Túl vagyunk a szeptemberen, de igazából az egész őszi időszak sok család számára nagy kihívás. Akár az első óvodai napokról van szó, akár az iskolába lépésről, vagy csupán a nyári vakációról való visszatérésről, ez mindenképpen egy komoly váltás a gyerekek számára. A környezetváltozást és az ismeretlen helyzeteket sok gyermek nehezebben éli meg. Az új pedagógusok és társak, valamint az új elvárásokhoz való alkalmazkodás pedig a változásokhoz könnyebben alkalmazkodó gyerekeknek is kihívást jelenthetnek. Ezek a stresszfaktorok befolyásolhatják a gyermek érzelmi állapotát. Vannak gyerekek, akik csendesebbé, visszahúzódóbbá, szorongóbbá válnak egy időre, míg mások nagyon is nagy hangot adnak nehézségeiknek, indulataiknak, bizonytalanságuknak.
Abban, hogy mindez zökkenőmentesen menjen, a szülőknek is fontos szerepe van, akkor is, ha mindazt, amit előzetesen megtehettek, már megtették. Az ő segítségükkel a beilleszkedési folyamat simábban és pozitívabb élményekkel járhat.
„Az első és legfontosabb dolog az, hogy észrevegyük, és elfogadjuk a gyerek aktuális érzéseit” – kezdi Pollák Éva, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője. – „Az érzelmekkel való kapcsolat és az empátia ugyanis kulcsfontosságú az érzelmi biztonság megteremtésében. A következő lépés pedig az, hogy segítünk a gyereknek megismerni az új közösséget és mindazt, amit magával hozhat. Próbáljunk meg nekik lehetőséget biztosítani például arra, hogy részt vegyenek különböző tevékenységekben, az iskolán kívül is időt töltsenek az új barátokkal, ezzel fejlesztve a társas készségeket. Segítsünk, hogy képes legyen felismerni és elfogadni a hasonlóságokat és a különbségeket a családban és az iskolai közösségben egyaránt.”
A pszichológus hangsúlyozza, hogy mennyire fontos szerepe van a közösségnek és a szülőknek abban is, hogy nehézségek, konfliktusok esetén támogató és biztonságos környezetet teremtsenek a gyerekek számára. Abban a világban, ahol társadalmi szinten a tökéletességre törekszünk, nagyon fontos képviselnünk a gyerekek felé, hogy saját tökéletlenségünk és érzékenységünk felvállalása áll minden bátor tettünk hátterében.
„Ha ugyanis azon remegünk belül, hogy a másik mit fog szólni, kifelé figyelünk, nem befelé, így aztán nem is leszünk képesek bátran megmutatkozni” – mondja Pollák Éva. – „ Ez, mármint önmagunk bátor felvállalása pedig a barátkozás, az emberi kapcsolódás alapja. Tehát, bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy beszéljenek az érzéseikről, és mutassunk ebben példát nekik.”
Az új környezetbe való beilleszkedés során a gyerek önértékelése is változhat. Ha pozitív visszajelzéseket kap, akkor nőhet az önbizalma, de ha nehezen boldogul az új helyzetben, akár csökkenhet is a magába vetett hite. Épp ezért fontos, hogy a pedagógusok és szülők pozitív visszajelzéseket és támogatást nyújtsanak a gyereknek az alkalmazkodási folyamatban.
Íme, néhány egyszerű praktikus tipp, amely segíthet a gyermeknek a stressz és az idegesség leküzdésében!
- segíthet egy kis tárgy, kabala, amit készíthetünk közösen, vagy meglepetésként is odaadhatjuk, jelezve, hogy ennek szerepe, hogy bátorságot adjon és mindig eszébe jussanak az otthon hallott bátorító szavak.
- olvassunk témába vágó könyveket, amelyek óvodáról vagy iskoláról szólnak, például Finy Petra: Az ovi-ügy v. Iskolások kézikönyve, Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam? vagy bármelyik ovis könyv, a Bori-sorozat kapcsolódó részei. A mesék segítenek feldolgozni az éppen aktuális helyzeteket.
- hagyjunk időt a gyereknek, hogy a saját tempójában, saját módján ossza meg velünk, legyen ez akár játék vagy esti mese közben. A beszélgetés és a közös játék is segít az élmények feldolgozásában, a feszültség levezetésében.
- kisiskolás gyermekek számára keressünk egy csoportos foglalkozást, a szorongás oldására, mint például a Parapukkasztó.
És persze mindennek ellenére elérkezhet egy olyan pont, amikor ki lehet mondani, hogy nem sikerült a beilleszkedés.
„Nagyon fontos, hogy sose első felindultságunkban kezdjük el kezelni ezt az ügyet” – javasolja Pollák Éva. – „A legjobb, amit tehetünk, hogy konzultálunk a pedagógussal és közösen próbáljuk megtalálni a megoldási stratégiát. Ha pedig nagyon erős elutasítást érzünk akár az ő, akár a többi gyerek, akár a szülők részéről, akkor érdemes elgondolkodni az osztály- vagy iskolaváltáson. A cél közös: a pedagógus is és mi szülők is azt szeretnénk, hogy gyerekünk megtalálja saját társaságát az osztályban, hiszen kiegyensúlyozott gyerekek társaságában a tanítás is sokkal hatékonyabb lehet.”