Nemrég olvastam egy cikket, ami arról szól, hogy egy 19 éves lány már három éve nem borotválkozik. Csupa szőr a lába, a hónalja, és persze minden egyéb testrésze is, ami szőrösnek rendeltetett. Nem mondom, hogy nem hökkentem meg, hiszen a mai világban igencsak nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki akár borostás lábakkal elmerészkedjen a sarki kisboltba, de hogy valaki külön instagram-fiókot is készít, ahol szőrös képeket posztol magáról – az már-már vakmerőség.
Bottal se…
Hogy miért? Nos, erre a bizonyos írásra érkeztek pozitív hozzászólások is, amelyben kifejtették az olvasók, hogy nekik ugyan ez nem jön be, de ha a lánynak tetszik, és nem zavarja, hát miért ne nézhetne ki így. A kommentelők többsége viszont gusztustalannak, igénytelennek, visszataszítónak tartja a női testszőrt, és a következőképpen vélekedik: „Borzalom! Egy nő legyen igényes! Ő nem az!” „Úr isten hogy lehet ilyen ápolatlan egy nő.” „Bottal nem nyúlnék hozzá!” “Gusztustalan prasnya picsa!” – hogy csak néhány kedves hozzászólást említsek.
Mikortól ciki a szőr?
Tehát a testszőrt az igénytelenséggel, ápolatlansággal társítjuk – de meglepő módon ez régen sem volt másképp. Nagyjából időszámításunk előtt 1500 óta próbálnak megszabadulni a nők a fölösleges szőrtől akár gyantával, akár érdes bőrdarabokkal. Utóbbival ugyanis addig dörgölték magukat, míg a szőrszálak szépen elkoptak. Az ókori Görögországban kifejezetten rútnak bélyegezték a szőrzetet, a szőrtelenség pedig a fiatalság jelképe volt. Keleten a szőrtelenséget szintén a szépség, tisztaság és persze a fiatalság egyik fő ismérvének tartották.
Aztán a modern társadalomban, 1915-ben Gilette volt az, aki először fejlesztett borotvát a nők számára, majd később 1930-ban megjelent az első Remington elektromos borotva is. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem.
Mégis, amikor én még általános iskolás voltam, alsó tagozatban nemigen került elő a szőrtelenítés témája, pedig jócskán hordtunk rövidnadrágot, és a kis pelyheinket minden nyáron szőkére szívta a nap. Aztán ahogy idősebbek lettünk, egyre inkább rejtegettük magunkat, a lábainkat, hónaljunkat, a strandot pedig messzire kerültük, mert akkor már láttuk a reklámokban, meg a filmekben, hogy egy nő bizony nem szőrös. A szüleink pedig hallani sem akartak a borotválkozásról, így jobbára az apu eldobható borotváit használtuk…
Már az óvodában is
Ami viszont a legjobban megdöbbentett, az a kolléganőm története volt. Elmesélte, hogy a kislánya nem mer ujjatlan ruhát húzni egy rendezvényre, mert kicsit erősebb a szőrzete, és van egy kisfiú, aki állandóan piszkálja emiatt. „Óh! – legyintettem – az iskolások nagyon kegyetlenek tudnak lenni!” „Igen, de ő még csak óvodás!” – jött a válasz, és köpni-nyelni nem tudtam.
Eltelt tehát 1500 évnél is több. A nők már szavazhatnak, eljutottak a világűrbe, ugyanolyan pozíciókat tölthetnek be, mint a férfiak (mondjuk kevesebb fizetésért), de nőként szőrösnek lenni még úgy látszik mindig tabunak és bűnnek számít. Pedig állandóan panaszkodunk miatta, rendszeresen kell szőrteleníteni, időt és fáradságot szakítani rá, esetleg elmenni kozmetikushoz, pénzt költeni a makulátlanul sima testre. Mindenkinek nyűg, fáj, kellemetlen, begyullad vagy érzékeny lesz tőle a bőr, mégis csináljuk, mintegy fenntartva ezt az ördögi kört. Aki pedig úgy dönt, hogy feladja, azt nevetség tárgyává tesszük és megalázzuk.
Ha esetleg szerinted is gusztustalan a szőr, egy valamire való nőnek nem illik így kinéznie, és ápolatlan, igénytelen az, aki nő létére szőrös, kérlek kétszer is gondold át mit mondasz a fiadnak, és mit mondasz a lányodnak! Ezek a gyerekek (akik elsősorban kislányok!), saját hibájukon kívül (hajlam, vagy hormonális elváltozás) valóban szőrösebbek lehetnek a többi gyereknél, de tényleg ezt érdemlik? Hogy ne húzhassanak nyáron rövidnadrágot? Hogy ne vehessék fel az áhított ruhát a bálba? Kötve hiszem.
Igenis fontos, hogy a gyerekeinkben is tudatosítsuk az egészséges testképet. Tanítsuk meg nekik, hogy a szőr teljesen természetes dolog. Van, akin jobban látszik, van, akin kevésbé. Van, akit jobban zavar, van, akit kevésbé. Van, aki úgy dönt, hogy eltünteti magáról, de van olyan is, aki megtartja. És mindegyik választás teljesen rendben van.