Drágám, csak el akartam mondani…
Egy nap arra fogunk ébredni, hogy a gyerekeink felnőttek. El tudod egyáltalán képzelni ezekről a tökéletes kis emberpalántákról, hogy ilyen nagyra nőjenek és felelős döntéseket hozzanak az életben?
Mármint, én is azt szeretném, hogy így legyen, természetesen. Csak olyan hihetetlen elképzelni. Hogy milyen lesz úgy az élet. Hogy a gyerekek majd egyszercsak elköltöznek, és élik a saját életüket.
Családjuk lesz, és a saját családjuk áll majd a prioritási lista élén, mi pedig észrevétlenül hátrébb csúszunk.
Biztos nehéz lesz. A szívem is bele fog szakadni. Néha egész éjjel ébren vagyok, és arra gondolok, hogy mi van, ha a gyerek egyik nap majd közli, hogy külföldre szeretne menni egyetemre. Ahogy én tettem, az én szüleimmel.
De aztán eszembe jut, milyen lesz a mi életünk együtt, mikor már felnőnek.
Úgy tölthetünk időt együtt, hogy az csak akkor szakad félbe, ha mi azt akarjuk. Utazhatunk, szabadon programokat csinálhatunk.
Kipróbálhatjuk azt az új éttermet anélkül, hogy babysittert kellene találnunk az estére.
Amikor több órán keresztül beszélgethetünk valamiről, ami mindkettőnket érdekel, és nem kell menni vacsorát adni, játékot összeszerelni.
De miért várnánk?
Persze, most egy kicsit nehezebb megszervezni, de nem tehetjük kettőnk kapcsolatát takarékra. Nem tehetjük a beszélgetéseket takarékra, nem tehetjük az összebújásokat takarékra. Meg kellene éljük a szerelmünket minden egyes nap.
Az élet most van itt. Most történik. Nem majd, vagy nem majd amikor lesz rá idő, hanem most. Most szeretlek, és most szeretném ezt az érzést ünnepelni.
Úgyhogy vágjunk bele.
Ne ugorjunk minden egyes alkalommal, ha kérik. Ha épp elmesélem egy új ötletem, vagy te mesélsz a könyvről, amit éppen olvasol. Ne szakítsuk félbe, csak mert szólt a gyerek: kérjük meg, hogy várjon pár percet.
Ne csak a játszótérre menjünk együtt, mint család. Szervezzünk olyan programokat, amikben nekünk is van szórakoztató, ahol kicsit mi is együtt lehetünk, mint pár.
És legyenek randijaink.
Próbáljuk ki azt az új éttermet. Legyen természetes része a költségvetésnek a mi randijaink költsége – ne alakuljon át észrevétlenül egy újabb játékká a gyereknek. De nem csak költséges programokra gondolok. Menjünk el a padra, ahol annyit üldögéltünk még a gyerekek előtt, még az esküvő előtt együtt.
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy szeretlek.
Most szeretlek, és akkor is szeretni foglak, amikor a gyerekek már felnőttek, de addig is, mindig.
És most vagyunk itt, együtt, ebben a szülőségnek nevezett dologban: a legnagyobb kalandunk, amibe együtt vágtunk bele. És látlak, látom, hogy milyen jó apa vagy, de látom azt a szexi, okos férfit is, akibe beleszerettem.
Úgyhogy szeressük egymást most. Mert nem szeretnék erre várni. És tudod, mi a legjobb? Hogy nem is kell.
Forrás: mother.ly