Nem minden relatív, nem minden ugyanolyan jó, mindegy mennyire ezt szeretnénk hallani, olvasni. De! attól, hogy valami alapvetően biológiai norma, nem jelenti azt, hogy ha Te nem úgy csinálod, rossz anya/apa vagy.
Mindenki lehet a gyermekének úgy is elég jó (itt szakmai kifejezésként használva az elég jót) anyja, apja, ha nem az összes módszert követi nagykönyv szerint.
Mondanám, hogy döbbenetes ez a jelenség, de nem az. Értem, de elszomorít.
Hogy miről beszélek?
Az utóbbi időben több cikket olvastam vagy akár írtam is, amiben vagy mellékesen vagy fő témaként szóba kerülnek ajánlások a kisbabák gondozásával kapcsolatban, a legmodernebb tudományos eredmények és több ezer éves tapasztalatok alapján. Rengetegen kiakadnak, hangoztatják, hogy máshogy is lehet, meg úgy is lehet boldog a baba… szinte támadó hangnemben. Évek óta újra és újra megtapasztalom, hogy szinte nem szabad leírni vagy ötvenszer be kell csomagolni, hogy mi a legjobb biológiailag, pszichésen a babáknak, mert aki nem követi az ajánlást vagy nem tudja (pl császár esetén), az megsértődik, kirekesztőt kiabál és hasonlók.
Akkor meg is állhatunk itt. Az hogy egyre többet tudunk a babák igényeiről, egy csodás dolog, és nagyon szükséges. Az 1990es években is sok orvos még úgy vélte a csecsemőknek nincs fájdalomérzékelése, így érzéstelenítés nélkül műtöttek! El tudjuk képzelni mit éltek meg azok a babák? Ma már ilyen nem fordulhat elő. Ezért is kellenek a tudományos bizonyítékok.
Magyarországon egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy alig voltak köztük szoptatott gyermekek, mert az előző korszak a mihamarabbi munkába való visszaállás miatt magasról tojt az anyák ilyen irányú támogatására, ezért most nekik felnőve újra kell tanulniuk (és az ő anyáiknak) a szoptatás fontosságát.
Az, hogy valamiről leírjuk, hogy tudományosan megalapozva a legjobb a babák nagyrészének az nem ugyanaz, mint mikor az egyik anyuka a saját tapasztalatait nyomja mindenkire játszótéren.
De! Nem minden ajánlás jó minden családnak. Attól, hogy valami bizonyítottan biológiai norma, nem jelenti azt, hogy ha Te nem úgy csinálod, rossz anya/apa vagy. Annyi, de annyi minden befolyásolja, hogy egy módszer beválik-e, megvalósítható-e a ti egységetekben. A legtöbb ajánlás akkor tudna maradéktalanul műköni, ha nagyobb közösségekben élnénk, ahol nem egy anya (és apa) viselnek minden terhet, sokszor munka mellett. Mert ez az életforma, amit viszünk, rengeteg kompromisszumot kíván. És a babák egyedi igényeiről nem is beszéltünk, hogy neki pl van-e kedve, adottsága a tudományos ajánlásokhoz.
Azt leszögezhetjük, hogy a babáknak a legnagyobb szüksége egy olyan anyára van, aki ha néha kimerült is, de örömét leli a gyermekével való együttlétben. Ami ezt megkeseríti, áldozattá alakítja, azt erősen megfontolandó, hogy el kell hagyni. Mindegy ki ajánlja.
És akkor jöjjön a személyes vallomás. Tudom, megtanultam, elolvastam, milyen jó az együttalvás, milyen fantasztikus előnyei vannak a babára és a szülőkre, hogy a szülői légzés segít az újszülöttét szabályozni. Háromszor mentem neki három különböző babával, hogy mi összebújva, de legalábbis egy szobában alszunk majd, legutóbb egy meghitt otthonszülés után. Mindhárom fiam 3 hetesen került el végül mellőlünk. Így is minden nyüsszre ugrottam, mentem hozzájuk, de egyszerűen egy légtérben állandóan felzavartuk egymást. Most harmadszor emlékszem mikor zokogva álltam a februári hajnalban 2 óra alvással, hogy nem bírom. Egyik oldalon a tudományos tények másikon az összetört anya. Meghoztam a döntést az ösztöneim mentén, és vidáman mentem akár 9x is szoptatni a babaágy mellé, és nyugodtan aludtunk kettő között a babámmal.
Vagy tudom, hogy milyen hasznos és jó módszer a BLW vagy még inkább a BLISS, de egyszerűen zsigereimben érzem, hogy ez nem a mi utunk.
Tudom mennyire fontos a babák bio étkeztetése, hogy a legjobb ha én csinálom neki az ennivalókat, de töredelmesen megvallom, hogy előkerülnek nálunk a bébiételek, hogy mikor forgács ízű kölesgolyót undorodva köpködi ki a kisfiam, akkor a minimálisan sózott pufit odaadom neki, hogy hetente egyszer meleg vagy akár csak langyos állapotában tudjak kávét inni. Mert három gyerek mellett, ezt a kompromisszumot meghozom, hogy bírjam a terhelést és megtarthassam a józan eszem. Vannak akik több gyerek mellett is fenntartják a mindenmentes meg a full bio konyhát és van, akinek egy gyerek mellett sem megy.
De! Ismét de! Nem fogok az ajánlásokra haragudni meg mindenkire aki elmondja, hogy mennyire fontos a gyerekek minőségi étkeztetése, aki kutatásokat hoz a BLISS mellett, aki az együttalvást hangsúlyozza. Mert hatalmas szükség van ezekre az információkra, mert alapvetően tényleg a legjobb módszerek ezek. És én a saját helyzetemben, ösztöneim, lehetőségeim, gyermekeim ismerete alapján TÁJÉKOZOTTAN tudok dönteni, hogy ezeket választom vagy nem.
Ne haragudjunk azokra, akik nem a mi döntéseinket támasztják alá, sőt egy másik oldalt emelnek ki megfelelőként, akár kifejezetten ajánlottként. Nem minden relatív, nem minden ugyanolyan jó, mindegy mennyire ezt szeretnénk hallani, olvasni. De mindenki lehet a gyermekének elég jó anyja, apja akkor is, ha nem az összes módszert követi nagykönyv szerint (és aki mindent ajánlásnak megfelelően tesz korántsem lesz jobb szülő, mint aki nem). Ha azt érzitek, hogy nagyon frusztrálnak titeket a döntéseitekkel ellentétes információk, felháborodást érzetek a tudományos ajánlásokkal szemben, akkor érdemes lehet támogató szülőtársakkal, szakemberekkel beszélgetnetek, hogy megerősítsenek titeket, a saját utatok nektek épp olyan jó, ne az ajánlások követésétől függjön a szülői önbizalmatok, kompetencia érzéketek, hanem a gyermeketekre való hangolódás és saját működőképességetek határainak megtartása legyen a szemetek előtt. Ha ez a kettő megvan, annál semmilyen evidencia alapú ajánlás követése nem jelentene többet a babátoknak.
De ne támadjuk azokat, akik a legfrissebb evidencia alapú ismereteket hirdetik szakemberként!