Beülni valahová enni egy gyerekkel: nem leányálom. Hidd el, én sem szórakozom. Küzdünk és igyekszünk, és pelenkát cserélünk mielőtt csak az italunkat kihoznák, miközben rettegünk, hogy mikor kezd el megmagyarázhatatlanul üvölteni a gyerek, és már érezzük magunkon a vádló tekinteteket.
Szóval kérlek, ha látsz egy szülőt egy kis gyerekkel valamilyen vendéglátóipari helyen, gondolj erre: küzd, és nehéz.
Ráadásul, ha egy kifejezetten gyerekbarát helyen vagy, mégis látsz egy rosszul viselkedő gyereket, akkor egyszerűen csak végképp fogd be.
Sebezhetőek vagyunk-e ilyenkor? Igen. Te pedig ezt használod ki? Hát gratulálok. A múltkor épp egy abszolút gyerekbarát helyen ettünk, amikor két férfi a szomszéd asztalnál gesztusokkal, arckifejezésekkel, összesúgásokkal ítélkezett szülőségem fölött, megalázva engem nem is kicsit. Neki üzenem:
Kedves Uraim,
tudom, hogy azt vártátok, hogy bocsánatot kérjek a gyerekem viselkedéséért: amiért hangos volt, és megzavart titeket az evésben.
Igen, hallottam a megjegyzéseiteket, felesleges volt elismételni még egyszer, hangosabban. Igen, láttam a gesztusaitokat. Ezért nem is érdekel a véleményetek.
Először is, egy gyerekbarát étteremben voltunk. Gondolod, hogy azért vagyok itt, mert úgy vélem, hogy a legnagyobb zaj, amit teremteni érdemes, az a koktélospoharak összekoccanása? Nem, azért vagyok itt, mert enni kell adnom a gyerekemnek, és ez az a hely, ahol van gyerekmenü. Ez zavar téged? Menj olyan étterembe, ahol nincs gyerekmenü!
Másodszor, én sem ítélkeztem felettetek, amiért negyvenes férfiak létére arra van lehetőségetek, hogy gyermektelenül és hosszúra nyújtva ebédeljetek, és egymásnak sztorizgassatok. Nem kérdőjeleztem meg, hogy milyen, az életetekkel kapcsolatos döntések vezettek el titeket idáig. Vagy miért egy olyan helyen ültök, ahol van gyerekmenü. Lehet, hogy itt szeretitek az ízeket.
Vagy azt gondoltad, hogy majd a gyerekem magára veszi a szemforgatásod? Hát hidd el, ő észre sem vett téged, és neki van igaza.
Igen, tudom, hogy egy olyan társadalomban élünk, amelynek vannak szabályai, és ezeket kész vagyok követni. Szeretném, hogy a gyerekeim illemtudó felnőttek legyek, akik tisztelik a másik embert és annak személyes terét. De most azt szeretném, hogy gyerekek legyenek. Ez az a korszak, amikor hangosan nevethet, amikor pukizós viccet mondhat nyilvánosan is, ha akkor jut eszébe. Hadd élvezze ki.
Ezt nem vagyok hajlandó beszabályozni, főleg nem egy gyerekbarát étteremben.
Forrás: Scary Mommy