A baba világrajövetelének közeledtével az egyik leggyakoribb kérdés, amellyel az ismerősök és rokonok a leendő szülőket bombázzák: na, és apás szülés lesz? Ez a téma még a mai napig megosztó, habár egyre több leendő apuka vállalkozik arra, hogy osztozzon a születés élményében párjával. A kérdés azonban sokszor felmerül: vajon ott-e a helyem ennél az intim eseménynél?
Az előző évszázadokban a kispapa jelenléte a szülőszobán rendkívül szokatlan volt, sőt, többnyire elő sem fordult ilyen. Bár ma már egyre többen vállalkoznak arra, hogy párjukkal együtt éljék át a baba világrajövetelét. Sokan azonban még mindig elbizonytalanodnak, ha arról kell dönteni, hogy ott legyenek-e a szülőszobán. A leendő édesapák félnek, hogy az élmény annyira sokkoló lesz számukra, hogy elveszítik szexuális vágyukat vagy aggódnak a tehetetlenség miatt, hogy nem tudnak majd segíteni szenvedő párjuknak.
A férfiakban jelenlévő bizonytalanság és a társadalom által sulykolt hagyomány a mai napig megosztja a társadalmat az apás szülést illetően. A szülőszobán kívüli és belüli izgalmakról Bus István írt saját tapasztalatai alapján összefoglalót az Apa Magazin első számába, remélve, hogy sok kispapa félelmeit és bizonytalanságát segít eloszlatni írásával.
A szerző elárulja, hogy a terhesség hónapjai során egyre inkább azt látta feleségén, hogy olyan kapcsolat alakul ki közte és a benne növekvő magzat között, amilyet apaként nem tud kialakítani, hiába veszi ki a részét a feladatokból, és segíti mindenben a hitvesét. Végül a szüléskor ő is bent volt, ami kárpótolta, hiszen élete egyik legkatartikusabb élményeként tartja számon azokat az órákat: „Látod a nőd, hogy úgy szenved, mint amilyen szenvedést te még az életedben nem láttál, és olyan fájdalmat érez, amilyet te sohasem fogsz. Innentől kezdve jobban tiszteled a nődet, de az egész női nemet is” – vallja. Szerinte odakintről ilyen szinten mindezt nem lehet átélni: „(…) amikor egy új élet elindul – ráadásul elég sok közöd van hozzá – az azért nagyon kibillent a megszokott kerékvágásból. Sokkal jobban megérint lelkileg, mint ha kint üldögélnél a kórház előtt, és egyik cigiről gyújtanál a másikra. Katartikus percek ezek…” – elmélkedik Bus István.
Szerinte a váróban maradó apukák is boldogok lesznek, ha világra jön a gyerek, a szülőszobában feleségük kezét fogó férfiak viszont a szerző szerint olyasminek lesznek tanúi, ami megváltoztatja már-már a világnézetüket is: „Nemcsak a szülő nőt önti el ilyenkor egy hormoncunami, hanem téged is. Családdá váltok, belőled meg apa lett. Forró öröm, eksztázis, büszkeség, féltésbe beletekert szeretet – ezek fognak benned a plafonig érni.” – foglalja össze élményeit szerző, melyeken érdemes a leendő apukáknak elgondolkodni és megfontolni az apás szülés lehetőségét.