Az iskolai menzakoszt kollektív kritizálása generációkon átívelő, már-már nemzeti egységet formáló közösségi erő volt historikusan és az napjainkban is. Érthető, hiszen minőségi étellel jóllakott gyereket teli hassal, biztonságban tudni az oktatási intézményben, igazi kincs egy szülő számára, melynek elérése kifejezetten nehéz feladat. Ráadásul, mi magyarok genetikusan hajlamosak vagyunk a szemléletre, miszerint: a szomszéd fűje mindig zöldebb. Ezért gondoltunk egyet és hazánktól távol, a világ különböző pontjain élő magyar édesanyákat kérdeztünk arról, vajon mit esznek a menzás gyerekek külföldön.
Gondolatébresztő kóstoló a világ menzatérképéből
A rendkívül funkcionális skandináv gondolkodásmód az étkeztetésben is megnyilvánul az észak-európai térségben. Norvégiából azt üzeni a kétgyermekes magyar édesanya iskolai menza ügyben, hogy feléjük a kérdés nincs túlbonyolítva. Mindenki otthonról visz szendvicset, zöldséget, gyümölcsöt, még vizet is. Központilag tejet lehet rendelni. Azt az iskolában osztják ki.
Kicsit arrébb már más a felfogás: „Nálunk Izlandon ingyenes az ebéd, csak a hozzá vágyott snacket viszi itthonról a gyerek” – meséli a szigeten élő, magyar édesanya. „Heti kétszer-háromszor van különböző hal. Általában nagyon egészséges ételeket adnak, és persze, van vegán vagy normál menü, leves és salátabár is.”
Úgy látszik, minél távolabbra tekintünk, annál eltérőbbek a hagyományok is menza téren: „Ausztráliában nincs ingyen az ebéd. Sőt, ebédlő sincs” – osztja meg tapasztalatait az Ausztráliában már sokfelé élt, kétgyermekes családanya. „A gyerekek többnyire a földön ülve esznek a szünetben! Nincs menza, ahol sorban állnának főtt ételért. A jelenlegi iskolában például egy büfészerűség van, ahol lehet venni készpénzért ételeket, nasikat, de a szülő is rendelhet onnan előre online a kínálatból. Ezek jobbára szendvicsek, saláták, az áruk pedig 25 és 35 ausztrál dollár, azaz 5.500 és 7.700 forint között lenne naponta, két gyerekre összesen, bár mi ritkán rendelünk. Többnyire itthonról viszik, amit csomagolunk nekik.”
„Ugyanígy van a Brunei Szultánságban” – jegyzi meg a széles nemzetközi kitekintéssel bíró magyar édesanya, aki számtalan helyen megfordult már családjával életvitelszerűen, majd hozzáteszi: „az International School of Brunei-ben egy vagyont fizettünk az iskoláztatásért, de enni ezért nem kaptak a gyerekek. Olaszországban privát bölcsödéhez volt szerencsénk. Ezek a fizetős intézmények ugyan mindig kicsit más megítélés alá esnek, de éppen ezért érdekes, ha a magas költség élelmezést nem takar. Az olasz maszek bölcsiért borsos árat kellett ugyan fizetni, de ott legalább benne volt az étkeztetés is az árban. Az óvoda Wales-ben is fizetős. Ott nem drága és ebédet is adnak érte” – tudjuk meg az anyukától.
„Spanyolország Aragon tartományában például az állami általános iskolákban, tehát a 3 és 12 év közötti korosztálynak akár az iskolában főznek, akár a kész ételt viszi az iskolához a szolgáltató, maximalizálva van a havi menü ára, ami így nem haladhatja meg a 86-87 eurós költséget” – avat be egy másik magyar édesanya az aragóniai spanyol helyzetbe. „A tavaszi félévben ezért ingyen gyümölcs és tej is jár a gyerekeknek. A havi menü előre ismert, de választási lehetőség ízlés mentén nincs. Így vegetáriánus és a hagyományos étrenden alapuló menü jöhet szóba, a vallási okból például disznóhúst mellőző, vagy az ételallergiákat figyelembe vevő étrenden kívül. Az aragóniai állami iskolákban mindez csak a kisiskolásokra vonatkozik, azaz 12 éves korig bezárólag. Onnantól felfelé nincs menza és nincs büfé sem az iskolában, a gyermek érkezéséről gondoskodni teljes mértékben a szülő feladata.”
Franciaországban sincs kolbászból a kerítés. Már csak a sertéshúst teljesen mellőző, nagyszámú muszlim közösségek miatt sem, akikre természetesen a menza is tekintettel van. Hozzánk hasonlóan önkormányzati hatáskörbe tartozik az állami intézmények étkeztetésének megszervezése, ezért ez térségenként változik és minősége is függ az adott régió pénzügyi lehetőségeitől. Egy átlagos Párizs külvárosi negyedben a jövedelem függvényében, szociális alapon megszabott menza ára egy értelmiségi, kétszülős, kétgyerekes családban 120 euró gyerekenként, azaz 45-50 000 forint havonta. „Ezért heti négyszeri étkeztetést biztosítanak, mert Franciaországban szerdánként hagyományos értelemben vett tanítás nincs” – meséli a kint élő, magyar, kétgyermekes anyuka. A minőség, a felhasználók véleménye szerint kifogásolható, ahogyan a kórházi étkeztetés esetén is. „Nem bio alapanyagokkal és nem is csak helyi, francia összetevőkkel főz a francia közétkeztetés, de választható húsos és vegetáriánus menü, péntekenként pedig általános a halétel a tányérokon” – mondja. „Az ebéd leves helyett salátával indul, a főételhez baguettet vehetnek a gyerekek, a sort pedig desszert zárja, ami sajt, vagy krém desszert, joghurt, vagy gyümölcs.”
Ma már mi is egyre több szükségletre figyelünk
Idehaza gyermekeink ugyan körzettől, szolgáltatótól és intézménytől függően, de sok helyen két, vagy akár három párhuzamos menüből választhatnak előre, s olyan is van, ahol szabad szedős pultból maguk válogathatják össze a friss zöldséget, gyümölcsöt, vagy a savanyúságot. „Az általunk ellátott intézményekben a hatályos EMMI rendeletben meghatározott 14 féle allergének figyelembevételével az ételallergiásoknak kínált különböző menülehetőségek száma meghaladja a 20-at is” – avat be a részletekbe Vaspöriné Csák Szabina, a Pannon Menza vezető dietetikusa. „Ezeket minden esetben szigorú dietetikai ellenőrzésnek vetjük alá, mielőtt a végfelhasználókhoz juttatjuk. Az alapanyagoknál törekszünk a hazai termékek beszerzésére, a törvény által is előírt, minél rövidebb beszerzési lánc betartására a frissesség és a tápérték megtartásának érdekében” – mondja a hazai szakember.
Molnár-Zolnay Fruzsina