Kilenc éves fiam a kezdetektől szorgalmas tanuló. Lelkesen jár iskolába (már amikor van iskola, és nem csak online oktatás), gyorsan megtanulja a korosztályának megfelelő tananyagot, szabadidejében szívesen olvas vagy old meg matekpéldákat.
Hogy miért mesélem el mindezt? Nem, nem azért, hogy kérkedjek vele. (Bár nyilván mérhetetlenül büszke vagyok rá, hiszen az én gyerekem.) Hanem azért, mert néhány hónapja olyan dolog történt, amiről sajnos eddig nem sok információm volt, és könnyen más irányba kanyarodhatott volna a sorsa, ha nem fedezem fel időben a probléma valódi forrását.
Az én szorgalmas, okos kicsi fiam egyik napról a másikra kedvetlen lett. Eleinte betudtam annak, hogy ő is belefásult a járvánnyal járó lehangoló valóságba, az osztálytársai fizikai hiányába. Hogy elege lett a napi több órás monitorbámulásból, hogy elfáradt a rengeteg házi feladatban. Addig is sokat voltunk levegőn és néhány kis barátjával rendszeresen találkoztunk a parkban, de onnantól kezdve amikor csak a munkám engedte, még többet mentünk. Nem érdekelt, hogy szalad a ház, segíteni akartam neki.
A levertség és az elkalandozó figyelem azonban egyre feltűnőbb lett. Már nem tudott nyugodtan végig ülni egy 45 perces töriórát sem, pedig az a kedvence, a tanár bácsija pedig képernyőn keresztül is zseniális órákat tartott.
Valóban aggódni kezdtem, és felhívtam a gyerekorvosunkat. Elmeséltem az összes tünetet, és a doktornő felszisszent. Még a telefonon keresztül is éreztem az összeráncolt szemöldökét. „Anyuka, nem akarom megijeszteni, de ezek bizony ADHD-ra utalhatnak. Kérjen időpontot a legközelebbi ifjúságpszichológiai ellátóhelyre.”
A beszélgetés után összeszorult gyomorral kezdtem lázas informálódásba, és gyorsan rájöttem, hogy itt valami nem stimmel. De nem a fiammal, hanem azzal a ténnyel, hogy figyelemzavaros, sőt, ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitási zavar). Nem volt semmilyen egyéb tünete, csupán képtelen volt fenntartani a figyelmét, nem tudott hosszabb ideig egyetlen dologra koncentrálni. Ezzel azonban korábban soha nem volt gond. Ezért nem hagyott nyugodni a gondolat, kerestem, kutattam, olvastam hát tovább.
És akkor szerencsére szembejött velem ez a cikk az Interneten. Mivel a városunkban vérvételre hónapokat kell most várni, nem lehettem teljesen biztos abban, hogy vajon tényleg vashiány áll-e a fiam levertségének hátterében. Ám a cikkben említett Floradix KRÄUTERBLUT szirup leírása meggyőzött arról, hogy kipróbáljuk. Úgy voltam vele, hogy mivel csakis természetes összetevőkből készül ez a táplálékiegészítő, baja nem lehet a fiamnak. Semmit sem veszíthetek, maximum az árát, ami egyébként teljesen megfizethető.
Milyen jól tettem, hogy hallgattam a rengeteg megbízható információra a vashiányról, és ahelyett, hogy egyből pszichiáterhez vittem volna, elkezdtem adni neki a Kräuterblut szirupot! Két hét után olyan, mintha kicserélték volna! Visszatért az életkedve, boldogan szalad az iskolába, és lelkesen meséli, hogy milyen új dolgokat tanul nap mint nap. Az osztályfőnökével is beszéltem, aki megerősítette a megfigyelésem: ugyanúgy figyel órákon, ahogyan régen.
A Kräuterblut szirup nem tartalmaz alkoholt, tartósítószert, mesterséges színező – vagy aromaanyagokat. Laktózmentes, sőt, bár tartalmaz búzacsíra-kivonatot, a hatályos magyar és európai törvények értelmében gluténmentesnek mondható, mert gluténtartalma kevesebb, mint 5 mg/kg. Vegetáriánusok is fogyaszthatják, ami az én szívemnek különösen kedves, hiszen öt éve nem eszem állati eredetű élelmiszert.
Két hete kezdtük a vasfeltöltő kúrát, és amellett, hogy vasban gazdag ételeket főzök (hüvelyesek, máj, quinoa, tojás stb.- szerencsére a fiam mindent szívesen megeszik), a Kräuterblut szirupot adom neki minden nap háromszor. Minimum 4 héten keresztül javasolt a szirup szedése, hiszen a vaspótlás hatása nem jelentkezik azonnal.
A szirupnak kellemes lágy illata és íze van, a fiam egyáltalán nem tiltakozik ellene. Mivel korábban voltak személyes – sajnos elég negatív- tapasztalataim a vaspótlással és a székrekedéssel, féltem, hogy mi lesz. De szerencsére az égvilágon semmi gond nincs!
Boldog vagyok, hogy rátaláltam a Kräuterblut szirupra. Hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy rájöttünk, valójában vashiány állt a figyelemzavar hátterében, nem pedig valós neurológiai probléma. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden koncentrációzavart a vashiány okoz, és minden ezzel küzdő gyereknek a vaspótlás a megoldás. Ám nekünk szerencsére működik, és megtanultam a leckét: ha újra előfordul, mert a kamaszkorban bizony könnyen kialakulhat, először egy Kräuterblut szirup kúrát alkalmazok, és magas vastartalmú ételeket készítek. Biztos, ami biztos.