Talán már találkozott a jelenséggel: gyermek, vagy felnőtt, akinek szokatlanul ráng a szemhéja, fintorodik el az arca, húzódik fel az orra, vagy önkéntelenül is gyakran krákogó-köhécselő kis hangokat hallat. A körömrágás, köröm melletti bőr piszkálás mellett, egy szintúgy nagyon gyakran felbukkanó jelenségről van szó. Ártalmatlan, vagy kell vele foglalkozni? Rossz szokásról van szó csupán? Segít, ha rászólnak a gyerekre, hogy hagyja abba?
Mit üzen a tikk?
A tikk-et nem lehet egyszerűen a rossz szokások közé sorolni, mert gyakran megfigyelhető, hogy a gyermek nincs is tudatában ezen szokásának, és akaratlagosan egyáltalán nem, vagy csak kevéssé tudja befolyásolni. Tehát nem arról van szó, hogy a gyermek szándékosan pislog, és gyakran az sem érhető tetten, hogy száraz lenne a szeme, vagy, hogy irritáció lenne felelős a rossz szokás kialakulásáért. Tikk esetében mindig indokolt az orvosi kivizsgálás, hiszen testi tünetről van szó. A ’tikk-gyanús’ rángások-hangadások kapcsán, javasolt lehet neurológus, szemész vagy fül-orr gégész felkeresése.
Pszichológiai okok mentén gondolkodva, amennyiben minden organikus háttér kizárható: a tikk mögött gyakran valamiféle nyugtalanság húzódik meg. Lehet ez feszültség, szorongás jele, vagy utalhat túlzott bekorlátozottságra. Nagyon mozgékony gyerekek esetében mutathatja, hogy a túl sok ülés, koncentrálás, rászólás megviseli a gyermeket, és bármennyire is igyekszik leszabályozni magát, azért a feszültség utat tör magának egy-egy önkéntelen rángás, mozdulat, vagy hangadás formájában. A tikk tehát a psziché jelzése is lehet, így szülőként érdemes megfigyelni, hogy milyen szituációkban, mivel összefüggésben, milyen intenzitással, milyen gyakran jelenik meg. Vannak gyerekek, akik csak az óvodában vagy iskolában tikkelnek. Vannak, akinek felerősödik a tikkjük, ha nehéz helyzetbe kerülnek, ha stressz éri őket. Mások akkor tikkelnek legintenzívebben, ha unatkoznak, pl. tv nézés közben. Léteznek halmozott tikkek is, mikor az apró rángások, mozdulatok, hangadások összeadódnak, és egy furcsa, kiszámíthatatlan ütem mentén, halmozottan jelennek meg. Egyéni hajlam függvénye, hogy kinél milyen tikk üti fel a fejét.
Átmeneti tikkről beszélünk, ha a tikk fajtája, intenzitása és gyakorisága változik, és nem ugyanaz figyelhető meg 6 hónapon keresztül. Van egy olyan tulajdonsága a tikknek, hogy szokott változni, akár minden belátható ok nélkül is. Ahogy tud romlani, úgy el is tud múlni, főleg, ha 6 hónapnál nem régebb óta fennálló átmeneti tikkről van szó. Van, akinél megoldódik az az élethelyzet, ami kiváltotta, jön egy évszakváltás, kitör a nyári szünet, valami megváltozik és elmúlik a tünet ’magától’ is. Nem arról van szó tehát, hogy ’kinövi’ a gyermek, bár előfordulhat, hogy idővel jobban meg tud küzdeni az őt érő stresszel, ami nem ilyen formában ütközik ki majd. A tikkel mindemellett kell foglalkozni, hiszen üzente van! Tud változni magától is, de még jobb, ha mihamarabb segítséget kap a tikkelő gyermek, és sikerül kideríteni az okokat, enyhíteni a rajta lévő feszültséget, terheket.
Mi lehet az oka?
A genetikai, tehát öröklött hajlam közrejátszik abban, hogy éppen ez a tünet tud felbukkanni. Tikkelő gyerekek szülei gyakran beszámolnak arról, hogy ők is tapasztaltak már hasonlót. Túlzott leterheltség, sok különóra iskola után, fárasztó feladatok, és a túl kevés mozgás vagy szabad játék gyakran okoznak tikket, azoknál a kissé érzékenyebb idegrendszerű gyerekeknél, akiknek amúgy is hajlamuk van rá. Ugyanilyen stresszhatásra más jól reagál, megküzd vele, megint más esetleg hasfájós lesz, vagy dadogni kezd, esetleg újra bepisil, vagy félni kezd otthon a lakásban egyedül.
Lehet enyhíteni a tikkelést?
Szakember segíthet eldönteni, hogy milyen pszichés faktor játszik szerepet a tünet kialakulásában, ezért az okok kezelése is egyénre szabott kell, hogy legyen. Valakinél az órarend ritkítása, valakinél a szabályok lazítása, valakinél néhány különóra, extra terhelés eltörlése vezetett eredményre. Gyermekpszichológusi foglalkozás keretében az önbizalom erősítés, a játék kreatív képességének fejlesztése és az önkifejezés a fő témák, a szorongás oldás mellett. A fő cél ilyenkor nem csak a tünet enyhülése, hanem a család kizökkent dinamikájának a helyreállítása is. Ahogy a gyermek mind a családjában, mind a tágabb környezetében jobban érzi magát, úgy tud a tünet is elmúlni.
Mit tilos csinálni?
Tikkelő gyereket nem szabad megszégyeníteni, mások előtt felhívni a figyelmet erre a ’rossz szokására’. Tilos büntetni a tikkelése miatt, hiszen nem tehet róla, nem tudja teljesen szabályozni. nem érdemes figyelmeztetni, rászólni, hiszen ez csak tudatosítja a viselkedést, de nem ad valódi segítséget, hiszen a kiváltó ok nem szűnik meg ezáltal.
A szülő dolga a megfigyelés legyen inkább, hogy jobban értse mi terheli gyermekét, mitől tart,mitől feszült, mi ’túl sok’ neki.
Tippek szülőknek
Ha pár hete fenn áll a tikkelés, forduljon szakemberhez!
Figyelje meg, hogy milyen helyzetekben jelentkezik gyermekénél a tikk!
Van olyan szituáció, amikor nincs jelen?
Ön mit gondol, mitől lehet?
Egyeztessen időpontot a háziorvossal, hogy kikérje az ő véleményét is, ha szükséges kérjen beutalót specifikus szakrendelésre.
Biztosítson nyugodt környezetet a gyermek számára, igyekezzen sok mozgásos, játékos helyzetet lehetővé tenni számára!
Ne szidja le, vagy ne figyelmeztesse tikkje miatt.
Kérje meg a többi családtagot is, hogy hagyják szó nélkül a jelenséget, ne bántsák vele a gyereket.
Biztosítsa a gyermek rendszeres sportolását, szabad levegőn mozgását, ez segíthet enyhíteni a felgyülemlett feszültséget, amit a sok ülés, tanulás, koncentráció, alkalmazkodás okoz.
Beszélgessen gyermekével, hogy sikerüljön szóban kiadni a feszültségét, hogy mesélhessen negatív érzéseiről is.
Jelezze a gyermek pedagógusai számára, hogy észrevették, hogy gyermekük időnként tikkel, és kérje őket, hogy legyenek türelemmel: ők se szóljanak rá a gyerekre, míg megoldást nem találnak.