Elhűlve olvastam néhány nappal ezelőtt a 444.hu egyik cikkét, melyben arról írnak, hogy egy miskolci játszótéren összevertek egy anyát azért, mert a gyermeke összeszólalkozott egy másik kisgyerekkel. Vádat emeltek a bántalmazó pár ellen.
Több dolog is felforgatta a gyomromat az üggyel kapcsolatban, és még egy héttel később is csak indulatosan tudom leírni a véleményemet.
Reggeli közben olvastam a cikket, és micsoda véletlen, hogy éppen azután történt valami, ami teljesen kizökkentetett, és ami miatt úgy éreztem, írnom kell az anyák közötti erőszakról. Engedjétek meg, hogy gyorsan elmeséljem, hiszen a kontextus miatt szükséges.
Saját történet az anyák közötti konfliktusok abszurdságáról
A fiam 3,5 éves. Mint minden reggel, vártuk, hogy kinyissák az ovi ajtaját. A barátnőmmel, Laurával álltunk, a fiaink körülöttünk szaladgáltak kacagva egy másik kis csoporttársukkal. A csoporttárs hirtelen megragadta a barátnőm fiának kapucniját, mellyel nagy fékezésre kényszerítette a másik kicsit. Nagyobb baj lehetett volna belőle, de szerencsére nem lett.
A rángató kisfiú anyukája tőlünk 3 méterre állt, és hiába vártuk, hogy reagáljon, az égvilágon semmit nem csinált, pedig tisztán látta, hogy mi történt. Jogos, ha valaki azzal jön, hogy gyerekek között ez bármikor előfordulhat, és nem kell nagy feneket keríteni neki. Mi is abszolút így gondoljuk, de a barátnőm letérdelt megkérdezni a saját fiát, hogy minden rendben van-e, és közben kedvesen, egyáltalán nem dorgálva azt mondta a másik fiúnak:
„Ha szeretnéd, hogy megálljon, mondd neki, hogy állj! Ne lökd meg vagy rántsd meg a kabátját, mert eleshet.”
Nevetve elbohóckodtuk a három gyerekkel, hogy felemeltük a kezünket, és azt mondtuk: „Állj”. Mindhárman kacagva játszottak tovább. Kinyitották az ajtókat, elindultunk az óvónők felé, de a rángató kisfiú lemaradt az anyukájával. Ennek nem tulajdonítottunk jelentőséget sem én, sem a barátnőm, hiszen azt hittük, nem történt semmi extra, és amúgy is rohannunk kellett dolgozni.
Na de amikor érte mentünk a gyerekekért, akkor jött a feketeleves: a kisfiú anyukája, akire a barátnőm „rászólt”, félrehívta Laurát, és dühös arccal kiosztotta, hogy ne merjen mégegyszer ráripakodni a gyerekére. Laura csak állt döbbenten, hogy de hát ő egyáltalán nem osztotta ki a kicsit, ha akarja, megkérdezhet engem is, de a másik anyuka dühösen, szinte rikácsolva hajtogatta, hogy a fia a bemenetelkor azt mondta neki, hogy márpedig Laura igenis leszidta. Szerencsére ennyiben maradt a dolog, mert kijöttek a gyerekek, de szegény barátnőmet nagyon megviselte az eset. Nem csinált semmi rosszat, szerintem a lehető legjobb módon oldotta meg a szituációt.
Ahhoz, hogy teljesen legyen a kép, el kell mesélnem, hogy nem ez volt az első eset. Ez a kisfiú bizony rúg, csíp, harap, rángat, de az anyuka mindig felháborodik, ha az óvónéni elmeséli neki az aktuális eseményeket. Hogy az ő fia bizony nem, és hogy otthon soha nem csinál ilyet, és különben is, az óvónő dolga, hogy odafigyeljen. Én erre csak legyinteni szoktam magamban, igyekszem kimaradni más szülők ciciharcaiból.
A miskolci eset
A 444.hu azt írja, hogy a verekedés egy játszótéren(!) történt, ahol egy férfi és egy nő először hangosan szidalmazni, majd ütni kezdték azt az anyát, akinek gyereke konfliktusba került a vádlottak kiskorú gyermekével. (Az nem tiszta, hogy a férfi az apa-e, de a bántalmazó nő biztosan az édesanya.) Nem derül ki, hogy min vesztek össze a gyerekek, de igazából mindegy is.
„A férfi eleinte csak nézte a bántalmazást, közben pedig olyan kijelentést tett, hogy „nő a nő ellen”. Amikor megérkezett a sértett nő édesanyja, felszólította a vádlottakat, hogy hagyják abba, amit csinálnak. A nő anyja attól tartott, hogy a férfi is meg fogja ütni a lányát, ezért lefogta a férfi már ökölbe szorított kezét, mire a férfi őt ütötte meg.”
Párhuzam a két történet között
A miskolci verekedés miatt a fejem fogom. Ott rugdossa egy anya a másikat, a mellette álló pasi biztatja, hogy hajrá. Senki nem tesz semmit ugye. Megérkezik a sértett anyja, őt is ütni kezdik.
A GYEREKEK ELŐTT. Egy – valószínűleg- piti butaság miatt.
Ugyanúgy jött az ész nélküli gyorsan ítélő osztag, mint a barátnőmmel történt esetnél. Nem kérdez, nem tisztáz, hanem amit a gyerek mond (esetünkben 3,5 éves, én nem értem, amit beszél…), az szent és sérthetetlen, és egyből esik is a másiknak.
Mindegy, hogy játszótéren vagy óvodaudvaron van, mindegy, hogy körülöttük kiskorúak, akár egészen pici, ovikorú gyerekek vannak. Teljesen mindegy. Agy elborul, szem vérben forog, és megy is a másik torkának.
Mint az állatok. Mint az ösztöneik szerint élő, minimális intelligenciával (sem) rendelkező állatok.
Mélyen felháborít, hogy egy őrző-védő kutya tartásához külön engedély kell. Hogy vezetni legálisan csakis a jogosítvány megszerzése után lehet. Hogy tűzoltó vagy katona csak úgy válhat valakiből, ha teljesíti az előírt feltételeket.
Szülő pedig bárki, abszolút bárki lehet bármiféle alkalmassági vizsga nélkül.
Mindegy, hogy az IQ-ja eléri-e a 80-at, mindegy, hogy büntetett előéletű, hogy agresszív, vagy hogy egyáltalán nincs tekintettel a társadalmi együttélés szabályaira, mert úgy gondolja, hogy neki bármit szabad. Ezek az emberek mind gyereket vállalnak, és fel sem fogják azt, hogy mekkora felelősséget vesznek ezzel a nyakukba.
A probléma viszont tényleg nem(csak) az, hogy mi kénytelenek vagyunk együtt élni velük. Hanem az, hogy a gyerekeiknek ők a követendő példa- hiszen ugye tudjuk, hogy a ők bizony utánozva tanulnak. Az ilyen emberek gyerekeiből nagyon nagy valószínűséggel ugyanolyan szülők lesznek, mint az őket nevelőkből.
Ördögi kör, aminek soha nem lesz vége. Olyan megállíthatatlan körforgás, aminek mindig azok fizetik meg az árát, akik képesek agyat használva gyereket nevelni. Frusztráló, hiszen semmit nem tehetünk. Csak reménykedhetünk, hogy ha Miskolcon (vagy bárhol máshol a világon) egy játszótéren a gyerekünk összeszólalkozik egy másikkal, nehogy úgy járjunk, mint a megvert anya.
Pd: A barátnőm annyira megdöbbent a pocskondiázó számot kérésen, hogy szinte belé fagyott a szó. Azóta is bántja, hogy miért nem tudta megvédeni magát.
Ti hogyan reagáltatok volna a helyében?
Kép forrása: Canva