Nem ítélkezésből mondom, sőt. Amíg a gyermekem nem született meg, én is azt képzeltem: az ADHD egy koholmány, ami mögé azok a szülők bújnak, akik nem tudják megnevelni a gyereküket. Tudom, most már legszívesebben arcon csapnám magam. De aztán megszületett a kisfiam.
Egy igazi kis aktivitás-bomba, aki 4 éves koárig egyszer nem aludta végig az éjszakát, non-stop beszélt, de tényleg, akár éjjel 3-kor is le tudott vágni nekem egy hosszas gondolatmenetet. Nagyon érdeklődő volt, azt gondoltuk, az elképesztő szellemi kapacitása miatt pörög folyamatosan.
Aztán amikor iskolás lett, kiderült, hogy nem egészen így van. A rengeteg energiája nem az intelligánciája megcsillanása volt, és most hátráltatta a fejlődésben. A jegyei rosszabbak lettek, és kezdte elveszíteni az érdeklődését a tanulás iránt. Ő lett a „rossz gyerek” az osztályban, aki a többiek figyelmét is eltereli az óráról.
Végül megállapították az ADHD-t, és ez egyszerre volt megkönnyebbülés (mégsem a gyenge szülői teljesítményünk miatt ilyen!) és aggódás (mit tegyünk vele most?).
Az ADHD nem egy koholmány, és elég nehézzé teszi a dolgot, hogy a szülőknek nem csak a gyermek problémájával kell megküzdeniük, hanem az előítéletekkel is. Akinek ADHD-s gyermeke van, biztos tud azonosulni az alábbiakkal:
1. Már mindent megpróbáltál, amit írnak
Már lassan ott tartasz, hogy te írhatnál könyvet. Legalábbis egy kézikönyvet mindarról, ami nem működik. Mert már mindent megpróbáltál, amit a szakirodalom mond, az étrend változtatást, a szigorú időbeosztást, a rengeteg hasznos tanácsot, amelyek semmilyen változást nem hoznak.
2. Rengeteg jót akaró, de teljesen haszontalan tanácsot kapsz
Hihetetlen, mennyi emberről derül ki azonnal, hogy szakértő, amikor szóbajön, hogy a gyermeked ADHD-vel küzd. Egyikük gyereke sincs hasonló cipőben, de tudják a tökéletes megoldást. Elmondják, hogy melyik diétát kell bevetned, vagy, hogy az a trükk, hogy minden tejterméket el kell távolítanod az étkezéséből. Vagy, hogy miután megfőzted a vacsorát, meztelenül kell táncolnod a telihold alatt, úgy, hogy 800 kört tegyél az óramutató járásának megfelelően.
3. Ne tudsz szabadulni az önvádtól
Van az ADHD-nak mégis valami köze ahhoz, amiket te tettél szülőként? És most, hogy már adott a helyzet, a megfelelő döntéseket hozod meg?
4. Megtanulod kezelni az ítélkezőket
Miközben magad is egyfolytában vívódsz, megkapod másoktól is. Mert nagyon sokan gondolják azt: mégis csinálhattál volna valamit másképp, hogy a gyerek ne legyen ADHD-s. Ezt mondjuk hamar megtanulod teljesen figyelmen kívül hagyni.
5. A te gyereked AZ a gyerek
Extrém jelenetek bármikor történhetnek, és ez alól a nyilvános helyszínek sem képeznek kivételt. És akkor a te gyereked AZ a gyerek, akitől az egész helyiség hangos, akiből kétségbeesett reakciót vált ki egy jelentéktelennek tűnő dolog.
6. Rettegsz a szülői értekezletektől
Mert tudod, hogy lesz az a pont, amikor szóbajön a gyermeked. Hogy megint ő volt rendetlen, hogy ő akasztja meg állandóan az órát, hogy valakinek panasza van, amiért a saját gyereke nem tud megfelelően haladni a tiéd miatt. Te pedig sírni tudnál.
7. Rengetegszer kell ismételned magad
Amivel a tanárnak az iskolában, azzal neked otthon is meg kell küzdened. Például, hogy a leghétköznapibb rutinokat is újra és újra el kell ismételned. „Vedd fel a zoknid”, mondod neki, és öt perccel később megjelenik egy zoknival a lábán, a másikat pedig elhagyta, fogalma sincs, hol, mert miközben felvette, persze ment folyamatosan a lakásban, egy történetben volt, és valahol letette a pár egyik felét útközben, de ki tudja, hol.
8. Igazi anyamackó leszel
Mert bár néha tényleg neked is nagyon nehéz türelmesnek lenned, látod azt is, hogy milyen csodálatos kis lény közben, látod a sebezhetőségét, és látod azt is, mennyi igazságtalan ítélkezésnek van kitéve az ADHD miatt. És szeretnéd ezektől folyamatosan megvédeni.
9. Megszakad a szíved, mennyire félreértik
És miközben dühös vagy az ítélkezőkre, fájdalmat is okoz neked, hogy mennyire félreértik őt. Hogy ő nem rossz, nem rendetlen, nem érdektelenségből figyelmetlen, hanem figyelemzavaros. Nehéz megkülönböztetni a kettőt, felületes érintkezésben nem is lehet, mégis utálod látni.
10. Elképesztően megkönnyebbülsz, amikor valaki megérti a helyzetet
Éppen ezért valami elképesztő boldogság, amikor valaki megértéssel és empátiával reagál. Olyan hálás vagy, hogy sírni tudnál.
Forrás: ScaryMommy