Az ikrek le akartak rángatni a színpadról – Interjú Pálfi Krisztával, az Apacuka zenekar énekesével
Ikreit neveli, miközben két zenekarban – az Apacukában és a Super Starsky-ban – énekel. Szöveget ír, szervez, esti mesét mesél. A férjével dolgozik, sőt, most már a gyerekek is szerepelnek a lemezein. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a magánélettel Pálfi Kriszta? Erről kérdeztük.
Az ikrek le akartak rángatni a színpadról – Interjú Pálfi Krisztával, az Apacuka zenekar énekesével
Ikreit neveli, miközben két zenekarban – az Apacukában és a Super Starsky-ban – énekel. Szöveget ír, szervez, esti mesét mesél. A férjével dolgozik, sőt, most már a gyerekek is szerepelnek a lemezein. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a magánélettel Pálfi Kriszta? Erről kérdeztük.
– Amikor elkezdtél gyerekfoglalkozásokat szervezni, az Operaházat hagytad ott azért, hogy gyerekekkel foglalkozz, nekik zenélj. Miért?
– Kamaszkoromra egy kicsit megcsömörlöttem már az opera próbáktól és a zongora óráktól, úgy éreztem, kell valami, ami felé nyithatok. Nagyon vonzott a pedagógus pálya, motivált az, hogy a gyerekek személyiségét, képességeiket, szókincsüket tudom fejleszteni mondókákkal, versekkel, zenével. Beléptem a gyerekek világába és kölcsönösen elvarázsoltuk egymást. Azt gondolom, hogy az beszéli jól a kicsik nyelvét, aki közöttük él. Gyerekek között mozogtam, tevékenykedtem nap, mint nap, ami mellett faltam a klasszikus gyerek verseket és kortárs gyermek irodalmat egyaránt.
– Aztán megszülettek a saját gyerekeid. Ez hogyan befolyásolta a munkád?
– Az ikrekkel egy óriási dolog köszöntött be az életembe. Édesanya lettem, mérhetetlenül büszke és boldog, értelemszerűen hozzájuk igazítottam mindent, ami körülvett. A kicsik egy évesek voltak, amikor az általam kidolgozott módszertannal elindítottam az Apacuka zenebölcsit. Ez egy interaktív babás-mamás foglalkozás, klasszikus mondókákkal és a saját dalaimmal, rengeteg vidám játékkal. Úgy gondoltam, kapóra jön, hogy végre a saját gyerekeimet „bevethetem” ebbe a remek elfoglaltságba.
– Így a férjed után már a gyerekeid is a „kollégáid” lettek. Mit szóltak a közös munkához?
– Végigüvöltötték a foglalkozásokat. Először nem értettem. Azt gondoltam, biztos éhesek, hát háromszor adtam nekik reggelit aznap, amikor a foglalkozás volt. Aztán gyanús lett, hogy addig a pontig, amíg meg nem jöttek a vendég gyerekek, minden rendben volt. Onnantól kezdve aztán belecsimpaszkodtak a ruhámba, húzták a hajam. Észre kellett vennem, hogy az a tény, hogy nekik rajtam osztozniuk kell más gyerekekkel, nagyon nem jött be. Egyszerűen féltékenyek voltak. A koncertekre is elvittem őket, ott ugyanez ment. Az első sorból üvöltöttek, és próbáltak engem leszedni a színpadról.
– Ez ma is így van?
– Most már abban a korban vannak, hogy értik és élvezik a munkánkat, énekelnek, táncolnak a koncerteken, sőt az utóbbi lemezeken már szerepelnek is. Egyenrangú partnerekként kezeljük őket, és ezt érzik. Nagyon boldogok és büszkék, hogy anyu és apu zenész, szívesen segítenek, ahol tudnak.
– Hogy néz ki egy hétköznapod?
– Az ikrek második osztályba lépnek ősztől, az lesz a meghatározó. Reggel korán felkelünk, elviszem őket a suliba. Utána a napom nagy része eltelik az Apacukával, mert én vagyok egy a zenekar menedzsere, koncert-szervezője, dalszöveg írója. Egy héten több zenés fejlesztő foglalkozást is tartok különböző intézményekben. Ez is sok időt és felkészülést igényel. Emellett a Super Starsky zenekar énekes-frontembereként dalszövegeket kell tanulnom a folyamatosan bővülő repertoár miatt. És természetesen mindkét zenekarommal esténként heti szinten próbákra is járok, illetve koncertezem.
– Délután ki megy a gyerekekért?
– Én megyek. Az iskolában megcsinálják a leckét, úgyhogy 5-től 8-ig jut idő a játékra és a közös programokra, de ez nagyon-nagyon kevés. Utána fürdés, esti mese. Este még kikészítem a másnapi ruhát, illetve összeszedem a gondolataimat a másnapi teendőket illetően. Nagyon sűrűek napok, főleg kiemelt koncert szezonban.
– Most két zenekarban énekelsz párhuzamosan. Össze tudod egyeztetni a kettőt?
– Nagyon élvezem, mert az Apacukában mint édesanya vagyok jelen, a Super Starskyban meg nő lehetek, díva. Utóbbinál máshogy kommunikálok a közönséggel, másképpen adok elő a színpadon. Az egyik zenekarral nappal dolgozom, a másikkal éjjel.
– Voltak mélypontjaid?
– Nem.
– Soha?
– Soha még. Én ezt így szeretem, ahogy van. Az idő ugyan talán kevesebb, mint másoknál, amit együtt töltünk a gyermekeinkkel, de azt igyekszünk nagyon tartalmassá és élmény dússá varázsolni a számukra.
– Mikor tudtok a férjeddel kettesben lenni?
– Mivel együtt (is) dolgozunk, sokat vagyunk kettesben. De viccet félretéve, akkor tudunk magunkra időt szakítani, amikor a gyerekek a nagyszülőknél vannak. Persze, olyankor általában fellépésünk van, ezért segítenek be a szuper nagyszülők. Kihasználunk minden együtt töltött pillanatot, ezek nagyon értékesek a számunkra. Ha adatik egy kis plusz idő, kikapcsolódásképpen underground filmeket nézünk, vagy mások koncertjeire járunk.
– A gyerekek is zenei iskolába járnak. Az a cél, hogy zenészek legyenek?
– Nem, egyáltalán nem, pont a saját tapasztalataim alapján. Magyarország kis ország és sok a tehetséges zenész, nehéz érvényesülni még különleges adottságokkal is. Azért írattam zeneibe őket, mert azt gondolom, hogy a zene egy nagyon fontos nyelvi és önkifejezési eszköz, szeretném, hogy értsék, értékeljék, esetleg használják azt. A zene segíti az érzelmi intelligencia fejlődését, kapcsolatot teremt az emberek között, inspirál, megnyugtat, feldob, ellazít, gondolkodtat, emlékeztet és még sorolhatám. Egyszerűen létszükséglet. Nekem biztosan. És ezt már a gyerekeim is érzik :).
2015 – ben „AZ ÉV HAZAI GYERMEKALBUMA, VAGY HANGFELVÉTELE” KATEGÓRIÁBAN AZ APACUKA ZENEKAR „HANGFALATOK” CÍMŰ LEMEZE IS FONOGRAM DÍJRA LETT JELÖLVE!!! A gyerekeim imádják, minden számát kívülről éneklik a kocsiban 🙂
