A matematika sokak számára nehéz, mumus tantárgy, még akár olyankor is, amikor a tanár megértő és jól magyarázza például a 6. osztályos matematika gyakorló feladatait.
Előfordulhat azonban, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi próbáljuk a gyermekünknek magyarázni azt, ami nekünk is évtizedekkel ezelőtt kellett megtanulnunk, és vagy sikerül, vagy nem – hiszen a szülő nem mindig a legjobb tanára a gyermekének.
Miért fontos, hogy gyermekünk jóban legyen a matematikával?
A szülő büszkeségén kívül is meglehetősen sok előnye van annak, ha a gyermekünk jó jegyeket hoz haza matekból, és ezek közül csak a legegyszerűbb az, hogy fejlődik a gondolkodási képessége, a logikája. Fontosabb, hogy sokkal több lehetősége lesz a továbbtanulásnál, ha a matematika jól megy neki. Egyre nagyobb az igény a mai társadalomban – és nem csak Magyarországon – a műszaki szakemberekre, műszaki értelmiségre. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán ilyen pályára merészkedjen, pláne, hogy az érettségiző gyermekünket fölvegyék az egyetemre, és ott bírja is a gyűrődést, megalapozott matematikai ismeretekre lesz szüksége. És sokan már általánosban elvesztik a reményt, hogy a matekkal bármit is kezdjenek.
De mi az oka annak, ha nem megy a gyermekünknek az általános iskolás matematika?
Egyrészt a tananyag állandó odafigyelést és pontosságot kíván, és ebben egyik gyermek jobb, a másik lassabb. Nem vagyunk egyformák, a tanterv viszont halad a maga útján, és sokszor kevés figyelem jut azokra, akik lemaradnak. Így aztán aki egyszer lemaradt, és ez könnyen előfordulhat, az később nehezen zárkózik fel, mert önállóan ez matekból szinte lehetetlen. Aztán egyre nehezebben vallja be azt is, hogy egyáltalán lemaradt. Így előfordulhat, hogy gyermekünk ördögi körben találja magát, egyre kevésbé érti, mi folyik órán, és egyre inkább azt gondolja magáról, hogy ez neki nem megy.
Ehhez tartozik még az is, hogy sok gyermek korán kerül az iskolába, hiszen olykor egy év különbség is van az első osztályosok között. Esetleg úgy kezdi az első osztályt, hogy még tízig sem tud számolni, és előfordulhat, hogy korán érkezik az a tananyag, amelyet meg kellene értenie, és mivel a tanár a gyorsan haladókon látja, hogy értik, a lemaradókat gyakran elfelejtik. Így alakul ki az ördögi kör.
Mit tehet a szülő, amikor a gyermeke azt gondolja magáról, hogy ő “buta” a matekhoz?
Először is, ha nekünk a kisujjunkban van is az egész iskolai matek, legyünk megértőek. Próbáljuk meg mi magunk se beskatulyázni a gyermekünket, hogy neadj’isten “buta a matekhoz”, hiszen az esetek nagy részében nem az értelmi képességeivel van a baj, hanem valahol lemaradt, netán az erőfeszítés és az egészséges tanulási szokások hiányoznak. Nem épült fel a fejében az a struktúra, ami kellene az adott anyag megértéséhez, elmélyítéséhez, és ez nem feltétlenül egyedül az ő hibája. Sokszor a tanár sincs felkészülve a lassabban gondolkodó gyerekekre, vagy nem úgy építi fel az anyagot, ahogyan az könnyen befogadható lenne. Esetleg túl gyors reakciót vár el, irreálisan sok házi feladatot ad fel, vagy elveszi a kedvét azzal, hogy leszólja, netán nyilvánosan megszégyeníti a tanulókat.
Ha gyermekünket kudarcok érik, egy idő után belekerül a tanult tehetetlenség körforgásába. Ennek egyenes következménye, hogy egyre kevésbé fog erőfeszítéseket tenni, és egyre jobban lemarad, s a végén már maga sem tudja, hol vesztette el a fonalat.
Hogyan érhetünk el változást?
A legfontosabb, hogy mi elhiggyük: a gyermekünk képes megérteni, sőt, meg is szeretni a matematikát. Aztán szüksége lesz segítségre, hogy a hiányosságai miatt ingatag tudását “befoltozza”. Csak biztos alapokra lehet építkezni.
Ennek a következménye lesz majd, hogy javulnak a jegyei. A rossz jegyek részben abból a kudarcélményből és pszichés gátból fakadnak, hogy a gyermekünk elhiszi, hogy neki ez nem megy. Apránként, érdekes és játékos gondolkodós feladatokkal apró sikerélményeket lehet gyűjtögetni. Ha pedig már megvan az az élmény, hogy megy neki, akkor már át tud fordulni a hozzáállása. Ha ráérez az intenzív együtt gondolkodás ízére, beépül a napi rutinjába a helyes gyakorlás, akkor nagyon is lehetséges felzárkózni.
Hasznos, ha kitűzünk kisebb célokat, és azokat együtt elérjük, nagyrészt az ő erőfeszítéseivel. Ha gyermekünk megtapasztalja a saját belső kitartását, a gondolkodás logikáját, és egészséges tanulási rutinra tesz szert, akkor megerősödik a saját magába vetett hite. Innentől meg már a matek ötös csak egy részcél lesz, a valódi céljai útjába később nem fog állni az a hamis hiedelem, hogy “nem megy a matek”.
Hogyan segítsek a gyermekemnek?
Ha hajlandó együtt tanulni velünk a fiunk vagy a lányunk, már az is nagy segítség lehet, hogy ha egyszerűen felolvassuk a feladatot, és időt hagyunk neki, hogy felfogja. Sajnos a tankönyvek gyakran nehézkesen és bonyolultan fogalmazzák meg, hogy mit szeretnének. Gyermekünknek a felolvasás, esetleg az emberi nyelven való átfogalmazás is megvilágosító hatással lehet. Ekkor nem helyette gondolkodunk, hanem megadjuk neki a lehetőséget, hogy a saját tempójában megértse a feladatot. Ha több segítség kell neki a megértéshez, és nem érezzük ebben kompetensnek magunkat, keressünk külső segítséget minél előbb, hogy ne halmozódjanak a hiányosságai.
És azt se feledjük, hogy a tanuláshoz megfelelő külső körülmények kellenek: kipihentség: megfelelő mennyiségű alvás. Aztán megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék, valamint elegendő folyadék, lehetőleg víz vagy nem édesített tea. Fontos a gyermekkel megbeszélni, hogy nem a végtelenségig tart a tanulás, hanem csak mondjuk fél órát kell kibírni. Így könnyebb abban a fél órában koncentrálni, és ő is tudni fogja, hogy jobban jár, ha amikor tanulni kell, akkor koncentrál, hogy utána mehessen játszani.
Ha látjuk tehát, hogy gyermekeinknek nehézsége van a matematikában – és az ellenőrző vagy KRÉTA alapján ezt könnyű számon tartani – érdemes minél előbb elkezdünk cselekedni. Ha finoman, fokozatosan és megértően átvezetjük őt ezen az alapvetően mentális akadályon, nem csak a jegyei fognak javulni, hanem az önértékelése is.