Legtöbbször kisbabás, várandós, többedik gyermeküket váró családdal dolgozom, és mind velük mind baráti beszélgetésekben rengetegszer kerülnek elő a gyermekágyas látogatások negatív tapasztalata. Ezek és a szakmai tudásom alapján összeszedtem nektek a legkomolyabb buktatókat erről az időszakról, ha nem tudod mi fán terem a gyermekágyas terv, vagy épp te készülsz babalátogatóba, olvasd el 😉
Először is tisztázzuk mi a gyermekágy
- Legszűkebben az első 10 nap, mely során jó esetben az anya pihen, hiszen mind a szülés mint a hormonális átállás elképesztő biológiai, pszichológiai változásokat hoz. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy az anyának pontosan ugyanazok a szükségletei, mint az újszülöttnek: pihenni, táplálva és szeretve lenni. Így tudja a lehető legjobb feltételeket biztosítani a babája számára, akinek teljesen új még a világ
- Tágabban véve az első 6 hét, míg a gyermekágyas vérzés tart (nem mindenkinél pontosan 6 hét), a seb (ha van) gyógyul, az anyai test alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Ami nem igaz: a babáknak nem kell 6 hét után átaludni az éjszakát a legtöbb nem is teszi, de azt látom, hogy egy átlagos családnál ezalatt a 6 hét alatt már elég jól összeszoknak a családtagok
- A következő szint az első 3 hónap, melynek végére a baba hasán belül maradt köldökzsinór maradvány is felszívódik. Jellemzően ezzel egybe esik az esetleges hasfájósság megszűnése, a baba emésztőrendszere érettebbé válik, kezd kialakulni egy új családi ritmus.
- Végül tág értelemben véve a gyermekágy 1 év, kb ennyi idő kell az anyai testnek a teljes regenerációra, hisz ami 9hónap alatt megváltozott, nem rendeződhet vissza egy szempillantás alatt: sem az ízületek, sem a hormonok, sem a testsúly. Ehhez idő kell a legtöbbeknek
Akkor lássuk – esetünkben első 2-6 hétről szólva – hogy hogyan is álljunk egy gyermekágyas családhoz. A legtöbb pár gondolatai a szülés körül forognak a várandósság vége felé, és kevésbé készülnek a gyermekágyra. Ezért is szoktuk dúlaként javasolni a gyermekágyas terv készítését: annak átgondolását, hogy ki és hogyan legyen jelen a családtagok, ismerősök, barátok közül, ki miben fog segíteni.
Első gyereknél még nehéz elképzelnie az újdonsült szülőknek, hogy mennyire más működésmódjuk lesz a baba mellett, hajlamosak lehetnek túlvállani magukat, ezért fontos, hogy a környezet is segítse őket akár határtartással is:
– ne sértődjünk meg, ha a család arra kér, ne látogassuk őket az első időszakban, hisz nekik elsősorban egymást kell megtanulniuk, megszokniuk, kiemelten a babát, akinek semmilyen szükséglete nincs arra, hogy sokan látogassák meg őt. A megnőtt családban nem igazán van még rend, egyensúly és minden külső tényező ezt tovább tudja zavarni
– ha hívnak minket, kérdezzük meg, miben segíthetünk, mit vihetünk. Általában elmondható, hogy mire a baba születik már teljes a babaruha készlet, nincs szükség óriás plüssmacira, és nem tudhatjuk, ők milyen pelust/popsitörlőt/ kozmetikumot használnak, ha használnak egyáltalán. Tapasztaltabb szülőként sem kell kitalálnunk a szükségleteiket, kérdezzük meg, hogy mi lenne jó nekik
– akkor menjünk csak át a családhoz, ha tudunk szolgálatot vállalni. Ez lehet egy csendes üldögélés anyával, egy játék a nagyobb gyerekkel, takarítás vagy komatál vitele… Persze ezt is meg kell beszélni a családdal (egy szoptatós kismama étkezésére jóval több megkötés vonatkozik, mint egy állapotoséra és ezen belül is hatalmasok az egyéni különbségek, preferenciák). A gyermekágyas anyától, szülőtől ne várjunk vendéglátást, inkább mi igyekezzünk tőlük átvenni feladatot, ha hagyják
– figyeljünk oda, mit mondunk. A gyermekágy is módosult tudatállapottal jár: a szülök aggódnak kialvatlanok, így mindenféle szuggesztió (sugalmazás, amit talán nem is annak szánunk) többszöröset üthet. Példaul, ha a szoptatásnál vagyunk jelen és megjegyezzük, milyen gyorsan végzett a baba, biztosak lehetünk benne ,hogy az anya elgondolkodik, hogy baj van-e. De ha pozitív dolgot mondunk, az is sokszorosan hat: de ügyesen viselitek a gondját. Látszik milyen gondos anyja vagy… És talán a legfontosabb: csak akkor mondjuk el, hogy velünk és a gyermekünkkel hogy volt, ha erre rákérdeznek. Ezek a mondások sokszor a legártalmatlanabb indíttatással szakadnak ki belőlünk, mégis hatalmas károkat okozhatnak (pl. Nekem ilyenkor már átaludta az éjszakát, az enyém már egy naposan ügyesen szopott, XY baba jóval nagyobb volt, nekem ekkorra már lement a hasam…). A módosult tudatállapot miatt sokszor a hallgató a legrosszabb értelmezésnél marad
– soha ne azért menjünk, hogy megfoghassuk a babát (ilyen elvárásunk se legyen, főleg nem az első 10 napban, mikor a gyermek még a saját otthonának illatait, hangjait, mikrobiomját szokja), ha a szülőket nem zavarja, úgyis felajánlják, hogy kézbe vehessük a picit.
– ne maradjunk sokáig: ekkor még az anya és baba is nagyon hamar elfárad (és apa is). Készüljünk fel, hogy lehet, csak negyed-fél órára mehetünk, és ez nem azért van, mert nem szeretnek minket
Összegezve: legyünk türelmesek, várjuk meg míg hívnak, ha ez eljön, kérdezzük meg, mit vihetünk, miben segíthetünk, és nagyon figyeljünk rá, mit mondunk és hogy ne terheljük le a családot.
Sokszor hallom, hogy családi sértődések melegágya a gyermekágyas látogatás. Ha a fentieket szem előtt tartjuk, és tudomásul vesszük, hogy ez az időszak nem rólunk szól (legyünk akár legjobb barátai a szülőknek, nagybácsik vagy nagyszülők), és azt is, hogy a fáradtságtól és az új helyzettől a friss szülők esetleg kiszámíthatatlanabbak, nyersebbek vagy érzékenyebbek, akkor talán toleránsabban tudunk reagálni a feszült helyzetekre, amik lehet, hogy egyébként megbántanának minket. Idővel minden barátnak, családtagnak meg lesz a helye ebben a rendszerben is.