Apukádnak egy télre egy pulcsija volt. Összesen egy. És nagyon vigyázott rá.
Ha kilyukadt a vállánál, akkor befoltozták. Ha elhagyta, végigjárta korábbi útvonalát, hogy megtalálja. Értékként kezelte, mert értékesnek tartotta.
Megvolt mindene, amire szüksége volt, de több nem. Az egyetlen szabály, amit követnie kellett, az volt, hogy érjen haza vacsorára. Anyukája nem sűrűn tudta, épp hol van.
Romos épületekben játszott, nagy csatákat vívott íjnak képzelt gallyakkal. Néha lehorzsolta a térdét, de nagyon jól érezte magát.
De azóta a világ haladt előre. A szülők most már ahelyett, hogy mindent megadnának a gyereknek, inkább azért küzdenek, hogy minél többet és többet adjanak. Ezzel pedig tudat alatt is egy olyan környezetet teremtenek, amelyben az idegrendszeri betegségek születnek.
A „minél többet” folyamatos hangulata eltorzíthatja és felerősítheti a gyerekek alapvető személyiségjegyeit: a precíz gyerek megszállott lehet, az álmodozó pedig elveszítheti a képességét, hogy egy dologra koncentráljon.
Kim John Payne, a Simplicity Parenting című könyv szerzője végzett egy kutatást, amelybe figyelemzavaros gyerekek szüleit vonta be: a szülők elkezdték egy sokkal jobban leegyszerűsített világban nevelni a gyerekeket. Már négy hónap alatt a gyerekek 68%-ánál javulást ért el. Fejlődött a kognitív készségük is – ami egy olyan hatás, amit az általában felírt gyógyszerek bizony nem szoktak elérni.
Hogy ez mi miatt van, és mit tehetsz te?
Payne azt mondja, hogy a dolog hátterében az a rengeteg információ áll, ami a mai gyerekek felé árad. Nem tudják kezelni, feldolgozni és beépíteni a világukba. Ettől pedig csökken a biztonságérzetük. Mit tesznek ilyenkor? Megpróbálják kialakítani a saját stratégiájukat, amellyel megbirkóznak a feladattal.
Minden szülő nagy hangsúlyt fektet a gyereke fizikai biztonságára, de a mentális egészség megőrzésére kevesebb figyelem jut. Persze nem a rossz szándék vezérel egy szülőt sem.
Azt gondolod, hogy ha jó, ha adsz, akkor még jobb, ha még többet adsz, igaz? De ez nem biztos, hogy így van. Egy átlagos nyugati világban élő gyereknek 150 játéka van! Televan a gyerekszoba fejlesztőkönvyekkel, készségfejlesztő játékokkal, és a gyerek meggörnyed az óriási választék terhe alatt.
Felületesen játszanak, ahelyett, hogy elmerülnének a saját fantáziájuk világában. Payne ezért könyvében arra bátorít, hogy legyen kevesebb játék a gyerek szobájában – mert azok olyanok lesznek, amelyekhez kötődni tud. A túl sok játék mellett sosem unatkozik – pedig egy kis unalom stimulálja a kreativitást, előseígti, hogy önálló felfedezéseket tegyen.
A túlkínálat és az iskolában megkövetelt egyre több tanulással idő elveszi a gyerekkor varázsát, elveszi azt az időt a gyerektől, amikor saját maga találja ki, mivel akarja elfoglalni magát.
Mit tehetsz tehát szülőként? Teremts alkalmak a gyerekednek arra, hogy minden külső ingertől függetlenül elfoglalja magát, játsszon, amivel és ahogy csak szeretne. Egyszerűsítsd le a szobáját, teremts neki nyugodt körülményeket.
Szűrd meg a felesleges elfoglaltságokat. Ne beszélgess a globális felmelegedésről a vacsoraasztalnál. Akkor nézz híradót, ha a gyerek már lefeküdt. Dobáld ki a felesleges játékokat.
A gyerekkort nem véletlen „találták ki”. Ez a korszak hivatott a nyugodt felnövés időszaka lenni, amikor a gyereknek alkalma nyílik kiegyensúlyozott felnőtté válni. Az ehhez szükséges nyugodt körülményekkel tudod a legjobb ajándékot adni neki.
Forrás: huffingtonpost.com