„Mikor is rendel a gyerekorvos?” „Hányra megyünk hétvégén a nagyiékhoz?” „Hol a gyerek gumicsizmája?” „Mit vettünk ajándékba az unokatesóknak?” – ha a legtöbb kérdésre tudod a választ, és a családban nagyjából egyedül Te tudod a választ, akkor nem is kérdés, hogy ki nálatok az „alapértelmezett szülő” – aki a gyerekneveléssel járó feladatok nagy részét elvégzi.
Alapértelmezett szülőnek lenni baromira kimerítő, fárasztó, idegőrlő, és nem csoda ha a milliónyi fejben tartott információ mellett néha rosszul töltöd ki az „anyja neve” sort a gyerek bölcsődei jelentkezési lapján – mert nyilván azt is te töltöd ki, ugye?
Ugyanígy nagy eséllyel te jársz utána annak, hogy melyik iskolába menjen a gyerek, te böngészed a Krétát hogy mi a kisiskolás leckéje, és a szülinapi buliba is te veszel ajándékot az ünnepeltnek.
„Alapértelmezett szülő szindróma”
Bizony, ennek a jelenségnek mára már neve is van. Mert bár egyre több apa veszi ki egyenrangú félként a részét a gyerekek körüli feladatokból csakúgy, mint a háztartás feladataiból, még mindig jócskán akadnak férfiak, akik úgy gondolják, ők a családban a „kenyérkeresők” és részükről le is van tudva a családdal kapcsolatos mindenféle kötelezettség.
Az, hogy miért hárul még mindig a legtöbb mentális teher és a gyerekek, háztartás körüli teendők nagy része a nőkre, valószínűleg a társadalom patriarchális berendezkedéséből adódik. A férfiak „uralma” és dominanciája rengeteget változott az elmúlt évszázadban, de a lenyomatai a mai napig nyilvánvalóan életünk részét képezik. Elég a bérkülönbségekre, a vezető pozícióban dolgozó emberek nemek szerinti felosztására, vagy a tudományos életben résztvevő férfi-női arányokra gondolnunk.
Próbálhatunk küzdeni ellene, elfutni előle, de sajnos ez egyáltalán nem könnyű. Van azonban néhány apróságnak tűnő lépés, amellyel egy kicsit segíthetünk magunkon. Nézzük, melyek ezek:
Legyél tudatos!
Ha te cipeled a mentális terhek nagy részét, az első lépés a változtatáshoz az, ha ezt fel is ismered. Van egy jó mantra, próbáld ki: „Attól hogy meg tudom csinálni, nem jelenti azt, hogy meg is kell csinálnom”. Próbáld minél gyengédebben mondani magadnak – attól hogy nem csinálsz meg MINDENT, még szuper anyuka vagy!
Írd le!
Kicsit régimódi megoldásnak tűnhet, de a legjobb ha összeírod hogy mi mindent teszel a családért. A legjobb ha a férjedet is bevonod a feladatba. Foghattok egy táblát vagy egy nagyobb kartonpapírt, de akár excel táblázatba is felvihetitek a család körüli teendőket. A lényeg, hogy írd ki magadból. Meg fogod látni, néha egyetlen cél eléréséhez mennyi részfeladatot is el kell végezni. Ha mindent leírsz, mindenki számára könnyebb lesz megérteni, hogy mennyi a napi teendőd és esetleg itt-ott be is tudnak segíteni neked.
Delegálj realisztikusan
Az 50-50%-os munkamegosztás nagyon szépen hangzik, de te legyél inkább realista. Próbáld a feladatokat apró lépésenként szétosztani. Először mindenki válasszon ki 1-2 teendőt, amit rendszeresen elvégez. Amikor ez már olajozottan működik, jöhet mellé 1-2 újabb feladat egészen addig, amíg el nem éritek a család számára – mindenki számára – optimális munkamegosztást.
Ne feledd el, hogy közben folyamatosan kommunikáljatok: ki hogy áll a tennivalókkal, és ki mit hová rak. Rengeteg veszekedést előzhettek meg ezzel.
Ne nézd őket árgus szemekkel
Ha egyszer valaki elvállal egy feladatot, ne állj mellette úgy, mint egy börtönőr. Persze adhatsz pár tanácsot, amivel szerinted könnyebben és gyorsabban elvégezhető az adott művelet, de onnantól jobb, ha rábízod a teljesítését. Legyen szó akár a gyerekedről, akár a férjedről – elbátortalanítja őket, ha állandóan a megjegyzéseiddel bombázod őket. Fontos, hogy ne passzolj le olyan feladatot, amit kedvelsz, vagy amivel szemben magas elvárásaid vannak – mert ezeknek a többiek lehet hogy nem tudnak úgy megfelelni, ahogy várnád.
Ami egyszer lekerült a listádról, az maradjon is úgy
Eleinte nehéz lesz megállni, hogy bizonyos dolgokat ne vegyél vissza a listádra. Ha nem haladnak úgy a feladatok, vagy nem olyan finom a vacsora amikor apa készíti, esetleg a porszívózás sem makulátlan amikor a gyerekek csinálják – ne csábulj el. Ne feledd: nekik még bele kell rázódniuk az új feladatba! Előbb-utóbb valószínűleg egyre ügyesebbek lesznek, és a te életed lesz könnyebb, ha nem kell bizonyos házimunkákat elvégezned.
Oszd meg a tervedet azokkal, akik támogatnak
Meséld el a családnak, barátoknak a terveidet, mert előfordulhat, hogy számon kérhetnek valami miatt. Miután minden ismerősöd megszokta, hogy te intézed a szülinapi tortákat, vagy te szervezed a családi nyaralást, furcsállhatják, ha ez a feladat már kikerült a teendőid listájából. Emlékeztesd őket, hogy éppen azon dolgoztok, hogy könnyebb legyen az életed és egyensúlyba kerüljön a család. Egy ilyen kedves kis figyelmeztetés csodákra lehet képes!
Cselekedj a megbeszéltek szerint!
Ha esetleg befut egy hívás, vagy kérés olyan teendővel kapcsolatosan, ami már nem a te dolgod, egyszerűen irányítsd át a hívást a partnerednek. Ilyenkor erősködhetnek, hogy „Jajj, csak most az egyszer te intézd már el a karácsonyi ajándékokat!” – ne add be a derekadat. Egyszerűen engedd el. Érezhetsz bűntudatot, sőt, a rokonok akár neheztelhetnek is rád, de ne törődj vele: a családodnak és magadnak teszel jót, ha tartod magad a szavadhoz.
Gyakran halljuk, hogy a mai férfiak és apák mennyivel többet tesznek, mint az előző generációk férfiai. Kevés szó esik arról, hogy a mai anyák is többet tesznek mint az előző generáció édesanyái, de ez nem jelenti azt, hogy ebbe bele is kellene törődnünk. Gyengének és alkalmatlannak érezhetjük magunkat, ha kimondjuk: túl sok a feladat, nem bírunk vele. Főleg ha körülnézünk, és azt látjuk: más anyák olyan könnyedén boldogulnak a feladataikkal, de legalábbis nem panaszkodnak. A valóság pedig az, hogy más anyák is ugyanúgy érzik a megnövekedett terhelést, legfeljebb nem beszélnek róla.
Források:
https://workingmomkind.com/wmblog/default-parent-7-ways-to-stop-the-cycle