Mindannyian ismerjük az érzést. De mi történik akkor, amikor a gyerekünk érez így? És nem ok nélkül.
Tavaly szeptember, egyik este pörköltet adtam a gyerekeknek vacsorára, bár nem vagyunk ilyen tipikusan magyarosan étkező család, de aznap épp ez volt.
Kimentem a konyhába, hogy innivalót vigyek a gyerekeknek, és ahogy megfordultam, a kisebbik fiam ott állt mögöttem könnybe lábadt szemmel, tenyerén egy kiköpött hússal.
- Túl meleg lett? – kérdeztem aggódva
- Nem – rázta a fejét.
- Nem ízlik?
- De… csak megakadt a torkomon.
És onnantól kezdve két teljes hónapon át nem evett szilárd (darabos) ételt.
Kiderült, hogy aznap délután már az oviban is megakadt a torkán egy almadarab, ami végül lement (vizet itattak vele), de emiatt is félve nyelte már le a falatot.
Orvostól orvosig
Vittük az ügyeletes gyerekorvoshoz, aki nem látott semmi eltérést, de továbbirányított a szakrendelőbe, fül-orr-gégészetre.
Ott megállapították, hogy gyulladt a torka, antibiotikumot írtak fel.
Másnap a saját gyerekorvosunk azt javasolta, hogy az antibiotikumot semmiképp ne adjuk, ha nem lázas, legfeljebb vírusos torokgyulladása lehet.
De a fő probléma nem is az volt, hogy fájlalta a torkát, hanem hogy félt, hogy ismét meg fog akadni a falat.
Biztos, ami biztos, a Heim Pálba is elvittük, de ott is megerősítették, hogy nem fizikai, inkább pszichés problémáról van szó.
Fűszer a levesben
A félelme odáig tetőződött, hogy a paradicsomlevest se ette meg, ha látványos zöldfűszer darabok voltak benne.
Próbálkoztunk mindennel, aprítottunk, pürésítettünk, turmixoltunk, de nagyon kevés étel akadt fenn a rostán, amit hajlandó volt elfogadni.
Vettük kilószám a joghurtokat (szigorúan olyat, amiben nincsenek gyümölcsdarabok), pudingokat, májkrémet (amit magában kanalazott), bébiételeket (abból is csak a teljesen homogén állagúakat). Vettünk tápszert (tejital, ami 3 éves kor felett ajánlott, de abban legalább a szükséges vitaminok, ásványi anyagok megvannak), gyümölcsleveket. Tökélyre fejlesztettem a krémleves-főzési tudományom. Annak már külön örültünk, mikor egy cikkely ömlesztett sajtot megevett.
A lelki háttér
Persze átgondoltuk, milyen lelki okok állhatnak a háttérben, ami az „ezt már nem bírom lenyelni”-állapotot okozhatta.
Szeptemberben a bátyja elkezdte az iskolát, nélküle maradt ott az ovis csoportban, ahova 2 évig együtt jártak. Ráadásul a mi fókuszunk is inkább a testvérére irányult, hiszen azt gondoltuk, őt kell jobban támogatnunk, hogy könnyen átálljon az iskolás ritmusra, miközben a kicsinek is éppoly nehéz volt megszoknia ezt a változást.
Megtettünk mindent, mégis…
Ebben a 2 nehéz hónapban a férjemmel és a nagyszülőkkel tényleg mindent megtettünk, ami tőlünk telt. Az orvosok után vittük kineziológushoz, pszichológushoz is, hátha ki tudják mozdítani ebből az állapotból.
De erősíteni se akartuk a félelmét azzal, hogy aggódva rohanunk vele mindenféle szakemberhez, próbáltuk azt is, hogy nem kerítünk nagy feneket a dolognak, elé tesszük az ételt, ha eszi-eszi, ha nem-nem, nem pánikolunk látványosan.
Próbáltuk neki elmagyarázni az emésztőrendszer működését.
Együttéreztünk, elmeséltük a saját hasonló élményeinket, és hogy utána felülkerekedtünk a félelmen, és újra mertünk enni.
Könyveket olvastunk, félelemoldó meséket meséltünk, amiben a kis hősök bátran leküzdötték a szorongásaikat.
Dicsértük, bátorítottuk, erősítettük.
Főztünk – sütöttünk együtt. Ígértünk jutalmat, ha eszik 1-1 falatot. A kedvenceivel kínáltuk.
Mégis hatástalannak tűnt minden.
Türelem
A pszichológus azt javasolta, legyünk türelmesek, fog majd enni, amikor biztonságosnak érzi.
Ez bizony nekünk is nehéz próbatétel volt, mert már annyira aggódtunk, hogy beteg lesz, teljesen lesoványodott, és a hangulatára is kihatott. Kétségeink voltak, hogy tényleg mindent megtettünk-e, mit tehetnénk még?
Végül belenyugodtunk a tehetetlenségünkbe, elfogadtuk ezt a helyzetet, és bíztunk benne, hogy egyszer csak megtörténik nála az áttörés.
Mintha mi sem történt volna
Hogy pontosan mitől fordult át, azt nem tudjuk, de nem meglepő módon az édesség-vonalon indult el a változás. Először a puhább csokik, aztán egy óvodai szülinapon a csokitorta. Innen már nem kellett nagyot lépni, megértette, hogy a torta az már majdnem olyan, mint a kenyér, azt is simán le tudja nyelni, ha jól megrágja.
Így aztán 2 nehéz hónap után 1-2 hét alatt minden visszatért a régi kerékvágásba, és újra úgy fal mindent, mintha ez az egész nem is (vele) történt volna meg.
Tanulság nincs, ilyen helyzetben mindenkinél mások lehetnek az okok és a megoldás is, annyit tudok tanácsolni, hogy minél több módszert ki kell próbálni, türelmesnek kell maradni, ami egy ilyen kétségbeejtő helyzetben a szülőknek is nagyon nehéz, de legyetek kitartóak!