Néhány hete találkoztam az interneten ezekkel a röntgenfotókkal. A baloldalon egy óvodás gyerek keze van, a jobb oldalon pedig egy hétévesé. Azonnal észrevehető a különbség a két csontozat között.
A képhez tartozó leírás röviden ennyit tartalmazott, „a szülők gyakran kérdezik, hogy miért nem való az óvodás gyerekeknek, illetve csak bizonyos életkortól a kézírás elsajátítása. Ezért! Mert fizikailag még nem állnak készen rá!
Forrás: Árbol de Vida Waldorf SMA Mexico
A bejegyzés és a fotó napokig motoszkált a fejemben, mert hamarosan bennünket is érint az iskolakezdés.
Vajon az én gyerekemnek milyenek a kéz csontjai, felkészült az iskolakezdésre?
Mivel a karantén miatt kimaradtak az iskola előkészítő foglalkozások. Végül úgy döntöttem, hogy felkeresek egy szakembert, hogy körüljárjuk, mit tehetek anyaként azért, hogy az iskolakezdésre felkészítsük a gyermekünk kezeit! Azt hittem először, hogy majd kapok egy feladat listát! Majd a beszélgetés során döbbentem rá arra, hogy mennyire komplex összefüggések vannak a korosztályt érintő testi változások között, és nem fókuszálhatok csak a kézre!
Deli Gabriella 28 éves szakmai múlttal rendelkező gyógytornász és mozgásterapeuta és mivel hat gyerek édesanyja, bőven van tapasztalata és rálátása az iskolakezdésre. Őt kérdeztem a témával kapcsolatban.
P.L. Mikor mondhatjuk egy gyerekre, hogy fizikailag iskolaérett? Védőnőtől tudom, hogy például el kell érni a 110 cm es testmagasságot és 18 kg- os testsúlyt, elkezdődik a fogváltás. De ezeken kívül van egyéb olyan szempont, amit én, mint szülő megfigyelhetek?
D.G. Igen, valóban fontos, hogy a megfelelő testmagasságot, és súlyt elérjék az iskolába készülők. Ezen kívül kiemelnék még néhány fontos szempontot, a testváz és mozgás szempontjából, amit az óvónőkkel együtt megfigyelhetünk a gyereknél: összerendezett mozgást, egyensúlyérzék kialakulását, finommotorika hangolását, beszédmozgás kialakulását, magabiztosságot a szem-kéz koordinációja tekintetében, testkép ismeretet, valamint térérzékelést.
Nagyon fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerek fejlettségét, jelenlegi állapotát ne csak mi ítéljük meg, hanem kérjük ki szakember véleményét.
Az óvodapedagósusok, logopédusok véleményére gondolok, hiszen rajtunk kívül ők találkoznak a gyerekeinkkel legtöbbet. Ha egyéb foglalkozásra jár a gyerek, például sport vagy kézművesedés, kérdezzük ki a fogalakozás vezetőt a gyerekkel kapcsolatban. Bíztatom a szülőket arra is, hogy ne hasonlítgassuk a kicsiket egymáshoz és más szülők véleményét ne vegyük „Szentírásnak”, mert minden gyerek különböző.
P.L. A karanténban eltöltött időszak alatt elmaradtak az iskola előkészítő foglalkozások. Vagy ha online meg is tartották őket, nem vagyok benne biztos, hogy az olyan hatású volt, mint egy személyes foglalkozás.
Együtt is megnéztük a fenti fotót. Kell aggódnunk, ha úgy érezzük elmaradtak a felkészítő feladatok?
D.G. A röntgenfelvétel nagyon jól mutatja, hogy a kisebb gyermek kezében lévő csontok között nagyobb hézagok vannak, míg a hétéves gyermeké már jobban zártak, ezt nevezzük a kéztőcsontok érettségének. Ezt teszi képessé a kisgyermeket a jó vonalvezetésre, a három ujjal történő ceruzafogásra. Ennek a fizikai állapotnak az eljutásához adhatunk támogatást, alapokat. De nem feltétel, hogy valaki már „készen” üljön az iskolapadba, ez az első évben még sokat alakul.
Halkan jegyzem meg, nem véletlen az, hogy egyes nemzetek iskolarendszere inkább azt támogatja, hogy a gyerekek 7 évesen kezdjék meg a tanulmányaikat.
Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az iskola előkészítő foglalkozások teljesítése nem feltétele annak, hogy a csemetéik megkezdjék az iskolát. Ezek az alkalmak elősegítik azt, hogy megismerjék a leendő környezetet, a tanítót és kipróbálják milyen egy helyben ülni és figyelni. Másodlagos szempont, hogy játékos feladatokat oldjanak meg, és ezen keresztül munkába kezdjenek. Javasolni tudom, hogy ebben a karantén utáni helyzetben a szülők keressék meg a jövőbeli tanítót és kérjék meg, hogy szervezzen a nyár végére ismerkedő kirándulást. Ez a kiesett személyes találkozást tudja pótolni.
P.L. Mit tud javasolni, melyek azok a tevékenységek, amelyekben itthon tudom segíteni a gyerekemet, hogy pótoljuk az elmaradt foglalkozásokat?
D.G. Kezdjük a kézzel kapcsolatos fejlesztésekkel. A finommotorika kialakulására is kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek a kezükkel, ujjaikkal finom, aprólékos munkát tudnak végezni. Apró dolgokat tudnak megfogni, ujjaik begyével morzsolgatni, sodorni, görgeti. De ide tartoznak a lassú és összpontosítást igénylő tevékenységek sikeres elvégzése is. Például a cipőfűző átfűzése lyukon, vagy repülőgép hajtogatása, ahol pontosan kell illeszteni, simítani.
Nem elegendő a kézfejet, vagy az ujjakat erősíteni. Időt kell arra szánni, hogy ezeket a lágy, lassú és enyhe mozdulatokat a gyerekek begyakorolják, úgymond finom hangolják.
Egy nulladik lépcsőnek megemlíteném azt, hogy a gyereknek képesnek kell lennie külön mozgatnia a végtagjait. Valamint az ujjakat is. Ezeket tornagyakorlatokkal, ritmust utánzó feladatokkal tudjuk gyakorolni, ellenőrizni. Az ujjak külön mozgatására legegyszerűbb és elegendő mozdulatsort kínálnak a számolós mondókák, pl.: egy, megérett a megy, vagy hüvelykujjam almafa… Vegyük elő a böngésző könyveket, és kérjük meg a gyereket, hogy különböző ujjaival keresse meg a képen és mutasson rá bizonyos ábrákra. Tegyünk befőttes gumit a hüvelykujjra és egyenként próbáljuk meg a többi ujjat mellé bujtatni, megfeszíteni a gumit, majd átadni a másik ujjakra. A hüvely ujj mindig fix marad, míg a többi ujja a gyereknek egyenként dolgozik.
P.L. Milyen további gyakorlatokat javasol, amelyek ezeket elősegítik és különösebb eszközt nem igényelnek?
D.G. A borsószezon közepén tartunk! Fejtsünk borsót! Majd biztassuk, hogy a jelenlévők szájába tegyen az ujjacskáival borsószemekből. Engedjük, hogy a borsó héjával megküzdjön, vagy ellesse, mi hogyan bontjuk meg azt! A csippentést gyakorolhatjuk még úgy, hogy egy tálba összekeverünk különböző magokból egy-egy evőkanálnyit. Majd megkérjük, hogy kis tálakba válogassa őket szét, csipegetve. Ha ez könnyen meg, akkor váltsunk csipeszre (kockacukorhoz való méretűt használjunk). Nagyon jó hasznát vehetjük a gyurmának, vagy csipetke tésztának. Csippentsünk a gyurmából és készítsünk kis kukacokat, vagy golyókat az ujjunk begyén sodorva, vagy asztalra támasztva.
A felkar erősítésére és könyök megtartására (erre szükség lesz, amikor ismétlődő mintákat fognak rajzolni a füzetbe) javaslom, hogy kisebb méretű merőkanál segítségével rizst, vagy homokot merjen át egyik tálból a másikba a gyerek. Ezt a gyakorlatot asztalnál ülve végezzük. Fontos, hogy azzal a kanállal dolgozzon, amelyik kezét többet használja, a másikkal, valamint a lábával támasszon. Ugyanezt a mozdulatot tudjuk begyakorolni, ha egy vízzel teli, nagy salátás tálba kupakokat, parafa dugót és kicsi gombokat, kavicsokat, levágott fonal darabkákat szórunk és megkérjük, hogy markával kimerve, vagy ujjaival összecsippenve egyenként szedje át egy másik tálba (az élményt okozhatjuk, hogy a vizet megfestjük sötét vízfestékkel, hogy megpróbálja kitalálni, hogy mit emel ki a vízből). Adjunk a gyerek kezébe könnyű kendőt és hagyjuk hadd futkározzon, táncoljon vele, mintha szárnya lenne.
Ne felejtsük el a klasszikus feladatokat sem!
Az ollóval való vágást, különböző keménységű papírokkal (újságpapír, karton), vagy festést ecsettel, origamizást. Szintén egyszerű feladat, ha kartonba lyukakat fúrunk és a kicsi azokba cipőfűzőt fűz. Ennek a feladatnak a másik megfelelője, ha gombokat damilra fűzi, vagy ha mellette vagyunk, próbálkozhat tűbe cérnát fűzni. Ezek a feladatok már nem csak a kézügyességet fejlesztik, hanem a koncentráló képességet is.
A markolás során használt izmokat úgy tudjuk erősíteni, ha például fürdés közben szivacsot adunk a gyerek kezébe, arra sampont teszünk és megkérjük, hogy többszöri összenyomással csináljon vele habot. Ezzel a szivaccsal és habbal lemoshatja a csempét. A szivacs vízbemártása után facsarja ki belőle a vizet, habosítson újra. Vonjuk be a házi munkába! Az ablakpucolás, répaszeletelés, krumpli hámozás (hámozóval), csipesz csíptetése mind támogatja a fejlődését úgy, hogy közben közös élménye lesz a szülővel. A kislányok nagyon szeretnek hosszú fonaltincseket a hajukba csíptetni. Ezt közösen, egyszerűen elkészíthetjük; a kilincsre erősítsünk három hosszú fonalat és gyakoroljuk be a hármas fonást együtt! Kisfiúknak kézre állhat, ha a nagypapa gombfocijával megismerkedhetnek, kipróbálhatják milyen fésűvel passzolgatni.
Ezek nagyon egyszerű és könnyen kivitelezhető szinte játékoknak mondható gyakorló feladatok. Köszönjük az ötleteket.
A következő részben a mozgásról, a szem-kéz koordinációjáról és testérzékelésekről lesz szó!