Emlékszem 5 éve mikor szülők lettünk, mennyire elveszettek voltunk. Kaptunk egy kis ajándékot az életünkbe, aki a csodálatossága mellett nagyon nagy feladat elé állított. Egyre nőtt bennünk a feszültség, féltünk, hogy valamit elrontunk. Eljutottunk oda, hogy segítséget kérjünk.
Volt olyan szakember, aki rámondta, hogy „többemberes baba”, mindenki más meg a vállát vonogatta, mikor kérdeztük, miért úgy alszik – jobban mondva nem alszik – ahogy a neten olvastuk, ahogy az újszülöttes babafüzetekben van. Telt az idő, és még mindig aránytalanul megborultnak éreztük. Arról volt szó, hogy 6 hét a kemény, ő meg még fél évesen sem aludt úgy, ahogy nekünk jól esne.
Ma már tudom, hogy a nagyfiam egy teljesen átlagos, a többséghez képest nem „többemberesebb” baba volt. Ezt a kifejezést azóta szakmailag is tudom, hogy semennyire nem állja meg a helyét, használata erősen kerülendő. Sokszor írtam már le itt is, hogy a babáknak a szükségletei nem változtak az elmúlt 20-30 ezer évben. Az emberi életmód változott. Ráadásul modern kultúra mintha mindennel azt sugallná, hogy akkor jó egy baba, ha elvan nélkülünk: vegyünk sok kacatot neki, babamonitort, hogy messziről is figyelhessük… pedig egy kisbaba igénye az, hogy az anya/apa elérhető legyen mindig és mellőlük, az ő biztonságukból fedezhesse fel a világot (írom ezt egy szeparációs szorongó majd 9 hónapos mellől, aki most attól is világvégét kiált, ha kitakar engem valami).
Mi 5.5 éve nem tudtuk, milyen is egy csecsemő, mindegy hány könyvet olvastunk, vagy hogy jártunk az eü-s szülésfelkészítőre. Mindenki azt mondta, hogy az első 6 hét nehéz, aztán beáll a rend. De milyen rend? És milyen nehéz? És tuti 6 hét? Aztán jöttek a tippek az alvásprogramozásról és hasonlókról, amiket igen hamar elvetettünk, mert nyilvánvalóan nem volt jó a babának.
Ma már tudom, hogy az volt a baj, hogy valamiért az a kép élt bennünk, hogy a „beáll a rend” a korábbi életünkhöz, alvásritmusunkhoz, szabadidő mennyiségünkhöz közelítő állapot elérését jelenti. Pedig nem.
Sose hidd el, ha valaki azt mondja, hogy majd visszatér a régi kerékvágás, mert nem lesz már ugyanolyan semmi. Egy új ember születik a világra, aki csak tőletek függ, akinek szükségletei vannak, amiket egyáltalán nem kell az első hónapokban bármilyen külső elváráshoz igazítani. Csak figyelni a jelzéseit és reagálni rá. Ez nem egy rosszabb állapot, ez egy másik életszakasz, ami rengeteg csodát hoz és persze kihívást. De ehhez kell, hogy valaki titeket is tartson, hogy ti is tudjatok néha szusszanni.
A kép már idén készült, a harmadik fiam lába látható rajta miközben ő az alvását tölti testkontaktusban, én pedig hordozós táncedzést végzek online. Az én szükségleteim is fontosak, de mára megtanultam, hogy a babáméhoz igazítva hogyan tudom kielégíteni azokat. Mert nem várhatom, hogy minden olyan lesz, mint volt és majd akkor… Már ez az élet, és ez is csak változik, alakul, sokszor kiszámíthatatlanul.
Mikor úgy éreztem, valami nem stimmelt a fiam alvásával, probáltam pszichológus kollégákat kérdezni, mit tegyek, de rá kellett jönnöm, hogy a legtöbbeknek nem kompetenciája a várandósság és első 3 év, erre is „szakosodni” kell. Ezért léptem erre az útra, hogy segíthessek azoknak a szülőknek, akik valahol elakadnak, mint ahogy velem történt.
Élvezzétek a babáitokkal töltött pillantokat. Tudom, vannak végtelennek tűnő fogzós, hasfájós, náthás… éjszakák, de mire észbekapunk, elmúlt a csecsemőkor. Harmadiknál már csak pislogok, hova tűnt az idő. De azt is tudom, milyen volt első gyerekesként mikor azt mondták nekem, hogy pár hónap és jobb lesz: jó, hogy nem volt nálam akkor kiskanál víz… mert olyankor a hónapok (haha 5.5 éve kb nem aludtam át éjszakát, mit nekem hónapok), de még a hetek is beláthatatlannak tűnnek. Olyankor azt szeretné hallani a szülő, hogy csináld ezt és ezt, és holnaptól jó lesz. De nincs csodaszer. Vannak jó eszközök, de igazán csak a baba érése változtat. Addig a legtöbb, amit tehettek, hogy módot találtok a töltődésre és elfogadjátok a dolog átmenetiséget.
Ha pedig úgy érzitek, szükségetek van támogatásra, bizonytalanok vagytok, kérjetek segítséget: szakembertől ha kérdésetek van vagy csak baráttól, családtól, hogy “ni itt egy baba, fogd meg légyszíves míg kiszaladok a világból meg vissza”. Mert amint tiszta a fej, rájösz, hogy nincs jobb mint a puha, babaillatú, hangosan téged követelő kis csodacsomaggal lenni.