Az osztrák neurológus és pszichiáter, Sigmund Freud hitt abban, hogy a szexuális energiák mozgatják a világot – már a csecsemő és a kisgyermek személyiségét is meghatározó mértékben alakítják. Fixációs elmélete szerint felnőttkori kényszeres szokásaink és egyes negatív magatartásformáink életünk első korszakának megoldatlan konfliktusaira vezethetők vissza.
Szexuális energiák
Sigmund Freud (1856–1939) szerint a gyerekek pszichoszexuális állapotok sorozatán keresztül fejlődnek, miközben szexuális energiáikat, a libidójukat testük különböző területeire összpontosítják. Bizonyos tevékenységek – mint a szopás vagy az ürítés – életük korai szakaszában örömforrásként funkcionálnak számukra, az ezekkel kapcsolatos problémák pedig frusztrációt, pótcselekvéseket, nemkívánatos viselkedést váltanak ki náluk.
Mély nyomot hagy
A pszichiáter úgy vélte, az egészséges felnőtt személyiség kialakulásához arra van szükség, hogy a gyermek sikeresen végighaladjon ezeken a pszichoszexuális fejlődési szakaszokon, és lezárja azokat. Az egyénnek élete bizonyos pontjain konfliktusokat kell megoldania annak érdekében, hogy sikeresen továbbléphessen a következő fázisba. Ha nem sikerül kielégítően lezárnia egy szakaszt, akkor lényegében megragad az adott szinten, más szóval fixálódik a fejlődésnek azon a pontján. Freud azt is állította, hogy a fixáció eredményeként az a bizonyos fázis fogja a legmélyebb nyomot hagyni a személyiségen.
Stagnálás
Az adott fejlődési szinten való megrekedésnek két oka van. Egyrészt, ha egy bizonyos tevékenység örömforrást jelent a gyermek számára, nem szívesen hagy fel vele. Ha pedig kényszerítik erre (például a szobatisztaságra nevelés során), az olyan konfliktust idéz elő benne, amelyre különbözőképpen reagálhat. Az adott tevékenység és az örömimpulzusok iránti igényét valamilyen más módon elégíti ki, vagy a maga módján lázad, és nem tesz eleget a szülő elvárásainak. Ez idő alatt pedig részben vagy teljes mértékben stagnál személyiségének fejlődése.
Jobb korábban, mint…
Mit tehetsz szülőként, hogy ne alakuljon ki a gyerekednél fixáció? Motiváld, biztasd őt a fejlődésben, de ne erőltess semmit. Bízz az ő természetes ritmusában és a saját ösztöneidben. És légy önmagad. Az biztos, hogy könnyebb csecsemő- és kisgyermekkorban kialakítani a megfelelő szokásokat s közösen megbirkózni a kihívásokkal, mint egy felnőttet leszoktatni kényszercselekvéseiről, változtatni szilárdan rögzült személyiségjegyein.