A kétévesek viselkedését nem is olyan könnyű értelmeznie a felnőtteknek, mert a totyogók néha meglehetősen bizarr reakciók formájában fejezik ki érzéseiket.
Ezt az életkort a hisztik felerősödése jellemzi, habitustól függően a kisgyerek ilyenkor próbálkozik a főnökösködéssel – megmondja, hová ülj, melyik nadrágot akarja felvenni és azt is, hogy pontosan mit szeretne ebédre. Összetett gondolatokat és érzéseket azonban nem képes felismerni és szavakba önteni, ezért most segítünk neked értelmezni a helyenként meglehetősen furcsa viselkedését.
Nem néz a szemedbe
Jelentése: „Zavarban vagyok”
Amikor a kisbabád kerüli a tekintetedet, azt igyekszik közölni, hogy elfáradt és szüksége lenne egy kis pihenésre. Ám kétéves kora körül már olyan tudatos érzéseket is képes megélni, mint a szégyen. Azt is érti, ha például te azért vagy mérges, mert ő már megint elvette az öccse játékmackóját. Ha egy kisgyermek nem hajlandó rád nézni, az azt jelenti, hogy tudja, tettével csalódást okozott neked.
Hogyan reagálj: Nyugtázd egyszerű, rövid mondatokkal, amit a gyermek rosszul csinált – „nem tépjük szét a könyvet”, „nem lökdösődünk” –, és ajánld fel neki, hogy tegye jóvá, vagyis például megragaszthatja a könyv lapját, vagy megölelheti a síró társát. Tudasd vele, hogy mindenki követ el hibákat, az a fontos, hogy ezeket kijavítsuk.
Eltakarja az arcát, ha számára idegen személlyel találkozik
Jelentése: „Szégyenlős vagyok”
Idézd fel magadban a legutóbbi olyan alkalmat, amikor olyan társaságba mentél, ahol egyetlen lelket sem ismertél. „Valahogy majdcsak elleszek ezekkel az emberekkel. Na jó, ő egész szimpatikus; odamenjek beszélgetni vele, vagy inkább mégse?” És fogtál egy pohár bort, hogy a kezedet is lekösd. Hasonló esetlenség tükröződik totyogód viselkedésében is, csak épp az ő korának megfelelően. Vannak gyerekek, akik a pólójuk szélét rágcsálják, vagy a nadrágjukat rángatják, megint mások a lábadba kapaszkodnak, az ujjukat szopják, vagy a földre borulnak, és a kezükbe temetik az arcukat.
Hogyan reagálj? Olvass tovább >>