Anya kétfelé trécsel: az ovis csoportunk egy kis gazfickójának anyukájával, illetve velem. Én: munka közben. Az anyukák a szülészeti osztályon, a város felett, fenn a hegyen. Közvetlenül a szülést megelőző NST vizsgálaton futottak össze. Újságolják, hogy egyre több az ismerős kismama és sokuk márciusra van kiírva. Nagy lesz a tumultus: volt kollegám lánya, volt feleségem, ovis társ anyukája és mi…
Ez egyrészt jó, mert a március a kosoké, és így csomó kis kos születik, másrészt jó, mert bennünk, kispapákban és kismamákban közösségi érzést kelt. Az angolok baby boom-korszaknak nevezték el az 50-es és 60-as évek megnövekedett születési hullámát. A németek a mozgalmasabb, készülődő közhangulatot „Aufbruchsstimmung” szóval írják körül. Ez előzi meg a nagy társadalmi eseményeket vagy korszakokat. Mi magyarok az ötvenes évek Ratkó-generációjáról beszélünk, ha a Rákosi-korszak születés-hullámát fémjelezzük. De ne ugorjunk ennyire vissza.
Itt és most, szülőként észlelek egyfajta optimista hozzáállást. Néhány évvel ezelőtt Magyarországon egy a gyermekvállalást ennyire népszerűsítő, pozitív közhangulat elképzelhetetlennek tűnt.
Állításom: feltűnően sok a születendő baba a környezetünkben.
De hogy is van ez? Beszélhetünk életkori sajátosságról, hiszen 30 éves kor körül csak be-beköszön egy új jövevény. Természetes, hogy a gólyák most potyogtatják el barátainknál a babákat. Bizonyosan van szubjektív torzítása is az eseményeknek. Máskor is ennyi baba született, csak most, hogy családunkban top aktuális a téma, ráállt az agyunk a babavárásra. Tehát hangsúlyosabban észleljük más babák születését. Hasonló ez ahhoz, amikor egy bizonyos autótípus vásárlásánál egyszer csak feltűnik, hogy mennyire sok járkál belőle az utakon, pedig addig ritkának hittük. Keresgéljünk azonban tovább. Politikamentesen megjegyzem: közvetlen környezetemben is egyre többen csokkolnak, vagy legalábbis csekkolják a CSOK nyújtotta lehetőségeket. Függetlenül az alkalmazhatóságától és eltekintve a hazánkban megszokott bürokráciától, ez azért egy pozitív dolog.
Félrelökve a politikát, matekozzunk kicsit a naptáron. Ha ügyesen visszaszámolunk, a márciusi babák egy részének fogantatása a tavalyi foci EB-re helyezhető.
No, mielőtt megemésztjük ezt a merész összefüggést, ízlelgessük kicsit, mert ritkán ízlelgethetünk hasonló finomságot. Elvétve találkoztam olyan emberrel, aki a tavalyi foci-őrületet ne élte volna meg pozitívan. Még a „legfalábúbb” és legszolidabb férfi-alkatokra, a „köbintellektüellekre” és a médiatagadókra is átragadt valami abból az egészségesnek mondható közös érzésből, ami a Kárpát-medencében ritkább a fehér hollónál is. Csak hogy példálózzunk: tőlünk délre egy jó lagzi vagy egy vízilabdás zúzás is kivált hasonló eufóriát. Kishazánkban kicsit ritkábban csapódik be a hangulat-bomba, de ha becsap, kilenc hónapra rá születnek a márciusi ifjak.
Nosztalgiázzunk kicsit: A tikkasztó meleg délutánokon egy-egy mérkőzés napján a labdát formájáról meg se ismerő emberek komoly taktikai találgatásokba merültek. A reggeli kávét megelőzték az aznapi tippek. Az amúgy divatújságokat lapozgató hölgyek Trollfoci posztokat osztottak és olyan focisták neveivel dobálóztak, akikről korábban hallani sem akartak. Törékeny nagymamák arcpír nélkül szidalmazták az északiak isteneit. Mérkőzések előtt izgatott várakozás lepte el a városok utcáit. Aki késésben volt, odabökte a hűsítőket cipelő szomszédnak a „Jó napot!” mellé azt is, hogy „Hajrá Magyarország!”. Az oviban a srácok „csak a csípőjét meg a járását” harsogták. A csajok nemzeti színben pompáztak és vetkőztek. Egyszerre „in” lett a szurkolói selfie… És még sorolhatnánk mindazt, ami egy kis össznemzeti lazuláshoz vezetett. Innen már nem nehéz eljutni a közös örömszerzés végállomásába.
Hogy mit szól mindehhez a demográfus, az számunkra kicsit ünneprontó. Idáig nem találtak se sportközgazdászok, se népességkutatók jelentős összefüggést sportesemények és pozitív népszaporulati tendenciák között. Ha valaki irgalmatlanul ki szeretne józanodni, tegye meg például itt.
Utóbbi kissé lerombolja elméletem alapjait, de azért kilenc hónapra rá is: Köszi, Srácok, hogy belehúztatok! Danke a kapufáért, Sógorok! Obrigado, CR7, hogy jó show-t nyújtottatok! Hajrá, márciusi ifjak!
Ha tetszett a cikk, kattanj www.fater.hu oldalára, ahol az apaság és gyermeknevelés alternatív kérdéseivel és más »faterságokkal« is találkozhatsz. Várunk szeretettel!