A fiam ovis társainak szülei meséltek már hasonló rémtörténeteket, de én mindig az együttérzéstől kissé eltorzult arccal hallgattam őket, hogy az ő gyermekük bizony már nem alszik délutánonként. Sőt! Már a bölcsődében sem aludt! „Hogy lehet ezt kibírni?” „Hogy bírod idegekkel?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések motoszkáltak mindig bennem. De már tudom a választ.
Úgy, hogy muszáj
Mint az anyasággal kapcsolatos legtöbb kérdésre, erre is az a válasz: hogy muszáj bírni. Mert ki az, aki a gyerekkel foglalkozik, ha nem az anyja?! (UGYE?! :D) A karantén jött, látott, mindent borított és ráadásul még győzött is. Eleinte még nem mutatkozott problémának a délutáni 2-3 órás szundi beiktatása, de ahogy haladtunk előre a hetekkel, hónapokkal, egyre jobban kikopott az alvás. Először egy héten csak egy nap maradt ki, aztán kettő, most meg már az a csoda, ha elalszik a hét nap valamelyikén.
De tudjátok mi nem változott? Az ébredés és az elalvás időpontja! Így esett, hogy a fiam 6, fél 7 körül ébred, és este 9-ig (de inkább 10-ig) egészen biztosan ébren van.
Nem elég neki
Az a helyzet, hogy ez a napi 8 óra nem elég egy 4,5 éves fiúnak, ezt én is jól tudom. Szerencsére vannak napok, amikor sikerül a délutáni plusz 2-3 óra, de tegnap például „este” fél 6-kor fektettem le aludni. Reggel fél 7-ig húzta a lóbőrt. 5-12 éves korig egy gyereknek 10-11 óra/nap alvás szükséges. 3-5 éves korig ez 11-13 óra/nap, később, serdülőkorban pedig legalább 9 óra/nap.
Pá-pá énidő!
A nap folyamán akkor tudtam olvasni, filmezni, játszani, na jó, és elmélyülten dolgozni is, amikor a fiam szunyókált. Nem szeretem akkor a saját hobbijaimmal tölteni az időt, amikor ébren van, merthát „minekazilyennekgyerek” érzésem lesz tőle – hozzáteszem teljesen helytelenül. Arról már ne is beszéljünk, hogy ha egész nap nincs „kikapcs”, és folyton együtt lógunk, illetve ő kér dolgokat, én meg megcsinálom, akkor érthető módon egy idő után ingerültté válok. A délutáni alvás biztosított időt az idegeimnek is a feltöltődésre, és lehetőséget a délutáni kávém melegen történő elfogyasztására.
Újratervezés
Talán nekem esett nehezemre elfogadni az új helyzetet, de néhány nap alatt sikerült „átprogramozni” az agyamat, és átszervezni a napok menetrendjét is. Hiába, a szokás nagy úr, és ha 1-2 évig minden délután szunyál a gyereked, akkor ennek hiányát viszonylag nehéz egyik napról a másikra megszokni, pláne a hozzá társult szokásokat átkódolni. De végül vettem egy nagy levegőt, és ELFOGADTAM, hogy oké, akkor mostantól ez van. A délutánokat másképp töltjük el, DE ha kimarad az alvás, akkor bizisten, hogy fél 8 – 8-kor ágyban lesz a gyerek helye! És lőn! Az új napirend megteremttetett. De ehhez nekem kellett elhatároznom saját magam és nem csak hagyni, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy.
Azért van benne jó is!
Kicsit azért örülök is neki, hogy egyre jobban bírja az ébrenlétet, mert már nem csak 12-ig tudunk programot tervezni, hanem akár délután 2-3-ig is. Mert bár nyafogva, és magát épp csak vonszolva, de kibírja addig a kirándulást, az utazást vagy a nagybevásárlást. Aggódtam még azért is, hogy mi lesz majd, ha iskolakezdésre még mindig igényli a délutáni szundit – nos, ez a félelmem legalább teljesen elszállt.
Egyelőre ebéd után hazahozom az óvodából, de a jövő héttől heti 3 napot ott is fog „aludni”. Bízom benne, hogy visszatér a délutáni álommanó, mert óriási szükség lenne rá! Főleg nekem! 🙂