Nemrég megjelent egy könyv a dán gyermeknevelési szokásokról, ami arra igyekszik választ találni, hogy hogyan nevelnek boldog gyermekeket a dánok.
Az egyik alap dolog, amit minden szülő szeretne, hogy a gyermeke boldog legyen. Ne csak gyerekként, hanem tartson ez ki a felnőtt korára is. Mit lehet tenni a nevelés segítségével, ami egy boldog alaptermészetet eredményez? Nos, ha valakik, akkor a dánoknak tudniuk kell a választ, mivel „hivatalosan” 40 éve Dániában élnek a legboldogabb emberek.
A mothermag.com Jessica Alexanderrel készített egy interjút, „A nevelés dán módja: útmutató a világ legboldogabb embereinek felneveléséhez” c. könyv szerzőjével. Akexander egy pszichoterapeuta segítségével írta a könyvét, amelyben azt osztják meg, hogy a neveléssel mit lehet tenni azért, hogy kiegyensúlyozott és érzelileg stabil felnőtt legyen a gyerekből.
Hogy írnád le a dán nevelést?
A dán szülők tudatosan tanítják gyermekeiknek az empátia érzését, azt, hogy becsüld meg a másik embert. Saját magával szemben pedig sokkal fontosabb az embernek az önbecsülés, mint az önbizalom érzése. Fontosabb, hogy ki vagy, és hogyan határozod meg magad másokhoz képest, mint hogy mennyivel tudsz többet/kevesebbet, mint mások. Ezek a szilárd alapok és a másokhoz való empatikus hozzáállás vezet a boldogság érzésének irányába.
Mi késztetett, hogy megírd ezt a könyvet?
14 éve élek házasságban egy dán férfival, és mindig csodáltam a dán gyerekek kiegyensúlyozott, nyugodt viselkedését. Amikor aztán megszületett a közös gyerekünk, rájöttem, hogy sokkal inkább a férjem szavaira adok, mint bármilyen nevelési könyvben olvasott tanácsra. Le voltam nyűgözve, ahogy a gyerekünk egy-egy megnyilvánulását lereagálta, és rájöttem, hogy bizony ez a dán nevelési módszer. Ezért aztán elmentem egy dán pszichológushoz, és együtt lefektettük ennek a könyvnek az alapjait.
Mi az alapvető különbség a dán és az amerikai nevelési stílus között?
A dánok nem osztják be a gyerekeik idejét. A játék nagyon fontos szerepet tölt be, még az iskolában is. Jelentős figyelmet szentelnek annak, hogy az adott gyerek épp hol tart fejlettségi szinten, és ahhoz mérten adnak neki feladatot, célul tűzve azt, hogy fenntartsák a tanulás élvezetét. Örömet okozzon rájönni dolgokra, megtanulni dolgokat – ez sokkal nagyobb boldogságot, és egészséges önbecsülést eredményez. Amerikában azt vallják, hogy ha a gyerek nem csinál valami mérhetőt, akkor nem is csinál igazán semmit.
Ezen kívül egy sokkal reálisabb világképet közvetítenek az iskolában is a gyerekek számára. Elég arra gondolni, hogy az Andersen mesék milyen szomorúak és sötétek olykor: A kis hableány az eredeti mesében nem szerzi meg a herceget, hanem belehal a szomorúságba. Amerikában ez így nem jelenhetett meg, ott happy end kell. Pedig a keményebb történetekkel a dánok érzelmek sokkal szélesebb skáláját képesek megtanítani a gyerekek számára. Az amerikaiak kerülik ezt, eltussolják inkább, pedig a gyerek később úgyis meg fogja tapasztalni ezeket az érzéseket – csak nem mindegy, hogy le tudja-e reagálni megfelelően. Amikor a férjem mesét olvas a gyerekünknek, néha leesik az állam – de tudom, hogy jót tesz a gyereknek, és élvezi is.
Valamint a testi fenyítést is kerülik – tilos is lett 1984-ben. Nem ultimátumot adnak, a helyzetek diplomatikus megközelítése jellemző rájuk. Kezelni próbálják a problémákat, ahelyett, hogy megreguláznák. Ennek eredményeként nagyon kevés az erőszak Dániában.
Mit szeretnél, mit vigyenek magukkal az emberek a könyvedből?
Azt, hogy kérdőjelezzék meg a fennálló mintákat és nevelési elveket. Nagyon nehéz kívülről látni a saját kultúránk felépítését, hogy mi mozgatja és határozza meg az elvárásokat, amelyekben élünk, és ennek következtében amelyek mentén neveljük a gyerekeket. Ezek a viselkedésminták annyira mélyen belénk vannak ültetve, hogy nem is tudatosulnak. Ha elsajátítjuk azt a szemléletet, hogy nem biztos, hogy valamit jól csinálunk, csak mert minednki így csinálja és ez a szokás, akkor már jó úton haladunk.
Forrás: mothermag.com