Néha elgondolkodom. Már amikor van időm. Egy másfél éves totyogó mellett erre sem jut túl sok. De néha megteszem. Ugye milyen bátor vagyok? Mert egy gondolatnyi idő alatt is lehet, hogy kiment zokniban az udvarra, egy rohadó almát eszik a földről, megvizsgálja a kutyakakát… De szeretünk veszélyesen élni, szóval…
Mit is jelent anyának lenni? Mikor érzem a leginkább másnak magam mint a kortársaim, akik többségükben még az útkeresés, karrier építés esetleg házasság a téma, nem az, hogy melyik pelust is vegyem. Boldog vagyok? Nem azért gondolkodok ezen, mert kétségeim vannak (bár van, akinél ez is lehet), hanem mert pszichológusi mivoltom mindössze ebben különbözet igazán meg: folyamatos önvizsgálatot tartok.
Szóval mit is jelent nekem az anyaság:
– Valaki azt mondta, hogy a szívem kívül dobog a testemen. Ez gyönyörű valóban, de az enyém még mindig a mellkasomban van, és rendszerint a pulzusom az egekig megy, mikor a kisfiam teszteli a határait. Meg az enyémet. Anyának lenni azt jelenti, hogy mindent megpróbálok elkövetni valaki más boldogságáért és biztonságáért, a saját jólétemre sokszor nem figyelve. Aztán rájövök, hogy az első két tényező nagyban ellentétes egy dackorszakos másfél éves esetén (igen, a dackorszak egyik legmasszívabb betörése másfél évesen van/kezdődik), és elkezdek osztani szorozni, hol szabályt húzok, mert az tényleg fontos, hol elengedem pl egy kukacos alma megevését, mert legalább több benne a fehérje. Anyának lenni azt jelenti, hogy kompromisszumokat kötök saját magammal.
– Anyának lenni azt jelenti, hogy csodát látok, ahol más semmit. Csodát látok és sírva fakadok, mert olyan szépen ül a wc-n, csodát látok, mert egyedül autózik, csodát látok, mert simogatja a kutyát (és nem nyomja a fejét a tálka felé, hogy egye már meg a reggelit), csodát, mikor „olvas” halandzsa nyelven, csodát mikor verset mond, de a szavaknak csak a hangzása közelít az eredeti szóéhoz (lásd, „óó Mééényi” – Halász Judit Mary Poppinsa után szabadon), mikor megfogja a barátja kezét, mikor csak úgy létezik. Mert mikor Ő éppen nyugodt, látom, milyen csoda a gyerek.
– Anyának lenni, azt is jelenti, hogy hülye kérdésekre válaszolsz. Jó gyerek? – Nem, gondoltam is, hogy lecserélem… Hogy alszik? – Ágyban. Szopik még? Nem? Miért nem vagy épp, hogyhogy még mindig? Beszél már? – Igen, el tudja mondani Arany Toldi estéjét… Na jó nem ilyen válaszokat adok, és teljesen elégedett vagyok a gyerekem fejlődésével, de minek tesznek fel az emberek olyan kérdést, amire nem egy szavas válasz van, hanem egy nap sem elég. Azt sem szokták kérdezni egymástól, és mondd, te jó ember vagy? Pedig jót tenne azt hiszem ezen gondolkodni.
– Anyának lenni, azt jelenti, hogy állandóan összehasonlítják az anyaságod, a kompetenciád mással, mert ő jobban, ügyesebben, máshogy csinálja. És anyának lenni azt jelenti, hogy meg kell tanulni mindezt magasról letojni. Mert lehet, hogy a másik máshogy csinálja, vagy valaki szerint jobban, de mindenkinek meg van a maga oka, hogy miért úgy nevel ahogy. Neked is. A lényeg, hogy gyermeked és te/ti boldogok legyetek.
– Anyának lenni azt jelenti, hogy egy olyan néven hívnak a nap 90 százalékában, ami egy szerep, és ami általában azt jelenti, hogy kellene valakinek valami.
– Anyának lenni azt jelenti, hogy meg kell szoknom, hogy valaki roppant érdeklődést mutat a nemi szerve iránt, meg nem csak a sajátja iránt. És ez nem a párom. A fütyi egy folyamatos téma: hogy minden rendben van-e, hogy apának is van, de anyának nincs, és igen, ezt már konstatálta másfél évesen, és megvizsgálja a babát is, hogy ott van-e. Emlékszem, hogy mennyire féltem, hogy fiam lesz, hogyan fogom ezt kezelni. Nos drága jövendőbeli anyukák: sok humor, és önismeret, hogy a tabukat le tudjuk tenni. Ha mindent természetesen kezelünk, fogadunk el, nem lesz gond.
– Anyának lenni, azt jelenti most nekem, hogy soha nem tudom mi fog történni. Van napirend, de bármi közbejöhet. Meg van beszélve a találka, de beteg lehet. Rendet teszek, de fél perc múlva dupla akkora a halom, mert Őt zavarta az én rendem, jobb az övé. Anyának lenni így alkalmazkodás.
– Anyának lenni, azt jelenti, hogy átalakulnak kapcsolatok. Egyesek háttérbe szorulnak, egyesek felértékelődnek, új emberek jönnek az életünkbe. Ez sokszor ajándék, sokszor teher, de azt hiszem egy borzasztó nagy lehetőség az emberismeretünk fejlesztésére, és az értékrendünk tisztázására.
Tehát anyának lenni azt jelenti, hogy megtanulunk dolgokat elengedni, újraértelmeződik a fontosság fogalma, újra felfedezzük magunkban a gyermeket, megtanuljuk sokkal nagyobb humorral nézni az életet, a helyzeteket, elfogadni a kiszámíthatatlanságot, miközben azért törekszünk a rendre. Anyának lenni azt jelenti, hogy több energiát kell belefektetnem a házasságba, hogy mindenki elégedett legyen, hogy oda kell figyelnem a barátokra, mert mindez nem jön magától. Azt is jelenti, hogy talán jobban megértjük a szüleinket. Azt hiszem, ha valaki mindezt megéli, boldog lehet anyaként. Én az vagyok. Azt hiszem most vagyok az életemben a legboldogabb. Úgy érzem Isten kezéből vehetem át az életem minden örömét.
De még egy dolog nagyon fontos mindebben: oda kell figyelnem, hogy ne csak anya legyek, és ne csak egyedül. Nem tudnék humorral nézni a dolgokra, ha nem lenne más szerepem is, mint az anyaság, és akkor sem, ha nem tudnék olykor segítséget kérni, mikor azért mégis sok: ez jöhet a párunktól, a nagyszülőktől, de egy barátnőtől is. Kell a társas támogatás. Mert noha minden anya szuperhős, azért utóbbiak is sokszor többre vitték csapatban (pl X-men 😉 ).
ÉS mit jelent még? Azt, hogy elfogadom, hogy az idő megállíthatatlanul megy, és az én csodálatos kisfiam, már nem baba <3