A dackorszak nem csak a kicsiről szól, hanem a tiédről is. És még többről. Legkésőbb ilyenkor te magad is szembekerülsz magaddal és néha magad is megdöbbensz a reakcióidon. Gyakran meglepően reagálsz a hisztijeire, és utána persze elszégyelled magad, hogy mit tettél, de ez újra és újra előfordul. Egyre gyakrabban kell átélned, hogy amikor a kicsi kiborul, te is kiborulsz, feszült leszel, olyanokat mondasz, amiket annak idején a szüleid mondtak neked és amiktől elhatároztad, ha te felnőtt leszel, soha nem fogod mondani.
A hiszti
A dackorszak nem csak a kicsiről szól, hanem a tiédről. És még többről. Legkésőbb ilyenkor te magad is szembekerülsz magaddal és néha magad is megdöbbensz a reakcióidon. Gyakran meglepően reagálsz a hisztijeire, és utána persze elszégyelled magad, hogy mit tettél, de ez újra és újra előfordul. Egyre gyakrabban kell átélned, hogy amikor a kicsi kiborul, te is kiborulsz, feszült leszel, olyanokat mondasz, amiket annak idején a szüleid mondtak neked és amiktől elhatároztad, ha te felnőtt leszel, soha nem fogod mondani.
Ha egy hatévesről van szó, a dolog hátterében valószínűleg a szülő-gyerek kapcsolat hibás működése áll. Ha viszont egy két-három éves viselkedik így, akkor csupán a személyiségfejlődés egyik legjelentősebb állomására érkezett. A dackorszak nem a szülő ellen indított háború első felvonása, hanem az első lépés azon az úton, hogy gyerekünkből „egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtt váljék, aki ki tudja nyilvánítani saját szándékát, és meg is tud küzdeni érte”.
Ha a gyerek függetlenségi nyilatkozatát hadüzenetnek tekintjük, és minden egyes megnyilvánulását erőszakkal letörjük, arra tanítjuk, hogy az akaratérvényesítés rizikós dolog, amit többnyire megtorlás követ. Nem nehéz elképzelni, milyen sors vár rá felnőttkorában családtagként, munkavállalóként, állampolgárként.
Ha megértjük a dackorszak jelentőségét, könnyebben elviseljük a nehézségeit. Ha sikerül felállítanunk a megfelelő szabályokat, azzal létrehozunk egy biztonságos teret, amelyen belül aztán a gyerekünk már kétévesen is hozhat önálló döntéseket. Legyünk empatikusak, értsük meg, mennyire fontos ez.
Vajon hogy viselkednénk mi, ha az életünk menetére semmilyen befolyással nem lennénk? Ha minden minket érintő kérdésben más döntene a fejünk felett? Ha egy lépést sem tehetnénk valaki más engedélye nélkül? Egy hároméves gyerek már millió dolgot szeretne tenni, amire az életkoránál fogva még képtelen. Ha segítünk neki, könnyebben viseli majd az elkerülhetetlen frusztrációt.
Forrás: szülők lapja
Képek: pinterest
2015. 05. 18.