Amikor 8 évvel ezelőtt felvették a fiamat az áhított iskolába, ugráltam örömömbe az ágyon és fel sem merült bennem, hogy pár év múlva kezdhetem elölről az iskolakeresést.
Most megint itt vagyok, és azzal telnek a napjaim, hogy próbálok informálódni a gimnáziumokról és technikumokról, amik max. 1 órás távolságra vannak a lakóhelyünktől.
Az általános véleményem az, hogy a weboldalak elavultak (tisztelet a kevés kivételnek), a technikumoknál központosítottak, és valahol több évvel ezelőtti infók vannak fent. Nem fogod megtudni a honlapról azt sem, hogy az épp egy „gyűjtő iskola”, vagy valamiben nagyon erős esetleg. A felvételi infók ugyan fent vannak a házirenddel és a csengetési renddel együtt, de én nagyon nem csak ezekre lennék kíváncsi.
Ilyenkor veszed a kezedbe a HVG kiadványát, és nézed át a Top 100 iskolát, hiszen jó iskolát szeretnél a gyerekednek, de azért, ha lehet, nem versenyistállót. Nem tudom, hogy az szerencsésebbnek mondhatja-e magát, akinek már a gyereke 13 évesen eldönti, hogy őt abszolút a biológia, kémia szakirány érdekli, mivel orvos szeretne lenni, hiszen ők azokat az iskolákat fogják nézni, ahol vannak ilyen szakok.
A fiam kitűnő tanuló és nagyjából minden érdekli, így mindent (is) végig kell néznem.
Tájékoztatók:
A Covid után egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az iskolák miért nem online tartják meg a tájékoztatójukat. Eddig ahol voltam, versenyfutás megy azért is, hogy regisztrálni tudj egy-egy ilyen tájékoztatóra, aztán úgy kell, hogy alakítsd a napod, hogy a dugóban odaérj az adott iskolába, ahol a plafonról és a lámpáról is emberek csüngenek, de volt, ahol még egy tájékoztatót tartott az igazgató egy órával később, mert ők sem számítottak ekkora érdeklődésre. Jönnek gyerekekkel, nagymamákkal, hetedikesekkel – akiknek csak egy évvel később lesz aktuális az iskolaválasztás -, és természetesen mindenkinek joga van ott lenni, csak nem biztos, hogy be fog férni az erre kijelölt tornaterembe.
Mennyivel egyszerűbb lenne online? Akit pedig azután is érdekel az iskola, hogy végig nézte a tájékoztatót, az természetesen menjen el személyesen megnézni a nyílt napot, mivel tudjuk, hogy milyen fontos a személyes benyomás.
Különböző platformok:
Találtam egy csoportot, ahonnan a legtöbb infót folyamatosan megtudhatom, rákeresve az adott iskola nevére. Ha alapítványi, akkor innen előbb ki tudom keresni a havidíj árát, mint a saját weboldalukról, és számos véleményt is találok szülőktől, akiknek oda jár a gyereke.
Illetve érdemes az adott iskola Facebook oldalára is rákeresni, hiszen általában ott aktuálisabb infókat közölnek, mint a weboldalon, így más lehet az érzésünk a posztokat megnézve.
Rengeteg infó van rajta nagyon hasznos oldal. Előző évi ponthatárok, és pontszámoló, ahova be tudod írni a gyerek jegyeit, így kiad egy tippet, hogy mely iskolák jöhetnek szóba.
És persze ne felejtsük ki a listából az Oktatási Hivatal honlapját se!
Státusztörvény:
Idézem az egyik gimnázium igazgatóját:
„Mindig nagyon sajnálom a nyolcadikos gyerekeket és szüleiket, de most extrán, a státusztörvény miatt.”
Ebben az iskolában beleállt az igazgató, elmesélte, hogy ilyen kemény nyara még nem volt, ugyanis 7 tanára állt fel a nyár elején és az egész nyáriszünetet azzal töltötte, hogy pótolja őket valahogy. Sikerült neki, viszont az új tanárok fele nem rendelkezik tanári diplomával, ami érzése szerint nem feltétlen jelent majd gondot, persze az majd elválik, hogyan teljesítenek ezek a végzős hallgatók, akik amúgy nem is tanári pályára készülnek.
Van, ahol az igazgató nem beszél erről, de persze a tájékoztató végén az első kérdés a szülőktől erre vonatkozik.
Felvételi eljárás:
Szintén az egyik igazgatót idézem: „Ez egy Tour de Felvételi!”, hiszen szeptemberben már elkezdődik és egészen májusig tart. Idegőrlő, és a 13-14 éves nyegle gyerekeknek ez a lehető legrosszabb időszakban van. Én most már értem amúgy, hogy miért tolják annyira, hogy érdemesebb hatodik osztályban megpróbálkozni a felvételivel, annak nem akkora a tétje, és a gyerek is még sokkal szorgalmasabb (nálunk biztos így van).
Nyílt napok:
Ahogy feljebb is írtam, minden tiszteletem azoké az iskoláké, akik online lehetőséget biztosítanak a tájékoztatóra. Teljesen felesleges ez a szülőszivatós tortúra, a nyílt órák regisztrációjáról már nem is beszéljünk, hiszen van, hogy a gép előtt ülök, hogy az előre meghirdetett időpontban tudjak regisztrálni, de épp nem sikerül megugrani a sulinak ezt, nem működik a rendszer és úgy érzem magam, mint ha az Azahriah koncertre állnék online sorba másfél órán keresztül, mire végre kiteszik a lehetőségeket. De ugye gyorsnak kell lenni (nem érdemes pont egy maratoni meeting közepén ülni, mert akkor ki kell kéredzkedni wc-re), mivel általában rá pár órára már elfogy az összes hely.
Szóval kb. naponta lehet nézni az iskolák weboldalát, hogy éppen hol, mire és mikor lehet regisztrálni, aztán beírni a naptárba, és sakkozni, hogy melyik nap hova menj a gyerekkel nyílt napra.
Ezek a lehetőségek egyébként nagyon hasznosak, mivel ilyenkor lehet beszélni a diákokkal is egy-egy szünetben, vagy akár a szervezett program keretében, amik a leghitelesebb infók lesznek számunkra, és a legérdekesebbek a gyerekeink számára.
Már futottam bele abba is, hogy 2 iskola egy időben tartja a nyílt napot, ilyenkor mi alapján döntsek?
Nem nagyon értem, hogy miért novemberre időzíti szinte az összes iskola ezeket az alkalmakat?
Felvételi:
Ha szerencsés a gyerek, akkor az általános iskolában tartanak felvételi előkészítőt, amivel fel tud készülni a felvételire, ha nincs, akkor egyénileg otthon, vagy privát tanárral tudjuk ezeket intézni (ennek elég borsos az ára), de azt, hogy aznap épp milyen lelki- és idegállapotban lesz, amikor az írásbelire sor kerül , és hogy a legjobb formáját tudja-e hozni, az már egy más kérdés..
Pont emiatt ez nem az abszolút tudását tükrözi, így szerintem a rendszer messze nem jó, de ez van.
Annyit tudunk tenni, hogy a lusta, tini gyerekünket motiváljuk és cseszegetjük, letöltjük az előző évi felvételi anyagokat és ülünk mellettük, gyakorlunk velük együtt és közben mantrázzuk – magunknak is -, hogy nyugalom! Meg persze arra is figyeljünk, hogy ezt ne toljuk túl, mert ugye az sem célunk, hogy mi, vagy akár a gyerek begolyózzon. Találd meg az arany középutat! A hogyanra nem tudom a választ, mindenkinél más a jó megoldás!
Szóval kedves szülőtársak, senkit nem irigylek, az iskolaigazgatókat, a gyerekeket és magunkat sem, de már csak pár hónap és túl leszünk rajta!
Addig is kívánok sok izgalmas nyílt napot, rengeteg belefektetett órát, energiát, hiszen miért nem, ha a saját gyerekünkért, és a végén biztosan megéri majd!