Néhány srác átjön játszani a fiadhoz. Két órára bezárkóznak a szobába, videójátékokat játszanak, chips-et esznek, elvannak. Mikor utána bemész a szobába, a romoktól szívrohamot kapsz… ismerős?
Ha megpróbálod azt mondani a fiadnak, hogy ugye csak nem akarja így hagyni maga után a szobát, kiderül, hogy fáradt. Egy kicsit pajkosan néz rád, és te elolvadsz, persze, hogy összepakolsz.
Tudod, hogy valóban fáradt, mert hosszúak a napok az iskolában és még van házi feladata is. Nem csinálnak nagyobb rendetlenséget, mint ami az ilyen korú fiúktól normális. Mégis, egy ponton rájössz, hogy igazából csak kifogásokat keresel a fiadnak. 8-9 évesen már igenis elég nagy ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a környezete, az otthonotok kinézetéért.
Persze vannak kötelességei, amiben megállapodtatok, és a legtöbbször betartja. Kidobja a ruháját a szennyesbe – ha elégszer szólsz rá -, beteszi a tányért a mosogatóba. De a legtöbbször mégis csak az van, hogy te takarítasz össze utána. Amiket kérsz tőle, azok nem nagy dolgok, nem tart soká megcsinálni, mégis: sokkal gyorsabb és hatékonyabb, ha te csinálod meg, ezért gyorsan inkább összepakolsz helyette, mint megkéred rá.
De vajon akkor is így tennél, ha lányod lenne? Persze, nem gondolod – tudatosan – azt, hogy a fiúknak nem kell segíteni otthon, az a lányok dolga, de vajon nem dolgozik mégis ez benned tudat alatt? Mi lenne, ha épp ezt a tudatalattiságot törölnénk el a következő generációból azzal, hogy tudatosan egyenlő elvásárokat támasztunk?
Ha kicsi korában megalapozod, hogy kialakuljon benne egy természetes segítőkészség, az, hogy egyenlő felelősséget vállal mindenki, akkor felnőttként ez természetes lesz a számára. Ha viszont továbbra is minden megcsinálsz helyette, akkor ezt az értéket közvetíted a számára: az anya, a nő az, aki elvégzi a dolgokat otthon.
Nem szabad hagyni, hogy a fiúk elvi szinten legyenek csak tisztában azzal, hogy segíteni kell. Fontos, hogy ez a mindennapi rutinjuk része legyen.
Forrás: scarymommy.com