Nagy általánosságban elmondható, hogy a városi gyerekek – és szüleik – a levegőn töltött idejük jó részét a játszótereken töltik. Ez az a placc, amiért a porontyok rajonganak, az anyukák többségének pedig feláll a hátukon is a szőr. Pedig csak néhány szabályt kellene betartani, és mi szülők is jobban éreznénk magunkat.
Az elmúlt héten több konfliktusnak voltam szem- és fültanúja (megtapasztalója) a budapesti játszótereken, mint egész évben. Az anyukák elkezdték visszaszámolni a heteket a következő nevelési, tanítási évig. Vannak olyan íratlan szabályok, amik mentén játszva mi felnőttek is jobban éreznénk magunkat.
1. Amikor belépünk a kapun, köszönünk.
Még akkor is, ha nem ismerünk senkit. Alapvető illendőség, tisztelet a másik felé. Az orvosi rendelőbe, óvodába, iskolába se megkukulva megyünk be. Ezután közvetlenül…
2. Nem csak becsukjuk, hanem bezárjuk a kaput.
Nem lehet elég óvatosnak lenni. Már egy kétéves gyerek is ki tudja nyitni kilincs segítségével az ajtót. Nagyon gyorsan megtörténhet a baj.
3. A játszótér területén nem végezzük el a kis- és nagydolgainkat.
Igen többesszámban. Ahogy mi sem húzzuk fel a szoknyánkat és toljuk le a fehérneműnket, úgy a gyerekkel se csináljuk meg ugyanezt. Ez nem csak intimitás, de higiéniai kérdéskör is. Talán másnap abban a zugban számol el egy kisgyerek 10-ig a bújócska közben. Drogériákban ma már lehet kapni papírból készült biliket. Használjuk közterületen inkább azokat.