November 19-én, a férfiak napján megállunk egy pillanatra, hogy ünnepeljük azokat a fiúkat, akik fiatalon hősökké nőnek, és azokat a férfiakat, akik az életünk igazi támaszai. Kedves anyukák, ez a nap nekünk is szól, hiszen nélkülünk ők sem lennének azok, akik. És valljuk be, nélkülük az élet sem lenne ilyen izgalmas – vagy éppen kaotikus.
Kezdjük a kicsikkel: kisfiúk, akik feltöltik a szívünket
Ha van kisfiad, tudod, hogy már a születésük pillanatában belénk költözik valami különleges érzés: ez a picike ember egyszerre lesz a legnagyobb kihívás és a legédesebb öröm az életünkben. Ott vannak a felfedezések: a sárpocsolyák kötelező megvizsgálása, a zokniba rejtett bogarak, és a kérdés, hogy miért nem lehet egy óvodás szuperhős-köpeny nélkül élni.
Az ő világuk tele van kalanddal, és minket is magával ragad. A kisfiúkat nézve sokszor úgy érezzük, mintha magát az életet figyelnénk: a bátorságot, a kíváncsiságot, és azt az őszinte örömöt, amivel rácsodálkoznak a világra. Ráadásul olyan dolgokra tanítanak minket, mint például az, hogy a nappalink igenis lehet harci zóna, és hogy a mosógép képes túlélni egy kis homokot.
Apák: a mindennapok szuperhősei
A férfiak napján nem csak a kisfiúkra, hanem a nagyfiúkra, vagyis az apákra is gondolnunk kell. Az ő jelenlétük minden anya életében kulcsfontosságú – még akkor is, ha néha azt érezzük, hogy több gyereket nevelünk, mint amennyi valójában van.
Az apák másként közelítenek a gyerekekhez, és ez nem baj, hanem áldás. Amikor egy anya óvatosan megfogja a gyerek kezét a játszótéren, az apa inkább azt mondja: „Nyugodtan mássz fel, elkaplak!” És amikor az anyai szív kicsit megáll egy-egy merész mutatvány láttán, az apák már készítik a második kör videóját.
De tudjátok, miért olyan fontosak? Mert ők azok, akik megtanítják a gyerekeket, hogy hogyan kell bízni, esni és újra felállni – legyen szó egy bicikliről vagy az életről. És nekünk, anyukáknak, ők adják azt a bizonyos „megoldjuk együtt” biztonságérzetet, ami minden nehéz napon erőt ad.
Miért vagyunk hálásak értük?
Kedves anyukák, gondoljunk csak bele: a kisfiaink és az apukák nélkül a nevetés kicsit halkabb, a nappalink kicsit rendezettebb (de unalmasabb), és az életünk kevésbé lenne tele azokkal a kis káoszos csodákkal, amikre később mosolyogva emlékezünk vissza.
A férfiak napján köszönjük meg nekik, hogy léteznek – még akkor is, ha néha a plafonon járunk a szanaszét hagyott zoknik vagy a „Miért kell megint a fehér pólóban fát mászni?” kérdés miatt. Az életük színt visz a mindennapjainkba, és nekik köszönhetően nem csak anyák vagyunk, hanem igazi társak, akik egy különleges csapat részesei.
Szóval ma öleljük meg őket egy kicsit szorosabban. Engedjük el a szokásos „Miért nem húztál sapkát?” megjegyzést, és nézzük, hogyan ragyog a szemük, amikor észreveszik, hogy büszkék vagyunk rájuk.
És ha ma este a kisfiad azt mondja, hogy ő egy szuperhős, vagy az apukája az, ne feledd: igazából mindannyian azok vagyunk, mert együtt tesszük teljessé ezt a csodálatos dolgot, amit életnek hívunk.
Boldog férfiak napját mindenkinek! ❤️