Képzeld el a következőt: elmész egy kávézóba, és leülsz a laptopoddal. Egy idegen odasétál, és elkéri, hogy most hadd használja ő. Te nemet mondasz, ez a te laptopod. Erre ő odamegy a pincérhez panaszkodni rád. A pincér odajön hozzád és azt mondja: most már eleget használtad a laptopod, add oda ennek a kedves idegennek.
Őrület, nem?
Nos, nagyjából így érez a gyereked minden egyes alkalommal, amikor azt akarod, hogy osztozzon meg valamin. Ezért nem ajánlatos:
1. Ha a gyerek el van foglalva valamivel, amin nincs ki- és bekapcsoló gomb, akkor mindenki arrébb mehet. Mármint, te se vennéd el a másik anyuka asztaláról a hozzávalókat, ha épp sütit sütne. A gyerek most sütit süt. Ha kér segítséget, majd szól.
2. Belemerülés: olvasol egy könyvet, és már majdnem kiderül a gyilkos, amikor valaki bejön a szobába, kitépi a kezedből a könyvet és kidobja az ablakon. Nem lehet értelmesen belemerülni valamibe, ha ott a fenyegetés, hogy valaki bármelyik pillanatban félbeszakíthat.
3. Ha osztozkodásra szólítod fel, az olyan, mintha elvennél tőle valamit, ami az övé.
4. Furcsa. Az osztozkodás furcsa. Felnőttként osztozkodunk? Megosztozunk az autón? A férjen?
5. Kit érdekel, hogy mi fair? Az életben semmi nem azon az alapon megy, hogy fair-e, vagy sem. Igen, tovább volt a gyereknél az a játék, mint nálad. És akkor mi van? Ki fogod bírni.
6. Választások és döntések. Folyamatosan arra tanítod a gyereked, hogy válasszon, hozzon döntéseket, és lássa, hogy annak következménye van. Ne lépj tizet vissza azzal, hogy miután eldöntötte, hogy ő ezzel a játékkal akar játszani, te elveszed tőle, hogy most a másik gyerek van soron.
7. Határok. Arra is próbálod megtanítani a gyereket, hogy tudjon határozottan nemet mondani.
8. Ettől még fog tudni együttműködni másokkal. És a társadalom tagjaként működni.
9. Lehet, hogy jobb ember lesz ettől. Ha megtanulja, hogy nem lehet minden az övé azonnal, hogy szeretné, akkor nem lesz ideges állandóan.
Forrás: scarymommy.com