Napra pontosan 164 napot kapnak az anyukák és az apukák is, így összesen 14 hónapot maradhatnak otthon kisbabájukkal. Magyarországon ugyanez az apáknak 7 (!) nap, míg az édesanyák hivatalosan 3 évet maradhatnak távol a munkahelyüktől – ami sem az édesanyának, sem a családnak, sem a gazdaságnak nem a legjobb megoldás. De egyelőre még nincs jobb.
7 nap plusz két hónap
Tavaly még arról olvashattunk, hogy a 7 napról 10 napra emelkedhet az apasági szabadság, de ebből a mai napig nem lett semmi. Az Európai Parlament tervezete szerint minden apának, vagy „vele egyenrangú társszülőnek (ahol a nemzeti szabályozás ilyet meghatároz) joga lesz legkevesebb tíz munkanapig tartó apasági szabadságra gyereke születésének, örökbefogadásának időszakában vagy halvaszületés esetén. Erre az időszakra a betegszabadság idején járó bért kell kapnia. Az EP két hónapnyi, át nem ruházható és fizetett szülői szabadsággal is kiegészítette a jogszabályt. Ez alanyi jogon (mindkét szülőnek) jár, így lehetővé téve a gyermekgondozási feladatok kiegyensúlyozottabb elosztását a családban.”
Mire elég 7 nap?
Emlékszem, amikor a mi kisfiunk született még csak 5 nap járt az apukáknak. Tulajdonképpen alig láttuk egymást: két teljes nap ment el a CSED intézésére, további egy a TAJ- vagy az adókártyára, már nem emlékszem pontosan, még egy a kincstáros megtakarítással kapcsolatos ügyintézésre, illetve nálunk a kutyával is gondok voltak az új családtag érkezésekor, így azt is menedzselnie kellett valakinek – aki nyilvánvalóan a férjem volt – , és HUSS, el is telt egy hét. Feltételezem, hogy a 7 nap sem sokkal jobb. Egész egyszerűen nem elegendő ez az idő, hogy a szülők megszokják az új családtag érkezését, hogy lássák, mivel jár egy kisbaba gondozása, hogy kivegyék a részüket egyenrangúan a feladatokból. Mivel ilyen rövid az idő, a csecsemő gondozásának rutinját nagyobb eséllyel sajátítja el az édesanya, aki több időt tölt a kisbabával, és az apa mintegy „fölösleges harmadiknak” érezheti magát, mert nincs elég önbizalma az öltöztetéshez, altatáshoz, pelenkacseréhez, hiszen a felesége/élettársa úgyis jobban tudja, mert gyakrabban csinálja. Ez a családi életre, a házasságra is rossz hatással lehet.
Mi a helyzet más országokban?
Általánosságban megkülönböztethetünk apasági szabadságot, amit a gyermek születése után azonnal kivesznek az apák – ez általában néhány nap – illetve a szülői szabadságot, ami a gyermek neveléséhez igényelhető hosszabb távú szabadságot jelent.
Léteznek országok – például Olaszország, ahol csupán 2 nap az apasági szabadság (további 2 kiegészítő nap igényelhető), Franciaországban pedig az apáknak csupán 4%-át engedik haza a baba születése után! Németországban a férfiak 14 hetet maradhatnak otthon a gyermekükkel – 67%-os fizetésért cserébe. Kiemelkedően jó a helyzet Norvégiában, ahol az apák 46 hétig maradhatnak otthon 100%-os fizetéssel, majd további 56 hetet tölthetnek családjukkal 80%-os „bérért”. Svédországban a két szülő összesen 480 napot maradhat otthon, ebből 90-90 napot viszont „egyedül” kell tölteniük a gyermekkel: vagy az anya, vagy az apa maradhat otthon a babával.
Úttörő hozzáállás Magyarországon is: fél év apasági szabadság
Szerencsére van olyan cég hazánkban is, aki kacérkodik a szülői egyenrangúság kérdéskörével, így a Diageo is úgy döntött: az édesapák részére fél év apasági szabadságot biztosít – amiért fogadják őszinte elismerésünket. Mivel angol mintára vette át a cég minden országban az apáknak járó szabadságot, és mivel Angliában 26 hét az anyák szülési szabadsága, ezért az apukák is ugyanennyi időre maradhatnak otthon újszülött kisbabájukkal és feleségeikkel, hogy együtt éljék át (és túl) a szülőség első, izgalmas, kalandos és kihívásokban bővelkedő fél évét. A 26 hét nagyjából a CSED időtartamának felel meg. Feltétele, hogy az apák 3 hónappal előre jelezzék szabadságolási szándékukat, hogy a kieső munkaerő pótlásáról gondoskodni tudjon a vállalat.
Ti mit gondoltok? Elég 7 nap? Mennyi lenne az ideális? És mi a helyzet a fizetéssel?