Hordtam kismamaként, újdonsült anyukaként és tapasztalt mamiserpaként hátibabával is és kimenőn is mindenféle pocak, vagy matricababa nélkül is. Kitapasztaltam az összes szuperképességét és bezsebelek érte kismillió elismerő bókot. Segítségével megúszhatom, hogy kiizzadjak a bőrömből, mire hatszáz rétegbe felöltöztetek egy minden irányba kalimpáló kisbabát. Ha épp békésen szunyókál rajtam, akkor is dönthetek úgy teljesen spontán, hogy elindulunk sétálni, csak felkapom a kabátunk és már indulhatunk is. Oké, ha épp nagyon hideg van, akkor némi ninja gyakorlat szükségeltetik ahhoz, hogy felvarázsoljak egy sapit, vagy a kapucnit, de tudjuk jól, hogy egy maminak semmi sem akadály.
Annak ellenére, hogy ketten is beleférünk, mégsem érzem benne egy lépegető krumplis zsáknak magam, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyszer egy fiatal srác rámkacsintott, ahogy közeledtem felé a járdán, aztán volt nagy meglepődés, amikor meglátta a hátam mögül kukucskáló fiacskámat…az a zavar az arcán minden pénzt megért!
Egy szó mint száz, rengeteg holmira mondják baba-mama fronton, hogy nélkülözhetetlen, de szívemre teszem a kezem, én egészen biztosan receptre írnék fel minden anyukának egy ilyen Mama Kabátot.
Én környezettudatossági szempontból jó ideje már túlnyomórészt használt ruhákat veszek, de ha újat, akkor abból igyekszem mindig olyan minőségűt, amit nem egy szezonra terveztek, hanem hosszútávra. Az én “mamakabim” több éves intenzív használat után is újszerű állapotban várja a szekrényben az őszi-téli bevetéseket és tudom jól, hogy akkor is oszlopos tagja lesz a ruhatáramnak, amikor már rég nem hordozok sem a mellkasomon, sem a hátamon, sem a pocakomban senkit.
És ahányszor csak felveszem, körbeölel majd a rengeteg emlék, élmény, amit megéltünk benne és általa.
Szannae