Kedves férjem, nincs, ami jobban eltöltene boldogsággal, mint hogy látom, ahogy az általunk létrehozott kis emberek egyre fejlődnek, egyre inkább saját magukká válnak. Mégis, látni téged, ahogy olyan csodálatos apjuk vagy, amilyen, az egyik legkülönlegesebb dolog az életemben.
A saját anyává válásom olyan változásokat hozott bennem, amelyekre nem is gondoltam, hogy bennem vannak. Az, ahogy felvettem mindazt, amit anyának lenni jelent: a varázslatot, az örömöt, a frusztrációt – egy jobb, boldogabb, és sokkal fáradtabb verzióját eredményezte a nőnek, akit elvettél.
És látom azt is, hogy benned pedig az apává válás folyamata játszódott le, és az sem kevésbé fájdalmas. Ámulattal tölt el, hogy miközben valaki szülőjének lenni óriási felelősség, te, úgy tűnik, mindig könnyedén megtalálod benne az örömöt. Látom, milyen megtisztelőnek érzed, hogy példakép vagy valaki számára, és milyen büszkeséggel tölt el, hogy egy közös családot nevelsz velem.
Annyira szerencsés vagyok, hogy velem vagy ebben a folyamatban.
Szeretem látni, ahogy együtt játszotok.
Te megteszed mindazt, amihez én túl aggódós vagyok: felkapod, megpörgeted, fel is dobod őket (néha túl magasra!), amitől úgy érzik, a világ tetején lehetnek.
Előkerültek azok a táncmozdulataid, amiket az egyetem első bulija óta nem láttam tőled, de úgy örülök, hogy visszatértek.
Szeretem hallani, ahogy tanítod őket.
Annyi érdekes dolgot tudsz, amit én nem, és olyan izgalmas ismeretekkel bővíted a tudásukat a világról. Szeretem látni, ahogy elbíbelődtök a dínós könyv fölött, és el tudod nekik magyarázni, hogy melyik miért olyan, amilyen, és ahogy együtt kémlelitek a csillagokat a nagy távcsőben, amit vettél.
Szeretem látni, ahogy elnézed őket.
Olyan szeretet van a szemedben. Amikor egyiküknek az első táncfellépése volt, és kiállt a színpadra minden félelem nélkül, én csak téged néztelek, milyen csodálattal figyeled ezt a kis nőt. Látom a boldogságot a tekintetedben, amikor elmesélik neked a kis történeteiket, látom, mennyire figyelsz, pedig túl részletesen, és folyton elkalandozva beszélnek.
Szeretem hallgatni, ahogy beszélsz hozzájuk.
Ahogy elmeséled, milyen volt a napod, mikor hazaérsz. Ahogy te is elmesélteted velük az övéket, és mindig találsz benne egy olyan pontot, amiben megdicsérheted a bátorságukat, a találékonyságukat, olyan különleges módon építve az önbizalmukat, amire én képtelen vagyok.
Olyan boldog vagyok, hogy ilyen boldog vagy az apaságtól.
Olyan boldog vagyok, hogy a társam vagy.
Már nem csak az a férfi vagy, akibe szerelmes lettem évekkel ezelőtt. Nem csak a férjem vagy. Te vagy a gyermekeim apja. Olyan büszke vagyok rád, és arra, amit együtt teremtettünk.
Forrás: mother.ly