„A gyerek napi 3 órát tabletezik, ez normális?”
Szakemberként látom azt, hogy a realitások talaján kell maradnunk. Nem fogom azt tanácsolni, hogy a gyermek csak fa játékkal játszon, lakjanak jurtában és soha ne nézzen TV-t vagy tabletezzen. Látom, hogy mennyire lekötik a gyereket a TV, számítógép, tablet, telefon által kínált lehetőségek. Tulajdonképpen csodálatos találmányról van szó, hiszen ezek az eszközök képesek lekötni hosszú percekre-órákra, még a legizgágább gyereket is, aki amúgy semmire sem tud huzamosabb ideig odafigyelni.
Látom annak is szükségességét és hasznát, hogy a két fáradtan hazaeső szülő, tíz mondatot tudjon váltani egymással, vagy az anyuka elmosogasson, vagy éppen berakjon egy mosást, míg a gyermek mesét néz. A gyermek elégedett, biztonságban van, jól szórakozik, így végső soron a szülő is elégedett lehet. Sőt, még azt is az előnyök közé sorolhatjuk, hogy így a mai gyerekek jelentős része komoly számítástechnikai alapismeretre tesz szert, autodidakta módon kezelik a programokat, szokják meg az érintő képernyőt és tanulnak kicsit angolul, ahogy a youtube csatorna kínálata közül mesét választanak.
A kétségtelen előnyök mellett azonban szót kell ejtenünk a hátrányokról is. Szakemberként én inkább a mennyiségre és minőségre helyezném a hangsúlyt. Nem mindegy ugyanis, hogy mit és milyen időtartamban néz a gyerek. A minőségről csak annyit, hogy fontos, hogy korának megfelelő tartalmakat nézzen, és az éppen népszerű mese lehet, hogy nem az. Így a szülő is jól teszi, ha egy-egy mese mellé leül, együtt megnézi csemetéjével, így a gyermeknek van lehetősége kérdezni, és a szülő is jobban fel tudja mérni, hogy jó szívvel engedi-e a gyermekét azt a mesét nézni. Így nem kell majd később a rémálmokkal, éjszakai felriadásokkal, irracionális: zombiktól, múmiáktól való félelmekkel bajlódnia.
Vegyük akkor a másik tényezőt: a mennyiséget. Ideális esetben én azt tartom jónak, ha a gyermek napi 10-20 percet néz mesét (lehet az TV-n, tableten, számítógépen), és ne minden nap. A számítógépen, TV-n történő mesenézés során ugyanis passzív befogadója valaminek. A gyerekek életeleme a mozgás és a játék, legjobb pedig a szabad levegőn történő kötetlen játék. A tanulás természetes módja számukra, hogy a mozgásuk által nyernek új ingereket, tapasztalják meg saját testüket és helyüket a világban. Tanulnak egyensúlyozni, erőt kifejteni, térben tájékozódni, mind-mind észrevétlenül: játék közben. A hallott mese során (hanganyagként, vagy ha a szülő felolvas) aktív a fantáziájuk, és bár a mozgás olyankor sem kap túl nagy szerepet mégis egy aktív feldolgozó folyamat zajlik, hiszen a gyermek, a saját szintjén rakja össze és képzeli el a hallottakat.
A készen kapott mese nézése azonban passzív cselekedet, mely módosult tudatállapotban történik. Biztos ismerik a ‘bambulós’ érzést, vagy éppen a TV nézés kiváltotta letompultságot, pontosan ez történik a gyerekkel is. A túlzásba vitt kütyüzés, mesenézés azért káros tehát, mert a gyermek nem mozog, de rengeteg információ bombázza az agyát, ami leterhelő és nehezen feldolgozható számára. Sokaknál hisztiben csapódik le. Kevés gyerek reagál jól, ha elvesszük tőle a tabletet. Ezért érdemes keretet szabni a mesenézésnek, így a gyermek sem feszegeti a határokat. Lehet kütyüzni, mesét nézni, csak mértékkel!