– Hangzott el egyik este az ominózus kérdés hatéves kisfiunk szájából.
„Hol találtatok minket?” – folytatta a négyéves, és mi ott találtuk magunkat a helyzetben, néhány másodperces gondolkodási idővel, kíváncsi tekintetek kereszttüzében, hogy hiteles, de emészthető választ adjunk nekik.
Elgondolkodtam, hogy nálunk mikor és hogyan történt annak idején a szexuális felvilágosítás, de őszintén szólva nem emlékszem, hogy is jutottam a lényegi információk birtokába, volt-e valamilyen nagy beszélgetés a szüleimmel. Pedig arra tisztán emlékszem, amikor a testvérem a Mikulás kilétéről rántotta le a leplet, úgy látszik, egy ilyen trauma után már semmi sem tudott jobban lesokkolni. Általános iskola első-másodikos korszakára emlékszem, hogy az osztálytársak között már téma volt, ki mit tud, és akiknek 5-10 évvel idősebb testvérük volt, előnyben voltak, tőlük informálódtak – és az újságaikból. De talán ahogy egy 7-8 éves értelmezi a dolgokat, és továbbadja, az nem olyan megbotránkoztató. Mire a tanáraink felvilágosító órát tartottak, szerintem már nem sokunknak mondtak újdonságot, de amiatt azért hasznos volt, hogy a témához való megfelelő hozzáállást közvetítsék.
A mostani fiataloknál viszont az a veszély, hogy az Internetnek és az okostelefonoknak „hála” sokkal erősebb impulzusok érhetik őket, mint amit az adott életkorban fel tudnak dolgozni. Már egész kis korukban kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy akár kíváncsiságból, akár akaratuk ellenére szembesülnek az online világban felnőtt tartalmakkal. Ráadásul egy videó megnézése sokkal durvább benyomást kelt, mint mikor mi, gyerekkorunkban végiglapoztunk egy 18+ jelzéssel ellátott magazint. Nagyon riasztó történeteket lehet hallani, hogy a gyerekek milyen korán találkoznak a szexualitással, és mennyire nem tudják helyén kezelni, kíváncsiságból vagy az egymás előtt való felvágás miatt kipróbálnak olyasmit, amit jóval később, és egészen más körülmények között kellene.
Fél év múlva lesz iskolás a nagyobbik fiam, és már most aggaszt a dolog, hogyan tudom megkímélni őt – mert sajnos olyan történetet is hallottam, hogy a nagyobb lányok molesztálnak kisfiúkat. Szeretném felvértezni, hogy ne érje őt váratlanul az információáradat, és hogy tudja, milyen jellegű testi érintés az, ami belefér, és mi az, amivel szemben meg kell védenie magát.
Olyan döbbenetes, hogy már most ezeken kell gondolkodnom, miközben aranyos kis óvodás fiúcska még, jó lenne sokáig őrizni az ártatlanságát! Ahogy rácsodálkozik a réten egy szép virágra, ahogy legóból felépíti az álmait, ahogy belém – anyába szerelmes, és ahogy teljes természetességgel fürdik a testvérével együtt, nem is sejtve, hogy lassacskán azért szemérmesnek kellene lennie.
Szeretném, ha mi, a szülei lennénk azok, akiktől bármit megkérdezhet, akiknek bármit elmesélhet – jó, tudom, ez azért nem jellemző a kamaszokra, de addig még van pár évünk, hogy úgy érezze, semmit sem kell titkolnia előlünk.
Szexuális felvilágosítást tartani óvodás gyerekeknek nem azért nehéz, mert mi kínosnak érezzük, hogy beszéljünk erről – ennyit talán változott egy generáció felnövése alatt a helyzet, a mostani felnőttek már nem olyan gátlásosak, mivel sokkal kevésbé számít tabutémának a szexualitás, mint a mi gyerekkorunkban.
Amiért nehéz szerintem, hogy minél tovább szeretnénk a gyerekeink ártatlanságát megőrizni, de úgy, hogy közben a bizalmukat se veszítsük el.
Itt a párhuzam a Mikulás-témával: tudjuk, hogy a naivitásuknak köszönhetően élhetik át a gyerekkor varázsát, de közben rettegünk attól, hogyha kiderül az igazság, átverve érzik majd magukat.
Amikor kérdeznek, el kell találni úgy az arányokat, hogy ki is elégítsük a kíváncsiságukat, igazat is mondjunk (eszembe se jutna szóba hozni a gólyát), de csak épp annyi információt csepegtessünk, amennyit az adott életkorban fel tudnak dolgozni. Közben pedig reménykedjünk, hogy nem előznek be, és zúdítanak rájuk mindent a felvilágosultabb kortársaik…
Azt hiszem, a skandinávok előttünk járnak ezen a téren, és biztos vannak ovisoknak szóló felvilágosító könyveik, amiket most be kell szereznem! Nekem csak „A sehány éves kislány” van meg gyerekkoromból, ami nagyon szép történet, de pont a lényeggel kapcsolatban hagyja kétségek között az olvasót: hogy mi történt az esküvő és a terhesség felismerése között?
És hogy mit válaszoltunk a címben szereplő kérdésre? Hogy az apuka beletesz egy kis magot az anyuka hasába, és abból. Persze rögtön jött a következő kérdés, hogy apa milyen boltban vette azt a magot, és mennyibe került? Amire a férjem gyorsan kivágta magát: a szeretetboltban.
Aztán elkanyarodott a téma afelé, hogy „De hogyan lett a legelső ember?” és akkor elkezdtem a vallásfilozófiai elméleteket taglalni, míg el nem terelődött a szó az űrhajósokra, majd a legóra… és akkor megnyugodtam, hogy még van egy kis időm dédelgetni a kicsi fiam.