Nagyon szeretem az animációs filmeket, főleg, ha felnőtteket is szórakoztatják, és ez a film olyan, amit nem csak egyszer szeretnék megnézni.
Nagyon szeretem az animációs filmeket, főleg, ha felnőtteket is szórakoztatják, és ez a film olyan, amit nem csak egyszer szeretnék megnézni.
A kis kedvencek titkos életét már az első előzetes megjelenése óta vártam. És miközben ezeket a sorokat írom a kanapén, az egyik kis kedvencem gyakorlatilag az arcomban fekszik, amitől nem látom a monitort, ezért gyakran megtárgyalom vele, hogy miért is szokjon le erről.
De túl vajszívű vagyok, és hatalmas állatbarát is. Tudom, hogy a kutyámnak nagyon hiányzom, ha elmegyek itthonról – szokta is mondani a maga módján – bár mindig van társasága. Szóval nagyon kíváncsi voltam, vajon mit gondolnak ők a gazdik távollétéről, és hogy telik a napjuk, ha mi nem vagyunk ott.
A fim a nyüzsgő New Yorkban játszódik, ahol a hatalmas bérházak szép kis lakásaiban élnek hőseink, kutyusok, cica, madár, tengerimalac.
A főszereplő a terrier Max igazi rajongással mutatja be gazdájával, Katie-vel közös életét, amit minden szempontból tökéletesnek tart, és azt hiszem pontosan így van ezzel minden kutyus. Szép lassan elindul a nap, a gazdik elmennek otthonról, a kis kedvencek pedig, nos… van, aki a hűtő tartalmával khm…szemezget, van, akinek az a legnagyobb problémája, hogy a mókusok a fán vannak, és van, aki a brazil szappanoperákért rajong.
A kis kedvencek összejárnak, együtt töltik a napot, pletykálnak, tévéznek, majd mire a gazdájuk hazaér, már az ajtóban ülnek, és várnak. A bonyodalom ott kezdődik, mikor Max lakótársat kap a menhelyről, a nála kétszer nagyobb Duke személyében. Kettejük között végtelennek tűnő meccs kezdődik, mert Max nem szeretne osztozni élete egyetlen darabján sem Duke-kal, Duke viszont semmiképp nem akar visszakerülni a menhelyre, így megpróbál Maxtól megszabadulni.
A szinte vérre menő küzdelem alatt eljutunk a kóbor macskák területére is – megtudjuk azt is, hogy a város alatt húzódó csatornarendszer maga az állati alvilág –, és olyan karaktereket ismerünk meg, mint Harci, aki a Hógolyó nevű vérnyúl bandájának tagja. Max és Duke számtalan galibába csöppennek, kalandjaik végül összehozzák őket, s végül közösen próbálják megtalálni a hazavezető utat, még mielőtt gazdájuk, Katie hazaér.
A film minden perce szórakoztató, tele szerethető monológokkal, apróságokkal. Imádtam például a sast, és a rendkívül talpraesett, fülig szerelmes Gigit, akit az írók így jellemeztek: „naiv, de tökös pomerániai, aki 50 százalékban szőr, 110 százalékban elszántság. Max titkos imádója.”
Az alkotók a karakterek megformálásakor sokszor a saját tapasztalataikra alapoztak, pl. amikor kaját próbálnak kunyerálni az éhes kutyusok a parkban, és hozzák AZT a nézést. Akinek van kutyája pontosan tudja…inkább odaadnád neki az egész tálat, csak ne nézzen már úgy, mint aki két hete nem kapott enni.
Hogy happy end lesz-e? Járjatok a végére!
A film 6 éves kortól ajánlott, egy picit el is gondolkodtam, vajon nem sikerült-e túl akciódúsra egy kisgyermeknek, de végülis már az Oroszlákirályban is volt megannyi dráma, így tényleg ajánljuk mindenkinek, nem fogtok unatkozni, és mikor hazaértek megölelgetitek a kedvenceket ez garantált.
Akinek pedg nincs, talán pont most kap kedvet hozzá, jó szórakozást!
Farkas Sarolta