Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy sejtsük, a sok változás megterhelő a gyermek számára. Vannak pozitív irányú, úgynevezett normatív változások, mint, amilyen a nagyobb lakásba költözés, óvoda után iskolakezdés, vagy a kistestvér születése lehet. Sokan abban látják a gyermek érzelmi biztonságának a kulcsát, ha a legtöbb tényezőt állandónak tartják az életében, fölöslegesen nem bolygatják a gyermeket.
Ám mi van akkor, ha a mérleg egyik serpenyőjében a biztos rossz, a másikban pedig az ismeretlen áll? Nagy a tét, hiszen kivenni egy gyermeket a megszokott környezetéből, osztályából, iskolájából csak nyomós indokok fényében érdemes. Honnan tudhatja a szülő, hogy eljutott már a helyzet oda, hogy érdemes más iskolát néznie gyermeke számára?
Néhány megfontolandó jel, érzete a szülőnek, vagy jelzés a gyermek részéről, amiből, ha több is jelen van, tudhatja a szülő, hogy valami komolyabb változtatásra van szükség:
1. a gyermek rendszeresen sírva, kedvetlenül, tiltakozva megy iskolába
2. a gyermek nem érzi jól magát az osztályban, csúfolódás céltáblája
3. a gyermek úgy érzi, hogy nincs barátja az osztályban
4. a gyermek nem szereti a tanító nénit, azt éli meg, hogy őt sem szeretik
5. a gyermek nem tud megfelelni az iskola szabályainak, tanulmányi elvárásainak
6. a gyermek előre fél az iskolai napoktól, testi tünetekre (hasfájás, fejfájás) panaszkodik
7. az iskolában negatív jelzőkkel címkézik a gyermeket, olyan skatulyába rakták, ami nem felel meg valós képességeinek
8. a szülőnek az a benyomása, hogy az iskolai közeg nem támogató, nem értékelik, félreismerik gyermekét
9. ha a szülő nem ért egyet az alkalmazott pedagógia módszerekkel (fekete pont, intő, magatartás kártyák elvétele)
10. ha a szülő úgy látja, hogy irreális magatartásbeli vagy tanulmányi teljesítményt vár el az iskola
11. ha sem a szülő, sem a gyermek számára nem szimpatikus a tanító, aki nem kellő szeretettel fordul a gyermek felé
12. ha a szülő csalódott választásában, az iskola közel sem azt nyújtja, mint, amit a tájékoztatón, vagy a nyílt napon ígértek
Ha fenti felsorolásból egy vagy több is illik Önre vagy gyermekére, érdemes utána járnia az okoknak. Túl korán került a gyermek iskolába? Nem iskolaérett, ezért okoz gondot neki az iskolába való beilleszkedés? Képességeinek, érdeklődési körének nem megfelelő iskolát választottak? Milyen az osztályközösség, mi lehet az oka, hogy nem kötődtek szorosabb barátságok? Az okokat, hátteret megismerve, jobban tud majd segíteni gyermeke helyzetén.
Fontos, hogy a szülő tájékozódjon a gyermeket tanítóktól, hogy ők hogyan látják a gyermek iskolai beilleszkedését, és ha lehet, közös erővel segítsenek neki. Az okok jobb megértése után kell egyénre szabott megoldást keresni. Az iskolaváltás a legvégső megoldás szokott lenni, ha már semmilyen más módszer nem vált be. Legtöbbször a gyerekek tiltakoznak ez ellen, hiszen a gyerekek hajlamosak az ismeretlen helyett, inkább a biztos rosszat választani. A szülőknek is gyakran megvan az a félelmük, hogy még rosszabbat választanak, vagy hogy idővel az új iskolában is előjönnek majd a problémák.
Ezért érdemes informált döntést hozni, melyet hosszú tájékozódás előz meg. Sok a lehetséges szempont, melyek közül az egyik mérvadó a közelség, hiszen a szülőnek elsősorban logisztikai bravúr is megoldania egy vagy több gyermeke iskolába juttatását reggelente. Szempont még az összeillés is, hogy a gyermek képességeinek, érdeklődési körének, tehetségének megfelelő iskolát sikerüljön találni.
Gyermekpszichológusként dolgozva gyakran látom, hogy a hagyományos általános iskolákban a gyermekközpontúság hiánya, és az iskolaérettség – első, második osztály magas tanulmányi és magatartásbeli – követelményrendszere az, ami megnehezíti az iskolás gyerekek dolgát. Így az iskolaváltásnál felmerülnek az alternatív pedagógiai módszerrel tanító és alapítványi iskolák is, amik jótékonyan színesítik a választható intézmények palettáját.
Akármilyen iskolában is gondolkodik a szülő, fontos, hogy a gyermek érezze az őt tanító pedagógus jóindulatát és szerető, elfogadó közegbe kerüljön. Pszichés szempontból tudvalevő, hogy csak az ilyen elfogadó légkörű iskolában tudja majd a gyermek kibontakoztatni a benne rejlő potenciált és alapozódhat meg pozitív hozzáállása a tanuláshoz. Bár a sok változás valóban nem szerencsés, lehetnek olyan esetek, mikor egy iskolaváltás kis túlzással: életmentő lehet, hiszen a gyermek tanulási kedve és önbizalma múlhat azon, hogy naponta reggel nyolctól, délután négy óráig hová jár be. A tapasztalat azt mutatja, hogyha másodszorra sikerült jól iskolát választani, akkor a gyermek nagyon hamar megszokja az új környezetét, és mind a kedve, mind a tanulmányi teljesítménye jelentősen javul. Ha bizonytalan döntésében, kérheti gyermekpszichológus szakember segítségét is.