Bizonyos helyeken már egyre kisebb korosztályoknál bevezetik a táblagépek használatát az iskolában. Az előnyökről zengett ódák hallatán könnyen azt gondolhatja a szülő, hogy jót tesz, ha vesz a 6 éves gyermekének egy ilyen kütyüt.
A gyerek aztán mindenféle „hasznos” játékokat kezd el játszani az eszközön, „olyan, mint az elektronikus Lego”, hallani.
Szeret vele játszani, sok időt tölt ott. A barátai is ezzel játszanak, így megbeszélik a tapasztalataikat, mi baj lehet abból?
Aztán anyuka azt veszi észre, hogy a gyerek egyre több időt tölt a játékkal, és egyre kevesebbet mással: a kertben játszás, az olvasás háttérbe szorul. Majd egyszercsak azt meséli, hogy a játék szereplőivel, az ott látott kockákkal álmodott.
Amikor anyuka szerint ami sok, az sok, és megpróbálja elvenni a játékot, a gyerek hisztizni kezd.
Vajon miért van az, hogy ezeknek a kütyüknek és játékoknak a tervezői óvják a legjobban a saját gyerekeiket a technológiától? A legtöbb esetben speciális módszerekkel dolgozó, kütyüket nem használó iskolákba íratják őket.
A kütyük túlzott használata általános viselkedés-változást okozhat: a gyerek többször kap dührohamot, hisztis lesz, ha elveszik tőle a játékát, és a kütyü nélkül unatkozik, apatikussá válik.
A legutóbbi agykutatások azt mutatták ki, hogy ezek a kütyük az agynak pont azon részére hatnak, és pont úgy, mint a kokain. Ugyanúgy emeli a dopamin-szintet, mint például a szex.
Innen kapta a „digitális heroin” elnevezést a jelenség.
Sarkítva tehát azt lehet mondani, hogy a kütyüket használó gyerek agya úgy néz ki, mint azé, aki épp tudatmódosító szerek hatása alatt áll. Ezért nehéz elhívni onnan, és ezért lesz levert, amikor nem használja. Emellett több kutatás mutatja ki, hogy ezeknek a képernyőknek a bámulása depressziót, stresszt okoz és aggressziót vált ki.
Természetesen nem arról van szó, hogy a gyerek egyáltalán nem használhat kütyüket. Csak, mint mindennél, itt is fontos az időbeni behatárolás.
Egy amerikai kutatás szerint a 8-10 éves gyerekek átlagosan napi 8 órát töltenek képernyő előtt, míg a tinik már 11-et. Háromból egy gyerek hamarabb tanul meg tabletet használni, mint beszélni. Egyetemista korukra a fiatalok 18%-a szenved technológiai függőségben.
Ha a gyerekek már függőségben szenvednek, akkor komoly kezelés vár rájuk.
Mivel előzhető tehát ez meg?
Már egészen kicsi kortól tartsd ellenőrzésed alatt a képernyő előtt töltött időt, és ne engedélyezz sokat.
10-12 éves korig ne tanuljon tabletről.
Beszélgess a gyerekeddel arról, hogy miért limitálod a képernyő előtt töltött időt. A családi étkezéseknél ne engedj meg az asztalnál kütyüt – és ezt te is tartsd be!
A gyerekek egészséges személyiségfejlődéséhez hozzátartozik a szociális interakció, a képzelőerőt igénylő játék és a természettel való kapcsolat. A képernyő ezektől mind elvonja a gyereket.
Forrás: nypost.com