Sok szülőt foglalkoztató téma az óvodai szokás- és szabályrendszer, vagyis az óvodai „szigor”. Gyakran értetlenül állnak előttünk és vonnak minket kérdőre, hogy miért vesszük el az alvós állatot, vagy miért nem játszhat épp az építőkockákkal, miért csak egy játékot lehet behozni a csoportba, és miért nem oldunk meg több feladatot, vagy épp miért csak „énekelgetünk”…
Az óvoda nem „mini iskola”
Sok tévhittel ellentétben az óvoda nem „mini iskola”. Ott nem az a feladatunk, hogy olvasni, írni, szorozni, osztani tanítsuk a gyerekeket. Az óvoda más célokat szolgál. Először is, hogy a gyerek megtanuljon önállóan létezni. Önállóan kifejezni az igényeit, megfogalmazni a gondolatait, egyedül használni a WC-t, egyedül öltözködni, és leginkább nagyobb közösségben működni. Ezeken kívül, hogy érdeklődéssel forduljon a dolgok felé, lelje örömét az új ismeretek elsajátításában, kialakuljon a feladattudata, kitartása, mozgáskoordinációja fejlődjön. Próbálunk minden feltételt megteremteni ahhoz, hogy mire iskolába megy, tudjon ezekre építkezni. Tehát az óvodai lét egyfajta bevezető, előkészítő. Ezekről azonban sok szülő úgy gondolja, hogy „kevés”. Sajnos egyre többen esnek bele abba a hibába, hogy túl sokat várnak el az óvodától, túl sokat várnak el a gyerektől. Nagyon korán terhelik őket külön órákkal, foglalkozásokkal, pedig sokszor a gyereknek egyáltalán nincs igénye rá. Nem kell! Higgyétek el, mindenre lesz idő! Meg fog mutatkozni előbb-utóbb, hogy melyik az a terület, amiben a gyerek tehetséges, kiemelkedő, amit érdemes magasabb szinten fejleszteni. Nem kell ezt óvoda kiscsoportban már elkezdeni. Nyilván – ha valakinek van lehetősége rá – jó, ha a gyerek látóterét tágítjuk, de ne bármi áron, mert ismétlem, nincs rá szükség. A csoportomban volt egy olyan középsős kisgyerek, akit a szülei minden hétköznap más és más foglalkozásra hordtak. Egyik nap néptánc, aztán angol, ének, úszás, majd sakk. Felesleges pénzkidobás, ráadásul a gyereknek alig maradt ideje a szabad játékra, ami nagyon fontos lenne ebben a korban. Tudom, hogy a mai világban minden felgyorsult, azt hisszük, nem tudjuk elég korán elkezdeni, de igenis meg kell állni néha, és végiggondolni, hogy mikor mibe vágunk, minek van itt az ideje.
Miért kell a szabályokat mindig következetesen betartatni?
Sokak számára az óvodai szabályok szigorúak, én inkább következetességnek nevezném. Ahogy írtam, az óvoda nagyon fontos feladata, hogy a gyerek megtanulja, hogyan kell egy közösség tagjának lenni, és hogyan kell a szabályokhoz alkalmazkodni, azokat betartani. Meglehet, hogy néhány szülő számára ezek értelmetlen megvonásoknak tűnnek, de sokszor ezek mögött igenis átgondolt nevelési cél van. Jó, ha a gyerek elfogadja, hogy a tetteinek következményei vannak. Higgyétek el, hogy ez nem úgy történik, hogy „Rossz vagy, Pistike, ezért elveszem az alvós állatodat”. Ezek fel vannak építve. Először figyelmeztetés, aztán újra figyelmeztetés, hogy ha tovább folytat egy adott dolgot, annak valamilyen következménye lesz, majd, ha azután is folytatja, akkor igenis betartom azt, amit mondtam. Látja, mi lett a hatása annak, hogy ezt csinálta, és előbb-utóbb megtanulja. Aztán persze van esély arra, hogy felülírja a döntést, de ahhoz „bizonyítania kell”. Kérlek, ne értsetek félre, én abszolút liberális nevelési elveket követek. Engem is így neveltek. Nem gondolom, hogy feleslegesen korlátoznék. Viszont sokan esnek abba a hibába, hogy nem szabnak határokat, nem állítanak fel szabályokat és ez nagyon nem helyes. A korlátok ugyanis nem minden esetben rosszak. Sőt! A korlátok, határok biztonságérzetet adnak a gyereknek. Ha azokat következetesen betartjuk és betartatjuk, akkor tudni fogják meddig mehetnek el, és ezzel nem beszorítjuk őket, hanem biztonságot adunk nekik. Attól még azok között a keretek között szabadon szárnyalhatnak, magabiztosan. A túlzott szabadság nagyon sokszor zavart kelt, ijesztő lehet.
Egyre több éve foglalkozom gyerekekkel, egyre több tapasztalat van mögöttem, egyre határozottabban és biztosabban állítom, hogy a sikeres gyereknevelés alapelve: fordulj kedvesen, elfogadóan, türelemmel a gyerek felé, szeresd őt és légy következetes!
Kovácsovics Fruzsi vagyok, 5 éve foglalkozom gyerekzenével, 4 éve dolgozom óvónőként. Nem vagyok szakértő, nem vagyok ’nagyöreg’, egyszerűen csak imádom a gyerekeket, imádom a szakmám, 4 év alatt sok dolgot tapasztaltam, és ezeket a tapasztalatokat szeretném most megosztani azokkal, akiket érdekel. Az óvoda, a gyerekek világa, óvónői szememmel.