfeledkezett a témáról, volt időm kicsit átgondolni a koncepciót. Így amikor legutóbb felmerült a születés-halál témakör kérdése már magabiztosan meséltem neki, hogy amikor még nem lakott a pocakomban akkor kis angyalka volt az égben, aki nézegette a felnőtteket, hogy kihez is költözzön. Kiválasztotta apát és anyát, és így lett a mi kisfiunk. Láttam az arcán a földöntúli boldogságot, így végtelenül büszke voltam arra, hogy tető alá hoztam ezt a sztorit. Ráadásul még félig-meddig hinni is tudok benne. Így ha újra felkerül a téma, már a válaszom az lesz, hogy a halál után angyallá válunk és újra együtt lehetünk egy ideig fent, aztán újra itt lent a földön.
De mit mond a szakember?
Deliága Éva szerint „Ha nem áll semmilyen konkrét dolog, vagy trauma a háttérben (pl. szülőktől kényszerűen sokáig távol volt, vagy valaki súlyos beteg a családban, elvesztett kisállatot), akkor én arra gondolnék, hogy ahogy okosodik, úgy kérdez rá az élet fontos dolgaira. Minden szülőnek van egy hitrendszere, amit továbbadhat gyermekének. Tehát a halál témájáról is lehet természetesen beszélgetni, elmondani, hogy mi történik azután (kinek-kinek vallási meggyőződése, értékrendje alapján), és az életben maradottak hogyan gondolhatnak az elhunyt szerettükre. Szép gondolat, hogy aki eltávozott közülünk örökre velünk marad, hiszen a szívünkben él, velünk van mindig, amikor rá gondolunk. Valaki azt meséli el a gyermeknek, hogy aki meghal a csillagokba kerül és onnan vigyáz ránk. A halál véglegessége nehezen megérthető egy kisgyerek számára, talán fél az ismeretlentől, a szülőktől való elvválás fenyegetésétől. Ha azt látja a gyerek, hogy a szülő természetesen tud erről a témáról is beszélni, előbb utóbb lecseng ez az érdeklődés, és ismét megszilárdul a gyermek érzelmi biztonsága. Ez a normális gyermeki kíváncsiság része is lehet.”
Hamarosan november 1. – megyünk majd a temetőbe. Most egy kicsit szorongva várom a kedves őszi sétát, mert a tavaly még gond nélkül sírok között motorozó fiamnak lesznek kérdései. Nehéz kérdései. De én biztosan ott leszek mellette, hogy megválaszoljam őket. Addig még van időm felkészíteni saját magamat – és a férjemet is. J
Nálatok felmerült már a halál témaköre? Hogy dolgozták fel a gyerekek? Mit meséltetek nekik? Könnyebb dolga van a hívő családoknak? Kiviszitek a gyerekeket a temetőbe halottak napján?
Olvasnivaló: https://infostart.hu/eletmod/2018/10/27/igy-beszeljunk-a-halalrol-a-gyerekekkel
http://gyermekpszichologia.info/kerdesek-valaszok/gyerekemet-halal-foglalkoztatja/
https://www.medveczkykata.hu/gyaszfolyamat-segitese-ovodai-csoportban/
https://babafalva.hu/halottak-napja-mit-mondjunk-rola/