Amióta felnőtt lettem, és benőtt a fejem lágya, megszerettem a sportot. Nem űztem semmi klasszikus értelemben vett sportágat, egy rövid szerelmem volt a futással, nem jártam konditermekbe, leginkább otthon edzettem mindig is a 4 fal között, de nem volt okom különösebben panaszra az alakomat és a súlyomat illetően. Természetesen mindig elégedetlen voltam. Egy dolgot szerettem viszont még az edzéseknél is jobban: finomakat enni.
A gyerekek…
Aztán persze jöttek a gyerekek. Az első utáni plusz 8 kilómat és a brutálisan szétnyílt hasizmomat még nagyjából sikerült regenerálni, derekasan el is értem a szülés előtti súlyomat. Az igazsághoz tartozik, hogy terhességi diabéteszem volt, így meghíznom sem volt szabad különösebben, cserébe viszont lefogyni sem maradt mit. Ráadásul annyira hozzászoktam a 150 grammos szénhidrátot tartalmazó diétához, hogy még jó ideig tartottam magam hozzá, így tényleg pofonegyszerű volt a fogyás.
A második gyermekemmel nem volt terhességi diabéteszem (így pár év távlatából megjegyezném, hogy SAJNOS), így kb 13 plusz kilóval zártam a 9 hónapot. És a szülést is. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy a szüléssel kb 5-6 kilót veszítek majd a súlyomból, de érthetetlen módon kb csak 3 kiló hiányzott amikor hazaértem… Azóta sem értem, hogyan és mi történhetett, de a kilók onnantól kezdve egyszerűen megrekedtek. Maradt a kb 10 kiló plusz (az álomsúlyomhoz pedig 15 kiló plusz), és a bűnbánó ábrázatom.
Eleinte bíztam abban, hogy majd a szoptatás, majd ha többet mozgok, majd ha jobban odafigyelek az evésre, majd szépen lemennek a kilók. Hát lement még 2-3, majd néha sikerült leadni még 5-öt, de az ugyanolyan gyorsan vissza is ugrott. Képtelen voltam tartósan edzeni, helyesen táplálkozni, és lefogyni is…
De hogy mi az, ami miatt gallyra megy nem csak az én, de legtöbbünk fogyási kísérlete is? Íme:
Az alváshiány
Mindenki tudja, hogy a test egészséges működéséhez, és a fogyáshoz is nélkülözhetetlen a rendszeres, kiadós alvás. Azt is mindenki tudja, hogy a legtöbb kisbaba jó ideig, akár évekig nem alussza át az éjszakákat. Az első tényezőt tehát nagyjából ki is pipálhatjuk minden anyukánál.
A „maradékevés”
Erről már sok vitát láttam anyukás csoportokban. Van, aki megeszi a gyereke maradékát, mert nem engedheti meg magának azt a kevés pazarlást sem, ami a maradékok kidobálását jelenti, míg más anyukák sziklaszilárd eltökéltséggel dobják ki a fánkdarabot a kukába, és lapátolják helyette a chiapudingot. Én sajnos (?) az első csoportba tartozom.
Az időhiány
Míg korábban tudtam időt szakítani az edzésre – még egy gyerek mellett is – kettő mellett ez már lehetetlen. Ha az egyik alszik, a másikkal kell foglalkoznom, és reggel 6-tól este 10-ig nincs megállás. Munka, háztartás, gyerekek. Egyelőre ennyi az élet. Szerintem sokan magukra ismernek ebben a szituban.
Motiváció hiánya és fáradtság
Amikor végre leülök vagy akad egy kis szabadidőm, sokszor gondolok rá, hogy edzeni kéne, mégis inkább a pihenést, a filmezést vagy a másodállásomat választom. Úgy érzem egyszerűen nincs energiám belefogni az edzésbe. Főleg, hogy amint elkezdem, biztos felkel a gyerek, és megy minden elszántságom a kukába.
Következetlenség
Még ha sikerült is belekezdenem a helyes táplálkozásba, a kalóriaszámlálásba, és el is indultak szépen lefelé a kilók, egy kis lelki kibillenés (pl valamelyik gyerek betegsége) elég volt hozzá, hogy abbahagyjam a sikerszériát, és megegyek egy tábla csokit. Utána pedig már úgy éreztem „minden mindegy”, meg majd „legközelebb”. Azóta is várom a legközelebbi legközelebbet, amikor elkezdek majd életmódot váltani.
Hormonális változások
40 éves korunk körül kezdetét veszik a hormonális változásunk, a testünk lassan elbúcsúzik a termékenységétől, aminek változatos, kellemetlen tünetei lehetnek testi és lelki téren is. A kor előrehaladtával nemcsak a súlyunk gyarapodik évente 0,5-1 kilót, de az izomtömegünkből is vesztünk évente átlagosan 1%-ot. A hőhullámok, a hangulatingadozás vagy a csontsűrűség csökkenése mellett a menopauzával járó hormonális változások (főképp az ösztrogénszint csökkenése) az anyagcserénk lassulását is magukkal hozzák, ami egyenes út a hasi zsírpárnák növekedéséhez. (Forrás: házipatika.hu)
Hogy mit tehetünk mégis azért, hogy megállítsuk a hízást, sőt, esetleg fogyjunk is? Mindent, amit elterveztünk: étkezzünk egészségesebben, számoljuk a kalóriákat, mozogjunk többet – ezek nem csak a súlyunkon, alakunkon, de az egészségünkön is meglátszanak majd. Ha pedig mindezek ellenére sem indulnak el azok a fránya kilók, érdemes lehet endokrinológus szakember tanácsát is kikérni.