“Több hét is eltelt anélkül, hogy Bence kakilt volna és semmi sem segített.” Mártiék esete egyáltalán nem egyedi, szülők tízezrei írják be a keresőbe a ‘nem kakil a gyerekem’ kifejezést megoldás reményében. Nagyon sok kisgyerek küzd ugyanis hasonló problémával, melynek lehetnek testi és lelki okai is.
„Azzal kezdődött az egész, hogy Bence ovis lett és bármennyire is kellett kakilnia, addig benntartotta, amíg haza nem értünk. Egy ideig ezzel nem is nagyon foglalkoztunk, mert minden nap volt széklete. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon gyakran fájlalta a hasát és mindig fel volt puffadva. Egy darabig azt mondta, hogy kakilt az oviban, de amikor rákérdeztünk az óvó néniknél, azt mondták, hogy sosem megy wc-re, bármennyire is kérlelik. Ahogy a férjemmel elkezdtünk számolgatni, ez már bizony másfél hetet jelentett széklet nélkül. Elhatároztuk, hogy orvoshoz fordulunk.”
Mártiék először a gyermekorvosukhoz vitték Bencét, aki nem állapított meg kóros elváltozást, és felírt egy olyan gyógyszert, ami lazítja a székletet, ugyanakkor azt javasolta, hogy járjanak utána a problémának, mert ebből akár nagyobb baj is lehet.
A gyógyszer, a szilvalé, a szilvalekvár és minden egyéb népi módszer, barátok, fórumos anyukák tanácsa hatástalan volt.
Ekkor már az egész család görcsösen kezelte a „kakilás” témát.
„Egyszer a barátnőmmel beszélgetés közben szóba került a problémánk. Neki már nagyobbak a gyerekei, de mint kiderült, a kisebbnél voltak hasonló panaszaik. Ő azt mesélte, hogy nálunk két hét után kisebb műtéttel kellett eltávolítani a már szinte „bekövesedett” székletet a kislányuk végbeléből. Emellett el kellett kezdeniük egy terápiát is.”
A barátnő javaslatára Mártiék elvitték Bencét gyermekpszichológushoz és gasztroenterológus szakemberhez. Kiderült, hogy az esetük egyáltalán nem egyedi.
Nagyon sok kisgyereknél alakul ki valamilyen változás – például közösségbe szoktatás, költözés, szülők válása – hatására az a kényszer, hogy nem képes elengedni dolgokat, például a székletet.
Mártiék azt is megtudták, hogy a székletvisszatartás különösen a szobatisztaságra való szoktatás időszakában fordul elő gyakran és az esetek többségében csupán átmeneti jelenség. Olyankor nem ritka, hogy a kicsiknek három-négynaponta van csak széklete és gyakoribb a székrekedés is. Az ő esetük a majd két hétig tartó székletvisszatartással pedig már extrémnek számít.