Szülőként sokszor elgondolkozol: mire gondolhat épp a kisbabád, amikor minden ok nélkül harapdál, vagy seggreesőset játszik. Még nem tudja elmondani – a tudomány viszont igen.
Dr. Dean Burnett idegkutató arról mesélt, hogy a gyermeki agy fejlődésének korai szakasza azért nagyon érdekes, mert ekkor alakul minden olyan kapcsolódás, amit egész élete során működtetni fog.
Felnőttként nehezen tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet minták és sémák nélkül megtapasztalni mindent. Nekünk ugyanis már minden érzékelésünket és reakciónkat befolyásolja az, hogy korábbi tapasztalataink és emlékeink alapján felállított sémákba helyezzük az új dolgokat, van egy elképzelésünk azok működéséről. A gyereknek nincs, számára minden új és nincsenek megoldási mintái.
Az agy máshogy fejlődik, mint a test többi része. A gyerek hamar megtanul ismétlés alapján rögzíteni dolgokat (például a mászva közlekedést), de annak a koncepcióját nem érti meg, hogy miért kell cipőt felvenni. Azt viszont tudja, hogy ha valami másként történik, mint előző nap, az összezavarja. Ha például mindig a piros bögrében adsz neki reggeli italt, de most a zöldből, akkor egy új helyzetbe kerül, ami fölött elveszíti az irányítást.
A kicsi agy kétszer olyan sokat dolgozik
Azt gondolnád, hogy felnőttként sokkal több agyi tevékenységet végzel, mint a kisgyereked, pedig nem. Ő minden információt befogad és megpróbál feldolgozni, mert ő még nem tudja kiszűrni a jelentékteleneket. Tini korban kezd kialakulni az a fajta szelekció, ami megengedi az agyadnak, hogy megszabaduljon a felesleges, soha nem előhívott emlékektől: így hatékonyabbá válik a valóban alkalmazott dolgok szempontjából. Ezért alszanak olyan sokat a kamaszok, mert az agyuk nyirbálja a feleslegesen eltárolt dolgokat.
Velünk született dolog a veszélyestől való félelem, csak amíg felnőttként te már tudod, hogy mi veszélyes és mi nem, addig egy gyerek ezt még nem tudja. Te tudod, hogy egy gyorsan közeledő kismotor elől el kell lépni, míg a feltámadt szélben közelítő falevelek nem veszélyesek, a gyerek viszont ezt nem tudja: így számára minden ismeretlen potenciális veszélyforrás.
Ha tehát valami szokatlant és számára feldolgozhatatlant tapasztal, gyereked sírni fog. Ez egy teljesen természetes ösztön, hiszen ezzel felhívja magára a körülötte lévő felnőttek figyelmét: akik képesek segíteni neki.
Az ízek is mások még
Nem véletlen, hogy a gyerek sokkal lelkesebben eszik meg egy szelet tortát, mint a brokkolit, amit elé teszel. Ilyenkor még egészen más az íz-érzékelésük, erőteljesebbek, markánsabbak az ízek. A brokkoli tehát neki keserűbb, mint neked. Ezzel szemben az édesség televan cukorral, az sokkal jobban esik, azon kívül energiát is ad, tehát természetes, hogy vonzóbb a számára.
De most már nagy
Azt gondolnád, hogy 5 éves kora körül már elég nagy ahhoz, hogy jobban felfogja a világot, ezért egyszerűbb lesz vele. Nem így van. Éppen ekkor kezd az agy felhalmozni állandó emlékeket, ami azt jelenti: már egy van egy fogalma arról, a dolgoknak hogyan kellene mennie, és ha ettől valami eltér, akkor az még jobban megviseli majd. Ezért van az, hogy ha egy csecsemő sírni kezd, könnyen elterelheted a figyelmét egy csillogó játékkal, de egy 5 évessel ezt már nem csinálhatod meg.
A kicsi gyerekek számodra indokolatlannak tűnő reakciói tehát mind azzal vannak összefüggésben, hogy neki mennyire más még a világ-érzékelése.
Forrás: fatherly.com