Talán a szeptemberi tanévkezdés miatt, talán mert már elmúlt kettő éves, de mostanában valahogy mindenki azt kérdezi tőlem, hogy a kisfiam jobb- vagy balkezes. Mindig váratlanul ér a kérdés, hiszen még kicsi ahhoz, hogy határozottan meg tudjam nevezni a domináns kezét. Van, amikor ballal fogja a villát, van, amikor jobbal kanalazza a levest. A játszótér aszfaltján ülve kedvétől függően veszi kezébe a krétát, és egyformán ügyetlenke még jobbal is és ballal is. Néha a jobb kezével nyúl az almáért, néha pedig a ballal. Tényleg nem tudom eldönteni, de őszintén szólva egyáltalán nem tartom fontos problémakörnek a témát.
Talán ezért is döbbentem meg a minap, amikor az egyik anyukás fórumon egy posztban átnevelt balkezeseket kérdezett egy sorstársuk a tapasztalataikról. Nyitott gondolkodású jobbkezesként soha eszembe nem jutott volna, hogy léteznek ilyen felnőttek, kikerekedett szemekkel néztem hát az újabb és újabb hozzászólásokat. Mennyien vannak, te jó ég! Egy egész átnevelt generáció, az én kortársaim. Döbbenetes. Fogalmam sem volt róla.
Ami viszont még ennél is hihetetlenebb, hogy ez egy ma is életképes, bevett szokás. Amikor a témához kapcsolódó cikkeket olvasgattam, megvilágosodtam: ezért kérdezgeti mindenki aggódva, hogy milyen kezes a fiam! Ezért teszik fel úgy a kérdést, hogy „Csak nem balkezes lesz?”. Hiszen még nem kopott ki a köztudatból, hogy a balkezesség egyfajta hátrány, az abban „szenvedőket” meg lehet menteni.
A balkezesség genetikailag kódolt, a jobb agyfélteke dominanciájából ered. Örökletes és hormonális tényezők együttes hatásának eredményeként alakul ki már a magzati korban, egyes kutatások szerint tizenhat hetes kor körül. A legfrissebb statisztikák szerint a világ lakosságának 23%-át érinti.
Ezt a mai napig nagyon sokan nem tudják, pedig az átnevelésnek komoly hatásai lehetnek: diszlexia, diszgráfia, dadogás, migrénes fejfájás, súlyos esetben akár agykárosodás. Ijesztő következmények ezek, még a gondolttól is kiráz a hideg! A tudatlanság miatt vajon mennyi fiam korabeli picit kényszerítenek éppen arra, hogy a „szép kezével” egyen vagy fogja a ceruzát?
Pedig annyira logikus, hogy ne erőltessük a gyerekekre, nem?
Statisztikák és szakcikkek nélkül eddig is tisztában voltam vele, hogy ha valami olyanra kényszerítjük a testünket, ami annak egyáltalán nem kényelmes és természetes, annak bizony hosszútávú következményei lesznek: ha valaki főképp csak szénhidráttal táplálkozik, az bizony szinte biztos, hogy túlsúlyos lesz. Ha rendszeresen többet sportolunk, mint amennyit a testünk elbír, annak nemcsak hogy jótékony hatása nem lesz, de komoly sérüléseket szerezhetünk. Ha nem megyünk szemészhez, pedig alig látunk, az évek múlásával nagyon sokat kockáztatunk.
Így van ez a jobbkezességgel is: rendben, hogy az az elterjedtebb, de ha valaki balkezes, nem kell folyamatosan javítgatni, hogy megtanulja a másikat használni. Mire nem képes egy balkezes ember, amire egy jobbkezes igen? Ebbe kellene belegondolnia azoknak, akik átnevelik a gyermeküket. Egy balkezes ugyanúgy eszik, kezet fog, fest, zongorázik, vág, mint egy jobbkezes ember. Lehet, hogy nehezebben tanulja meg, és a füzete nem lesz olyan szép, de természetesen előbb- utóbb elsajátítja ugyanazt, mint a társai. Nemhogy hátrányban nincsen, hanem egyes kutatások szerint a zsenik között több a balkezes!
Az ilyen elavult, minden tudományos alátámasztást nélkülöző hagyományok rengeteg problémát okozhatnak a mai gyerekeknek. Ne hagyjuk megvezetni magunkat, tájékozódjunk tudatosan, hiszen az információ hatalom! A balkezes gyerekeket meg hagyjuk szépen békén, és ültessük olyan helyre az asztalnál, ahol nem ütközik össze senki könyökével.
(A képen a fiam éppen a jobb kezével fogja kanalat. A desszertet már bal kézzel ette.)