Mit érdemes kitalálni egy alapvetően nagyon aktív, kíváncsi, nehezen leköthető, nagy mozgásigényű gyermek számára nyáron?
Mit érdemes kitalálni egy alapvetően nagyon aktív, kíváncsi, nehezen leköthető, nagy mozgásigényű gyermek számára nyáron?
“A gyerek nem hiperaktív véletlenül?” Kérdezi a szomszéd, célozgat rá az óvónő, merül fel a kérdés a szülőben is. Vannak az úgynevezett két emberes gyerekek, akiknek egy ember 100%-os figyelme sem elég. Ők azok, akik a játszótér külső kerítésén túlról integetnek befelé, holott egy fél perce még a szülő szeme előtt mászókáztak a játszótéren. Ők azok, akik a legképtelenebb helyekre felmásznak egy pillanat alatt, és félelemérzet nélkül keverednek veszélyes kalandokba. Anélkül, hogy táv-diagnosztizálni próbálnánk a gyermeket, érdemes végiggondolni, hogy hogyan tehet azért a szülő, hogy különösen aktív, mozgékony csemetéje jól érezze magát a nyáron?
Röviden a hiperaktivitásról
A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma egyes esetekben, mint diagnózis merül fel, másoknál még csak gyanú, és a hétköznapi szóhasználatban is előfordul ez a kifejezés: a nem szófogadó, izgő-mozgó gyerekek esetében szokták használni. Attól függetlenül, hogy hivatalosan diagnosztizált gyermekről van szó, vagy egyszerűen csak a szülő és más felnőttek találják nehezen fegyelmezhetőnek és leköthetőnek a gyermeket érdemes beszélnünk a jelenségről.
Az Ön gyermekére milyen mértékben jellemzőek az alábbi sajátosságok?
A hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (angolul ADHD: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) három fő pillére: az impulzivitás, a figyelem akaratlagos irányításának a hiánya és a mozgékonyság. Anélkül, hogy a diagnózis felállításához szükséges pszichiátriai kritériumrendszert idézném, összefoglalnám a szülők által a mindennapokban tapasztalt tüneteket.
Impulzivitás
Impulzivitás alatt azt értjük, hogy a gyermeknek gyakori hangulatváltozásai vannak, könnyen méregbe gurul, hamar elveszíti a türelmét. Nehezen tudja kivárni a sorát, türelmetlen, amit a fejébe vesz, azt azonnal szeretné megvalósítani. Nehezen gátolja impulzusait, késztetéseit. Az érzelmei szélsőségesen pozitívból, hirtelen szélsőségesen negatívba, frusztráltba csaphatnak át. Makacs, nehezen meggyőzhető gyermekről van szó, aki egyszer, ha a fejébe vesz valamit, szinte eltántoríthatatlan.
Figyelmi problémák
A figyelmi problémák akkor jelentkeznek igazán, ha valami olyan dologról van szó, ami a gyermeket nem érdekli. Olyankor nagyon nehéz rávenni, hogy bevonódjon, és tulajdonképpen ki sem derül, hogy képes lenne-e megoldani azt az adott feladatot, mert nem tölt el vele elég időt. Az ilyen típusú gyermekek figyelmét nagyon jellemzi még, hogy egy csatornás, azaz, ha éppen figyel valamire, akkor olyan, mintha meg sem hallaná, hogy szólnak hozzá. A figyelme nagyon könnyen elterelődik más helyzetekben, emiatt nehezen tud egy dolognál maradni, gyakran vált tevékenységet játék közben is.
Nagy mozgásigény
A mozgékonyság, motoros nyugtalanság megnyilvánulhat állandó babrálásban, körömrágásban, körömágy tépkedésben. A túl mozgékony gyermek mozgásigénye óriási, szinte kielégíthetetlen, és ha nincsen lemozgatva, sok fölös energiáját előfordul, hogy rombolásban, vagy más kártékony dologban éli ki.
Megfigyelésem szerint egyes gyerekeknél 1-1 pillér, vagy csupán kettő van jelen, de még így is nagyon nehéz dolga van a szülőnek, ha fejleszteni, tanítani, lekötni szeretné a gyermeket. Az ilyen típusú gyermek ingerkereső, folyamatosan jön, megy, hirtelen ötletei vezérlik cselekedeteit, nehezen tartja be a szabályokat és előbb cselekszik még mielőtt átgondolná tette következményeit. A fent említett 3 fő sajátosság azonban nem csak az ADHD-s gyerekekre jellemző, hanem kisebb mértékben, minden gyermekre. Tehát 4-5 éves korban életkori sajátosság is, hogy a gyermek imád és sokat szokott mozogni, csak néhány percre köthető le és még mindig szokott dührohamot kapni, vagy végletesen kiborulni egy pici apróságon is. Így minden átlagosan fejlődő gyermek esetében is érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat.
Hogyan tervezzük meg a nagyon mozgékony, nehezen leköthető gyermek nyári szünetét?
Végre együtt
Biztosan mind a szülőnek, mind a gyermeknek van igénye arra, hogy több időt együtt töltsenek, és bár a szülőknek nincs annyi szabadságuk, mint amennyi vakációjuk a gyerekeknek, azért biztos több lehetőség van nyáron közös nyaralást, programokat tervezni, mint év közben. Ezekben a helyzetekben a szülő is törekedhet arra, hogy megmutassa a saját gyermeki énjét, legyen egy kicsit bolondozós, játékos a csemetéjével, hiszen év közben túl sokszor kényszerül a szigorú, ‘megmondós’ szerepbe. Fontos helyreállítani az arányokat, hogy ne csak, mint tiltó-leszidó szülők legyenek jelen a gyermek életében, hanem gyűljenek a pozitív összehangolódós élmények is, amikből, majd aztán lehet töltekezni év közben is.
Struktúra és sok mozgás
A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen típusú gyerekek igénylik a struktúrát. Anélkül, ha csak arra kell hagyatkozni, ami éppen eszükbe jut, óriási káosz alakulhat ki. Jobban jár tehát a szülő, ha idő keretek közé helyezi gyermek tevékenységét és beosztja a napját.
Nagyon fontos, hogy a szülő felismerje, hogy a gyermek nem rosszaságból olyan amilyen, vagy nem azért kell ezerszer is rászólni, mert őt akarja bosszantani, hanem egy fejlődési sajátosságról van szó, ahol a gyermek nagy mozgásigénye azzal párosul, hogy nem képes gátolni a saját impulzusait. Éppen ezért az ilyen típusú gyermeket soha nem érdemes leüléssel, mozdulatlansággal, sarokba állással büntetni, hiszen ezzel csak nő benne a belső feszültség. A gyermek nagy aktivitás igényét pozitív dolgokban kell kiaknázni. Találjon ki gyereke számára mozgásos tevékenységeket, ahol az átlagnál ügyesebb mozgását kamatoztathatja. Lehet például videóról tornát nézni és utánozni, időre futni, vagy éppen ugráló kötelezni. A lényeg, hogyha csak szabadon hagyja, akkor gyermeke jó eséllyel valami olyat talál ki, amiért megint le kell szidni. Ha azonban Ön struktúrát visz a helyzetbe és Ön javasol játékot, úgy ez a hatalmas energia jó irányba terelődhet.
Keretek, kevesebb szabály
Nyáron érdemes olyan kereteket kialakítani, ami nem jár folyamatos korlátozással. Problémát jelenthet év közben, hogy a gyermeket túl sokszor kell szabályozni, fegyelmezni, hiszen az ágyon nem szabad ugrálni, az üvegasztal összetörhet, ha ráül és a falra sem szabad firkálni. A sok szabály azt eredményezheti, hogy a gyermek ellenálló, dacos lesz, és már nem is próbál megfelelni. Legalább nyáron törekedjenek arra, hogy csökkentsék a feltétlenül szükséges szabályok számát, inkább a környezetet igyekezzenek úgy átalakítani, hogy az tágabb lehetőségeket biztosítson, amellett, hogy a gyermeket biztonságban tudják. A nagyon mozgékony, kíváncsi gyermek lehet, hogy kiválóan le tudná magát kötni vidéki, tanyasi környezetben, ahol a kertben nem sok kárt tud csinálni, azonban sokat tapasztalhat a számára esetleg szokatlan környezetben. Lehet fára mászni, fürdeni, nagyokat sétálni, nem kell végre a lakás adta keretekhez alkalmazkodni állandóan. A gyermek számára úgyis a legfejlesztőbb a szabad levegőn lévő mozgás!
Ne csak a gyerek pihenése legyen
Szerencsés, ha a szülőknek jut idejük feltöltődni, hiszen egy izgő mozgó ördögfióka mellett kevés idejük jut év közben pihenni. Jó, ha a nagyszülők tudják vállalni a gyermek vigyázását néhány napra, és a szülők is kipihentebben, nagyobb türelemmel, újult energiákkal térhetnek vissza a szokásos hétköznapokba.
Konklúzióként tehát azt mondhatjuk, hogy a legjobb az olyan szabad, kötetlen, mozgásos családi élmény, ahol a környezet adottságai passzolnak a gyermek igényeihez és ahol a gyermek különleges képességei előnnyé változnak! Minél több ilyen élményt kívánok!
Deliága Éva, gyermekpszichológus
Tetszett ez a cikk? Olvass tovább!
Otthonmaradó anyuka brutálisan őszinte vallomása >>